– A Magyar Fejlesztési Bank (MFB) égisze alatt létrejött Nyugat-Pannon Regionális Fejlesztési Zrt. (NYPRF Zrt.) tízéves fennállását ünnepli idén – mondta Tóth Viktor. – Létrehozásakor az volt az elsődleges cél, hogy az újszerű és a nem teljesen a banki profilba tartozó fejlesztési tőkebefektetési tevékenységét az MFB önálló cégekbe szervezze. Az így megalapított regionális fejlesztési társaságok tulajdonosi szerkezete predesztinálja azok alapvető feladatait: a magyar állam irányító befolyású tulajdonos, a részvények többi részén pedig a megyei jogú és a kisebb városok osztoznak.

– A Zrt. tevékenységei az elmúlt négy évben változtak.

– Természetesen a régiós fejlesztési elképzelések társaságunk működését is befolyásolják. A korábbi időszakban cégünk kizárólag a kis- és a középvállalkozások (kkv) számára nyújtott kedvező szolgáltatásokat. Elsősorban külső forrást adtunk: tőkebefektetéssel, esetleg gépfinanszírozás lebonyolításával segítettünk. Napjainkban számos új tevékenységet és szolgáltatást kínálunk immár a civil szervezeteknek és az önkormányzatoknak is. Egyre jelentősebb az üzleti tanácsadási tevékenységünk, projektfejelsztést, -előkészítést és teljes projektmenedzsmentet is vállalunk – ez utóbbi alatt nemcsak a szakmai, hanem akár a finanszírozási (önerő) szolgáltatásokat is értem.

– Beszéljünk a kis- és a középvállalkozókat leginkább érintő tőkebefektetésről. Hogy valósul ez meg?

– A tőkebefektetés tulajdonosi beszállással történik. Gyakran kockázati tőkének hívják, de teljesen eltér attól, hiszen a Nyugat-Pannon Zrt. egy újonnan létrehozott, vagy már meglévő cégben tőkeemeléssel mindig kisebbségi részt birtokol, konkrétan annak legfeljebb 49%-át. Nem kívánjuk átvenni a cég irányítását. Ehhez sem szakértelmünk, sem kapacitásunk nincs. A forrásokat azért adjuk, hogy egy általunk is pozitívnak tartott gazdaságos és versenyképes fejlesztést a céltársaság végre tudjon hajtani. Mint befektető, természetesen mi is hozamelvárással dolgozunk. Ennek mértéke viszont – a kockázati tőkével ellentétben – visszafogott és kiszámítható, évente a jegybanki alapkamat, plusz 2–6%. Hozamelvárásunkat a vállalkozás osztalékként korlátozottan fizeti meg, vagy árfolyamnyereségként az ötödik év végén, ugyanis legfeljebb öt évig maradhatunk egy társaságban. Ennek lejártakor a befektető Nyugat-Pannon Regionális Fejlesztési Zrt. tulajdonrészét az eredeti tulajdonosnak, vagy az általa kijelölt harmadik személynek kötelezően ki kell vásárolnia.

– Apropó versenyképesség: a társaság honlapján a régió gazdaságának fejlődéséről az olvasható, hogy ugyan megjelentek már a modern gazdaságra jellemző jegyek, de még jelentősen megtalálhatók a megkésett fejlődésre utaló tényezők is. Mit jelent mindez?

– Ezek a mondatok körülbelül négy éve fogalmazódtak meg, de sajnos a mai napig aktuálisak. A Nyugat-dunántúli régiót keleti kollégáim gyakran fejlettnek nevezik. De nem mindegy, hogy a gazdasági fejlettséget és az alap infrastruktúrák meglétét értjük-e alatta. A nagyvárosaink relatíve fejlettek, gondoljunk az iparosodott Győrre és térségére. Viszont nem kell messzire mennünk, hogy akár a leghátrányosabbak közé sorolt térségekre is példát találjunk. Egyik ilyen az Őrség. Vas megyében nyolcból három kistérség hátrányos helyzetű. Ezek rurálisak, vagyis esélyük sincs az iparosodásra, hiszen ha az Őrségre gondolunk, elképzelhetetlen, hogy egy óvandó természeti területen jelentősebb ipar jelenjen meg. Tehát amikor azt állítom, hogy régiónk fejlett, ugyanakkor fejletlen is, akkor erre a területi megosztottságra gondolok. Megfigyelhetők még ilyen aránytalanságok: a Nyugat-dunántúli kis- és középvállalkozások helyzete nem jelentősen kedvezőbb, mint a Kelet-magyarországiaké. Előnyük mindössze abban nyilvánul meg, hogy itt megtalálhatók azok a multinacionális cégek, amelyek beszállítói láncába be tudnak kerülni. További probléma, hogy a fejlett ipar kiépüléséhez nélkülözhetetlen infrastruktúra szinte csak Győr-Moson-Sopron megyében áll rendelkezésre, de beszédes, hogy a régió öt megyei jogú város közül csupán egy érhető el autópályán. A kutatásfejlesztési kapacitás a térségünkben az egyik leggyengébb. Elég visszás helyzetről van szó: a gazdaságunk fejlett, a gazdaság és a versenyképesség motorját jelentő kutatásfejlesztés pedig alig-alig van jelen. Pozitívum viszont és a jövőben nagy előnyöket kovácsolhatunk abból, hogy régiónk a kezdeményezések régiója. A gazdaság szereplőiben megvan a törekvés, hogy újszerűt, mást és sajátosat hozzanak létre. Azonban ehhez nem egy-két szereplő, hanem a gazdaság egészének a még hatékonyabb együttműködése szükséges.

– A Nyugat-Pannon Regionális Fejlesztési Zrt. küldetése között szerepel, hogy segítse a régió területén működő vállalkozások piacra jutását. Mennyire nehéz ma a kis- és a középvállalkozások által előállított termékek, illetve szolgáltatások piacra juttatása?

– A piacra jutás egy hosszú folyamat része. Akkor történhet meg, ha piacképes termékünk van és tudjuk, hogyan és kiknek kívánjuk azt értékesíteni. Mi az első lépések megtételében segítjük a vállalkozásokat. Ha konkrét beruházást vagy fejlesztést terveznek, annak megvalósításához tőkét, esetleg szakértői szolgáltatást nyújtunk. Az elmúlt időszakban több mint 1 milliárd forinttal finanszíroztuk a kkv-kat, felvállalva azt, hogy a tőkebefektetés a kis- és középvállalkozói szektorban különösen kockázatos tevékenység. Sikerünket mi sem bizonyítja jobban, minthogy csupán 500 ezer forint értékvesztést szenvedtünk el az elmúlt tíz évben.

– Valóban nagynak tűnik ez az 1 milliárd forintos összeg, de vajon hogy látják ezt a vállalkozók? A napokban, a Régiófókusz Kht. égisze alatt létrehozott Nyugat-Pannon Ökorégió Információs és Promóciós Központ megnyitóján az egyik partner az Európai Uniós forrásokkal kapcsolatosan úgy vélekedett, hogy azok szinte elérhetetlenek. Azt mondta, ha vásárolni szeretne egy traktort, akkor legalább 2-300 ezer forintjába kerül megíratni a támogatás elnyeréséhez szükséges pályázatot, önerőből be kell szereznie a járművet, és csak a számla benyújtása után néhány hónappal kapja meg a támogatást. 

– Nem értek egyet ezzel a megállapítással. Igaz lenne, ha nem használtuk volna ki az eddigi kereteket. Új demokráciánk életében először terveztünk egy nem költségvetési alapokra épülő fejlesztési tervet. Hogy ez siker vagy kudarc lett-e, annak eldöntésére az a legjobb vizsgálati módszer, hogy megnézzük, eltaláltuk-e a célcsoport igényeit, illetve annak tagjai eredményes fejlesztéseket valósítottak-e meg. Úgy gondolom, hatékony volt az I. Nemzeti Fejlesztési Terv. A második a tapasztalatokból okulva még inkább az lehet. Ezen kívül a traktorvásárlás példáját azért tartom még rossznak, mert úgy vélem, az elmúlt időszakban rengeteg mezőgazdasági eszközt finanszíroztak. Magánvéleményem szerint talán még többet is, mint kellett volna. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a kis- és a középvállalkozások közötti együttműködést segíteni kívánó programok az elmúlt három évben nem voltak sikertörténetek.

– Az előbb említett megnyitón Hutflesz Mihály úgy vélekedett, ez csak abban az esetben lehet eredményes, ha a kkv-k olyan közös célt találnak, amit egyenként képtelenek lennének elérni, valamint amiben nem jelentenek konkurenciát egymásnak.

– Ez így igaz. A legtöbb magyar kis- és középvállalkozás nem kíván együttműködni egymással. Nem céljuk közös fejlesztéseket végrehajtani. Makacsul tartja magát az a berögződés, hogy ami az enyém, az az enyém. A „mienk” kifejezést nehezen fogadják el. Ebből muszáj okulni – például más pályázati forrásokat kell a jövőben számukra megnyitni. Minden kis- és középvállalkozásnak látnia kell, a fejlesztéspolitika ma már nem azt jelenti, hogy a vissza nem térítendő támogatásokból lehet választani. Az EU az elmúlt években, főleg a lisszaboni célok után eltöprengett azon, hogy ezek megfelelő alapot adnak-e a versenyképesség növeléséhez. A 2007 és 2013 közötti időszakra szóló fejlesztési tervekhez az Európai Bizottság a következő instrukciókat adta: a tagállamok törekedjenek arra, hogy a vissza nem térítendő támogatások mellett jelenítsenek meg visszatérítendő pénzügyi eszközöket is, amelyek igénybevételével a kkv-k szintén versenyképes fejlesztéseket tudnak végrehajtani.

– Miért jó egy visszatérítendő pénzügyi eszköz?