Maddie Gibbons zokogva hajtotta fejét barátnője vállára. Hosszú másodpercekig rázta a sírás, majd immár kissé megnyugodva folytatta a mondandóját.

    - Steve - vel már a megismerkedésünk is rendkívüli volt. Egy bárban ültem, s mivel soha sem iszom alkoholt, egy ásványvizes poharat szorongattam a kezemben. Előttem az asztalon három másik, már üres pohár állt, mint egy a bánatát az italba folytó ember előtt. Képzelheted, tudtam, hogy lerí rólam, valami bajom van, de nem érdekelt. Az előző barátom csúnyán átvert, ezért voltam annyira magam alatt. Egyszercsak azt vettem észre, hogy valaki előttem áll. Felnéztem és megláttam Steve - t, aki erre azt kérdezte, leülhet - e. Nem válaszoltam, nem volt hozzá erőm. Levegőnek néztem, mert egyedül akartam lenni. Ő meg leült a velem szemben lévő székre. Kérdezgetni kezdett erről - arról, hogy megindítsa a beszélgetést, én azonban csak a poharammal foglalkoztam, nem vettem tudomást a jelenlétéről. Közben ő is rendelt egy ásványvizet. Aztán néhány percig nem szólt, csak nézett, mint aki örökre az emlékezetébe akar vésni. Ekkor kezdett terhessé válni számomra, és ahogy egyre csak nézett és nem szólt semmit, úgy éreztem, mintha égetne a tekintete. Emlékszem, néhány nappal azelőtt olvastam valamelyik női magazinban egy cikket, A csábítás trükkjei, vagy valami hasonló címmel. Akkor butaságnak tartottam az egészet - volt egy olyan rész is, ami felsorolta, milyen lehetőségekhez lehet folyamodni, ha egy férfi jelenléte már túlságosan terhes az ember számára. Például egy bárban. Nem gondoltam, hogy rövidesen ezekre a tippekre szorulok; semmi más menekülési lehetőség nem jutott eszembe.

    Belekezdtem hát: én nem így gondolom egy kapcsolat kezdetét. Épp csak azt nem mondtam neki, tűnj el, de nem tágított mellőlem. Ezután azt hazudtam, nem kalandot keresek, hanem apát a gyerekeimnek, de ez sem vezetett eredményre. Ekkor következett az utolsó trükk, amire emlékeztem: elnézést kértem és kimentem a mosdóba. Szerencsére volt egy megfelelő méretű ablak, amin kimászhattam. Gyorsan, ám esetlenül kifelé indultam a szűk résen, amikor Steve kintről megragadott és lesegített. Meglepetésemre azonnal igent mondtam, amikor vacsorázni hívott - másfél óra múlva már nyoma sem volt a rosszkedvemnek.

    Minden olyan volt, mint egy Danielle Steel – álom, szenvedések és konfliktusok nélkül: házasság, gyerekek, boldog élet. Egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy Steve megcsal. Nem hittem rögtön az ,, informátornak ", ha nevezhetem így, az ördög azonban nem alszik, ezért hosszas vívódás után felfogadtam egy magánnyomozót, hogy figyelje a férjemet. Néhány napon belül a kezemben voltak a terhelő bizonyítékok. A tények meggyőztek, hogy megcsal és ma már azt is tudom, kivel...

    Maddie kezében a párna alól előhúzott kés pengéjén megcsillant a szobába bejutott napfény, ahogy barátnője szívébe döfte a gyilkos szerszámot. Az asszony fehér blúzán pillanatokon belül megjelent a vörös folt, ami aztán rövidesen nagyobb körré terebélyesedett. Maddie elégedetten nézett halott barátnőjére.

    - Olyan volt minden, mint egy Danielle Steel - álom! Csakhogy befurakodtál az álmunkba és széttörted azt. Fel kellett ébrednünk! Ma már nem Danielle Steel - t olvasok, hanem Stephen Kinget!