- Miben segíthetek? –kérdezte.

    - Egy idegen férfi van a házamban –hadarta a telefonáló.- Néhány perccel ezelőtt felriadtam álmomból. Zajt hallottam, ezért felkeltem és… Nem kellett volna lemennem!

    - Mi történt?

    - A nappaliban egy férfit találtam. Megzavartam, miközben kirabolt. Láttam az arcát!!! Gyorsan felmértem, mit jelent ez és bezárkóztam a fürdőszobába. Most is onnan beszélek. Útközben sikerült magamhoz vennem a mobilomat, ezért tudok telefonálni...

    A diszpécser tompa puffanásokat hallott, majd a hívó egyre szaporább lélegzetvételeit.

    - Mi ez a zaj? –kérdezte.

    - Úgy hallom, megpróbálja betörni az ajtót. Segítsen! Küldjön valakit!

    - Kérem, mondja a nevét és a címét.

    Moretta felírta az adatokat és mielőtt bontotta volna a vonalat, biztosította a hívót, hogy perceken belül odaér a segítség.

    A szabályzat szerint a legközelebbi mozgósítható egységet kell a helyszínre küldenie. A vonalkövető berendezés és a beosztási lista alapján másodpercnyi idő alatt megtudta, melyik egység van a legközelebb a férfi által megadott címhez. Már csak oda kell irányítania a járőrkocsit. Más körülmények között habozás nélkül ezt tenné, most azonban…  

    A falra szerelt gömbölyű órára pillantott, ami az előtte lévő asztalon álló számítógép fölött kapott helyet: a segélykérő hívás másfél perccel ezelőtt futott be.

    Egy perc negyven másodperc.

    Tíz másodperc híján két perc – a mutató feltartóztathatatlanul haladt előre… mint amilyen megállíthatatlanul igyekezett az imént telefonáló férfi támadója, hogy elhallgattassa a szemtanút. Vajon sikerült már betörnie a fürdőszoba ajtaját? Egy ilyen ajtó nem túl erős, hiszen nem arra tervezték, hogy hasonló támadások ellen védjen. A rabló viszont (tudta jól) megtermett férfi. Csupán másodpecek kérdése, hogy az ajtó megadja magát.

    Két és fél perc – ennyi idő telt el azóta, hogy a segélyhívás befutott. Moretta hátradőlt a székében. Homlokán gyöngyözni kezdett a veríték. Szíve szaporább ritmusra váltott. Ugyanakkor kellemes borzongás járta át a testét. Hamarosan vége a diszpécserszékben töltött óráknak? Nemsokára talán már minden idejét az írásnak szentelheti. Erre a gondolatra mosolyra húzódott a szája.

    Három perc.

    Moretta írással töltötte a szabadidejét. Az utóbbi két évben már rendszeresen jelentek meg novellái néhány kisebb magazinban. Az egyik ilyen lap (mind közül a legjelentősebb) szerkesztője különösen kedvelte a műveit. Tehetséges, nagy jövő előtt álló szerzőnek tartotta. Történetei az olvasók körében is egyre kedvezőbb visszhangra találtak. A főszerkesztővel azonban már nem volt ilyen felhőtlen a viszonya. Moretta tisztában volt vele, hogy gyűlöli, és azt is tudta, miért. Egyes írásait is csak azért közölte, hogy kínozza. A legjobban sikerült történeteit dobta vissza, mondván ,,nem elég hitelesek”, ,,ódivatú témákat dolgoznak fel”.

    Három perc, harminc másodperc.

    Újra elmosolyodott. Nem volt a keze ügyében tükör, ezért nem láthatta, milyen volt ez a mosoly… de talán jobb is volt így.

    Négy perc.

    Egy történet kezdett körvonalazódni a fejében. A sztori egy zsarnokoskodó főszerkesztőről és egy kezdő íróról szól majd. Az író tudja, hogy a főszerkesztő házában számos értékes holmi található. És ismer néhány embert, akik nem késlekednek egy-egy információt a megfelelő fülekbe suttogni. Az ilyen fickók számára csak annak van értéke, amit frissen ropogó zöldhasúakra válthatnak – és a főszerkesztő élete nem ilyen, ezért nincs szükség hosszas rábeszélésre akkor, amikor felmerül a kérdés, mit kér az információért cserébe. Egy nap aztán megtörténik a rablás… A neveket és néhány egyértelműen árulkodó körülményt meg kell majd változtatnia a történetben, nehogy egy szemfüles nyomozó kapcsolatot találjon a novella és a valódi történések között, egyébként egészen életképesnek tűnik az alapötlet. Már csak a fantáziáját kell megmozgatnia, hogy egy izgalmas krimi kerekedjék belőle. Pályája meredeken felfelé ívelő korszakának első alkotása. Lehetne a címe mondjuk ,,A Moretta-módszer”.  

    Négy és fél perc.

    Eljött az ideje annak, hogy értesítse a főszerkesztő házához legközelebb található egységet. Ha tovább késlekedik, könnyen gyanúba kerülhet. A gyilkosság mostanra már bizonyára megtörtént. Ezt a néhány perces késlekedést a hívás befutása és a járőr riasztása között pedig néhány adminisztrációs bűvészmutatvány segítségével könnyedén leplezni tudja. 

    - 27-es egység! Rablás történt. - mondta fülhallgatójának mikrofonjába. – Ismétlem, rablás történt. A cím…