- 1840-ben Fridrich Ort alapította a díjat - kezdjük a beszélgetést. - Óriási megtiszteltetés, hogy én is azok közé tartozom, akik az elismerésnek ebben a formájában részesültek.

    - Hogyan kezdődött a két ország szakembereinek együttműködése?

    - A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a Pannon Régióban, elsősorban Vas és Zala megyében elindult egyfajta szakmai tapogatózás, kitekintgetés elsősorban Ausztria, de Szlovénia irányában is. Ez egy forradalminak számító törekvés volt, hiszen abban az időben az ilyen elképzelések nem voltak kezelhetőek és elismerhetőek. A térségben dolgozó jogászokat nagyon érdekelte az osztrák jogi megoldások rendszere, a jogalkotás, a jogalkalmazás gyakorlata. Nagyon fontosnak tartották már akkor is, hogy a lehetőségekhez képest személyes nexusok alakuljanak ki. Mindebben meghatározó szerepe volt az azokban az években megyei bírósági elnökként dolgozó dr. Szabó Győzőnek, aki jelen pillanatban a Legfelsőbb Bíróság tanácselnökeként tevékenykedik.

    - A tapogatózás és kitekintgetés eredményeként mi volt az első jelentős lépés az ügyben?

    - Először 1987-ben került sor arra, hogy Pannon Jogász Napok elnevezéssel egy olyan szimpózium jöhessen létre, aminek a lényege, hogy három ország, Szlovénia, Ausztria és Magyarország jogászai  több napos szakmai konferencia keretei között kétévente találkoznak. Azóta egyre szélesedő ívben és egyre nagyobb sikerrel kerülnek lebonyolítására ezek a szakmai rendezvények, melyek lehetőséget és keretet biztosítanak arra, hogy a három ország jogászsága szakmát, eszmét cseréljen, kapcsolatokat építsen ki.

    - Eredmények?

    - Többek között az, hogy a jogi szakmán belül az egyes ágazatok szakmák szerinti tagozódásának megfelelően is külön kapcsolatrendszerek bontakoztak ki. Kitűnőekké váltak a három ország igazságügyi, bírósági, ügyészségi kapcsolatai, szélesedett az egymással napi kontaktusban lévő ügyvédek viszonya. Az 1999-es Bükfürdőn megrendezésre került találkozón elfogadott zárónyilatkozat tartalmazza, hogy a határon átnyúló, regionális jellegű jogászi kapcsolatoknak az elkövetkezendőkben meghatározó jelentősége lesz. Ma már ezt sok tény visszaigazolja: Ausztria már Európai Uniós állam, Magyarország és Szlovénia 2004. május 1-től válik taggá. Alapvető fontosságú kérdés, hogy nekünk erre az időpontra meglegyenek azok a jól bejáratott kapcsolatrendszereink, amelyekkel a jogalkalmazás tekintetében várható nehézségeket, problémákat sikerül majd áthidalni. Az osztrák igazságügyi minisztériumban úgy ítélték meg, az ebben a kérdésben játszott szerepem méltóvá tesz az elismerésre. Korábban a Magyar Jogászegylet alelnökeként, majd immár 14 éve a megyei szervezet elnökeként veszek részt a munkában. Annak a fajta szakmai polgári relációnak a megteremtésén fáradozunk, amely egy Európa közepén helyet foglaló kultúrállam értelmiségével szemben támasztott elvárásnak megfelel.

    - Úgy látom, azért ilyen sikeres az együttműködés, mert az emberi kapcsolatokra épül.

    - Így van. Nem száraz, íróasztal mellől lebonyolított tevékenységekről van szó. Kezdetektől fogva az emberi összefüggésekre helyeztük a hangsúlyt. Egyébként az a fajta elegancia, amellyel engem evvel a kitüntetéssel megtisztelt az osztrák köztársaság, viszonzásra került. Az osztrák igazságügyi miniszter kabinetirodájának a vezetője ez év májusában nagyon magas magyar állami kitüntetést kapott az osztrák-magyar jogászi kapcsolatok ápolásáért. 

    - Az ország más pontjaira is jellemző ez a fajta szoros együttműködés a külföldi kollégákkal?

    - Próbálozások máshol is vannak. Zalai kollégák élő kapcsolatban állnak a horvát szakemberekkel. Viszonylag rendszeresek a kifejezetten szakmai kapcsolatok Békés megye, Hajdú-Bihar megye és a romániai Arad megye jogászai között.

    - Miket tanulhat a magyar jogász szakma az osztrák kollégáktól?

    - Ausztria és Magyarország jogi gyökerei azonosak. Az osztrák jogászszakmának nem kellett végigélnie egy rendszerváltást, hanem egy jól működő demokratikus jogállamban ténykedhettek. Mi ezt csak 1989 óta mondhatjuk el magunkról. Ezenkívül Ausztria több éve tagja az Európai Uniónak. A csatlakozás küszöbén összességében csaknem 80 000 oldal elsajátítandó joganyag vár a magyar jogászságra. Hatalmas kihívásnak és elvárássorozatnak kell megfelelni a jogalkotásban és jogalkalmazásban is. Ezért azon túlmenően, hogy a jogászság képzi magát, olyan jogszabályok kerülnek megalkotásra, amelyek már harmonizálnak az Európai Uniós joggal, csak úgy tudunk a lehető legeredményesebben a hazai gyakorlatban ténykedni, ha felhasználjuk az osztrák tapasztalatokat. Arról van szó, hogy az osztrák kollégák rendkívül nyitottak, készek arra, hogy a szükséges szakmai jellegű instrukciókat biztosítsák számunkra úgy a jogelméletben, mint a jogalkotásban és a jogalkamazásban.

    - A legutóbbi Pannon Jogász Napoknak mi volt a témája?

    - Azt vizsgáltuk, hogyan lehet az információs technológiát alkalmazni a jog területén. Ez nekünk új probéma. Pillanatnyilag ezen a területen még a jogászok felkészültsége és a technikai háttér is hiányos. Egyetlen jogász sem eshet kétségbe, amikor számítógép segítségével kell a napi munkát elvégezni.

    - A jogász szakma mennyire készült már fel az Európai Uniós csatlakozásra?

    - A jogalkotás területén az elmúlt éveket határozottan az a törekvés jellemezte, hogy a megalkotásra kerülő jelentős súlyú törvények és jogszabályok harmonizáljanak az Európai Unió jogával. Ebben különösebb elmaradásunk nincs. Hatalmas intenzitással folyik a jogászok képzése, az ügyvédi szakma is komoly lépéseket tesz, hogy az ügyvédként dolgozó kollégákat felkészítse. Mindenki tart az újtól, rendkívül egyszerűnek tűnik hagyományos, megszokott sémákkal dolgozni. De ma már nem erről szól a világ! Akkor tudjuk csak magunkat jogállamként aposztrofálni, ha többek között a jogászok elmondhatják magukról azt, hogy uniókonformok. Minden jogász számára adott a feladat az önképzésre.

    - Említette, hogy az osztrák kollégákra nagyfokú nyitottság jellemző. Igaz ez a magyar jogi szakemberekre is?

    - Teljes mértékben.

    - A büntetőjogászként ténykedik. Ebben a minőségben mostanában mik jelentik Önnek a napi kihívásokat?

    - Az elmúlt néhány évben rendkívül nagy változások történtek ezen a területen. 1990-től kezdődően több, mint ötvenszer módosították a Büntető Törvénykönyvet. Az igazi kihívást azonban a július 1-től életbe lépett új büntetőeljárási törvény jelenti, amely nem csak azért hárul jelentős súlyú feladatként a kollégákra, mert egy 606 szakaszból álló hatalmas joganyag, amit megtanulni meglehet, de a jó, törvényes gyakorlati alkalmazáshoz idő, folyamatos konzultáció kell, hanem az eddig megszokottakhoz képest más típusú gondolkodást és hozzáállást kíván. Szemléletbeli változások szükségesek.

    - Ez mit jelent?

    - Nagyon fontos felismerni azt a szituációt, amelyet az új törvény teremtett azáltal, hogy világosan szétválasztotta, a bírói, ügyészi és nyomozóhatósági funkciókat. A büntetőeljárás súlypontja a tárgyalási szakra helyeződött. Az új törvény helyes alkalmazásában meg kell felelni az Uniós jogi elvárásoknak, gondolok itt például az előzetes letartóztatás és az óvadék alkalmazására. Megerősödtek bizonyos perbeli szereplők eddig rendkívül elhanyagolt jogállásai; mint például a sértett helyzete. Értem ez alatt azt, hogy a pótmagánvád és a pótmagánvádló intézményének a bevezetésével új helyzet alakult ki. Megváltozott a másodfokú eljárás szerkezete is. Július 1-jével beindultak a táblabíróságok, tehát egy olyan új bírósági szervezeti fok lépett be a gyakorlati jogalkalmazás folyamatába, amely új helyzetet teremtett.

    - Mennyire tartja jónak ezt a törvényt?

    - Azt tapasztalom, hogy a gyors és törvényes büntető ügyintézésnek az eljárásjogi feltétele és garanciarendszere a törvényben benne van. Az biztos, hogy a gyakorlatban való elsajátítás és helyes alkalmazás időt igényel. Igényli a magasabb bírói szintek iránymutatását, legyen az ítélőtábla vagy a Legfelsőbb Bíróság. De azt gondolom, rövid időn belül zökkenőmentessé fog válni az alkalmazása. Ez egy korszerű törvény.

    - Arról már beszéltünk, mit jelent a szakember számára ez a büntetőeljárási törvény. Mit jelent a peres ügyében a bíróságra siető magánembernek?

    - Külön kell választani, hogy melyik a büntetőeljárás alá kerülő félről beszélünk. Ha a terhelt pozícióját nézem, abban okkal lehet bízni, hogy az új törvény helyes alkalmazásával a büntetőeljárások gyorsabbá válnak. Léteznek azok a törvényes formák és keretek, amelyekkel törvényes eljárások során törvényes végső megoldások születnek majd. Ha a sértetti oldalt vizsgálom, azt tudom mondani, hogy ez a pozíció megerősödött, hiszen a sértetti jogok kiszélesedtek. Ennek legjobb példája a már korábban is említett pótmagánvádi és a pótmagánvádlói lehetőségek megteremtése.

    - Mit takarnak ezek a lehetőségek?

    - A sértett ezidáig a büntetőperben megjelent, mert a személyét vagy a vagyonát érintően valamilyen hátrányos szituációt okoztak neki. Joga volt követelni ennek a hátrányos helyzetnek a megszüntetését, és ha kára merült fel, annak megtérítését. Ezek között a keretek között a büntetőperben a tárgyaláson általában tanúként kihallgatták, nyilatkozattételi joga volt és ha a bíróság döntött például ennek a kárigénynek a kérdésében, ezzel összefüggésben fellebbezési jogot is biztosított számára a törvény. Ezek a jogosultságok szélesedtek ki július 1-től. Olyannyira, hogy ha például a terheltnek a felelősségét nem állapítják meg, mert a nyomozóhatóság megszünteti vele szemben az eljárást, vagy a bírósági eljárás felmentő ítélettel zárul, a sértettnek joga van ahhoz, hogy 30 napon belül kérje az eljrás folytatását. Ebben a pillanatban ő, mintegy ügyészi pozícióba kerülve, pótmagánvádlóként továbbra is megkísérelheti érvényesíteni a jogait.

    - Más téma: az évente megrendezésre kerülő jogásznapok az Ön nevéhez fűződnek, ami gondolom az idén sem marad el.

    - Horváth Boldizsár volt igazságügyi miniszter emlékére az idén, november 7-én tartjuk meg ezt a rendezvényt. Mindig meghívást kapnak és meg is jelennek az osztrák kollégák is, mégpedig magas rangú delegációval. Úgy ítélem meg, ebből is látszik, kapcsolatunk egy folyamatos, élő, emberi és szakmai viszonyaiban is rendkívül produktív jellegű kapcsolatrendszer, amiből egyénnek, szakmának és a régiónak is számtalan előnye származik.       

    - Végezetül ejtsünk néhány szót a magánemberről is. Hogyan lett jogász?

    - A gimnáziumi évek végén még magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni. Talán meg sem tudom magyarázni, miért próbálkoztam mégis jogi irányban. Az egyetem elvégzése óta itt dolgozom a Vas Megyei Bíróságon. Végigjártam a szamárlétrát, ami persze korántsem szamárlétra: bírósági fogalmazóként kezdtem. Sikeres szakvizsga után bírói kinevezést kaptam, járásbírósági bíró voltam, majd megyei bíróvá neveztek ki. Ezután megyei bírósági tanácselnöki feladatokat láttam el. 1990-től vezetem a Vas Megyei Bíróság Büntetőkollégiumát. Nem szándékom heroizálni a munkámat, de a jogi szakmákon belül egészen különleges. Sok mindent lehet róla mondani: lehet kritizálni az alkalmazásra kerülő joganyag jellegét, hivatkozni valósággal és tényszerűen az igen jelentős ügyforgalomra, a rendkívüli fizikai és szellemi teherre, és az egyes döntésekkor a felelősségre, ami egy bíróra hárul, a nem kielégítő anyagi megbecsülésre. De ettől független kérdés az, hogy a bírói munka egyedülálló és különleges. Önnálló hatalmi ág tagjaként kell megoldani a polgárok peres ügyeit. Ez számomra a csúcs. Ezért vagyok még mindig itt. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy mindig rendkívül boldog voltam, mert ennek a szervezetnek a tagja lehetek. Az elmúlt több, mint harminc évben még nem volt olyan munkanapom, amikor tehernek, kényelmetlenségnek éreztem volna, hogy dolgozni kell jönnöm.

    - Ezek szerint ha annak a bizonyos szamárlétrának egy felsőbb fokára léphetne, nem élne a lehetőséggel?

    - Nem tudhatom, mi történik velem a jövőben. Az esetemben életkori problémák is vannak; 56 éves vagyok. Én ugyan nem vagyok híve annak a megközelítésnek, aminek az a lényege, hogy kizárólag csak a feltörekvő fiatalság az, aki a vállán tudja vinni a terheket. Rendkívül fontosak , tehetségesek és okosak a fiatalok, de azt gondolom, hogy a hozzám hasonló korú jogászok tapasztalatai, tudása, emberismerete nem mellőzhető.

    - Családjáról mit tart fontosnak elmondani?

    - Házastársam ugyancsak jogász, ő ügyvédként dolgozik. Egy fiam van, aki 32 éves, műszaki végzettségű, környezetvédelemmel foglalkozik. És van egy gyönyörű, hat hónapos unokám.