– A modern bírósági szervezetrendszer a múlt század második felében alakult ki – mondja dr. Laky Ferenc, amikor a vezetése alatt álló Vas Megyei Bíróság múltjáról kérdezem. – Ebben elsősorban a szombathelyi születésű akkori igazságügy miniszternek, Horváth Boldizsárnak volt jelentős szerepe. Az 1869. évi 4. törvény történelmi jelentőségű: elválasztotta az igazságszolgáltatástól (a bíróságoktól) a közigazgatást. 1871-től számítható a modernnek nevezhető bírósági rendszer létrejötte, és ebbe Vas Megye is beletartozott az akkori királyi törvényszékkel, a tíz királyi járásbírósággal (jelenleg négy van, és a törvényszék helyett megyei bíróság). A megyei bíróságon most 18 bíró dolgozik. A bíróság épületéről: a múlt század utolsó harmadában az országban elindult egy bírósági épület-építkezési hullám. A bírósági épületek jelentős része ebben az időszakban épült. A szombathelyit, mint igazságügyi palotát, 1889-ben avatták fel.

     – A tárgyalt ügyek szempontjából mi mondható el a Vas megyei Bíróságról?

     – A lélekszámot tekintve Vas megye nem az ország legkisebb megyéje. 260-270 ezer ember él itt. Az egész ország ügyforgalmának viszont mindössze a 2%-át intézzük. Hogy miért van ez így? Ennek azt hiszem, hagyományai vannak. 150, 200 évre visszanyúló tradíciók. A ,,pereskedési hajlam” kisebb. A bűncselekményeket nézve elmondhatjuk, hogy Vas Megye régóta az előkelő utolsó vagy utolsó előtti helyen áll a többi megyéhez képest. A bűncselekmények összetételét tekintve is szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen nálunk jóval alacsonyabb az erőszakos bűncselekmények száma. A bírói kar létszámát nézve a 2%-os ügyforgalomhoz képest a kívánatosnál kisebb, de ezzel a létszámmal és állományunk többi tagjával az aktuális feladatokat hátralék nélkül és visszajelzésekre alapozva az országos átlagot meghaladó színvonalon tudják intézni a bíróságok a megyében.

     – Beszéljünk most szakmai, magánéleti szempontból Önről.

     – Vas Megyében születtem. A középiskoláimat Szombathelyen végeztem. Talán furcsának tűnik, hogy gépipari techikumban. Később a jogi egyetemen folytattam a tanulmányaimat, Pécsett végeztem 1971-ben. A további sorsomat illetően meghatározó volt, hogy a bíróság ösztöndíjasa voltam. Azóta is a Vas Megyei Bíróságon dolgozom. Ahogy közhelyszerűen mondani szokták, végigjártam minden lépcsőfokot, mire a jelenlegi posztomra kerültem. Voltam fogalmazó, büntetőügy szakos városi bírósági bíró. Jellemzően a fiatalkorúak ügyeit és a közlekedési ügyeket tárgyaltam első fokon. Az utóbbi esetben kifejezetten jól jött a műszaki végzettségem. 1978-ban kerültem a megyei bíróságra. A Fellebbezési Tanács tagja voltam, és ezzel párhuzamosan megyei első fokon súlyos bűncselekmények tárgyalását vezettem. Nagy tapasztalatokat adó időszaka volt ez az életemnek. 1985-ben másodfokú fellebbezési tanácselnök lettem, ahol egy szakmai grémiumot irányítottam. Úgy vélem, hogy ez a felülbírálati tevékenység a bírói pálya csúcsa. 1990 januárjában büntetőszakos elnökhelyettes lettem, majd még ebben az évben bírósági elnök. Azt gondolom, hozzá tudtam tenni valami pluszt ahhoz, hogy a megyénkben lévő bíróságok működési feltételei (épület, dolog, technika, berendezés) javuljanak, és a nagyon jó felkészültségű szakmai csapat az elmúlt tíz évben tovább formálódjon. Nagy dolognak tartom, hogy újra beindult  a közösségi bíróság, és hogy kaptunk a városban egy másik épületet is.

     – Milyen elképzeléseket szeretne a közeljövőben megvalósítani?

     – A vezetői működés egyfajta szolgálat. Mindent elkövetek azért, hogy az ítélkező tevékenységet végző személyek munkafeltételeit még jobbá tegyem. Gondolok például a jogi informatikai fejlesztésekre, hogy minden bírónál ott legyen a számítógép, és azonnal, könnyen elérhető legyen számukra az összes jogszabály. A törvények szempontjából nagy kihívás a várható Európa Uniós csatlakozás.

     – Felesége szintén bíró a polgári szakterületen, egyik gyereke orvostanhallgató, a másik angol szakos középiskolai nyelvtanár. Ha nem a családjával tölti az idejét, mivel foglalkozik szívesen?