NYME SEK HÍRLEVÉL

Tudásalapú társadalomra van szükség

- interjú Járai Zsigmonddal

Az oktatás színvonalának emelése nélkül nem képzelhető el a gazdaság növekedése, hiszen a munkavállalók csak így válhatnak termelékenyebbé, mondta Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke, akivel az elmúlt héten egy kapuvári rendezvényen beszélgettünk.

            – Június környékére ígérte az Ön által vezetett befektetői konzultációs tanács (további tagjai Chikán Attila és Bánki Frigyes) annak az anyagnak a véglegesítését, amelyben azt vizsgálják, hogy a befektetők miért nem jönnek Magyarországra. A hazai oktatási rendszerrel kapcsolatosan milyen eredményre jutottak?
            – A befektetők véleménye szerint a magyar oktatás nem azokra a szakmákra képezi a rendszerben lévőket, amelyekre a munkaerőpiacnak szüksége van. Nincs összhang a gazdaság igényei és a képzés szerkezete között. Például kihalóban van számos olyan szakma, amikre nagy szükség lenne.

            – Egyes szakmákban többek között azért nincs utánpótlás, mert magas a képzési költség.
            – A pénzhiányon nem csodálkozom. Jelenleg a GDP nagyjából ugyanakkora részét költjük oktatásra, mint korábban, holott az elmúlt tíz évben megnégyszereződött a felsőoktatásban részt vevő hallgatók létszáma.

            – Hogy lehet ha nem is megszüntetni, de legalább mérsékelni az oktatás alulfinanszírozottságát?
            – Ahhoz, hogy az állam több pénzt fordíthasson az oktatásra, az egészségügyre, a szociális kiadásokra, újabb bevételekre kell szert tennie. Látni kell, hogy azt az összeget tudjuk elosztani, amit a gazdaság megtermel. A gazdasági teljesítmény növekedéséhez több beruházás, több munkaerő, a termelékenység, vagyis a képzett munkavállalók számának növelése szükséges. Mindebből következnek a feladatok. A befektetők számára az a vonzó, ha alacsonyak az adók, egyszerű a bürokrácia, az állam kicsi, hatékony, olcsón működik, szolgáltató államként funkcionál, illetve az állami költségvetés a megtermelt bruttó nemzeti jövedelem viszonylag kis részét vonja el. Munkahelyek teremtéséhez elsősorban a kis- és középvállalkozások fellendítésére van szükség. Újabb beruházások kellenek a munkahelyeket teremtő befektetők idevonzása érdekében. El kell érni, hogy a magyar tőke ne külföldön hasznosuljon, valamint hazánkba kellene csábítani a külföldi tőkét. Magyarországon jelenleg 3,8 millióan dolgoznak, míg a hozzánk hasonló adottságokkal rendelkező Csehországban 5 millióan. Az aktív korú munkaképes lakosság mindössze 57 százaléka munkavállaló, arról nem is beszélve, hogy ezek nagy része az állami szektorban dolgozik, melyet valójában azok tartanak el, akik a magánszektorban ténykednek, ekképp az adatok még kétségbe ejtőbbek. Munkahelyteremtés nélkül tehát nincs gazdasági növekedés.

            – Számos felmérés azt mutatja, hogy az oktatás színvonala egyre csökken. Miként lesz képes ez az oktatási rendszer ellátni a fentiek teljesüléséhez szükséges feladatokat?
            – A magyar munkás akkor válik termelékennyé, ha megfelelő oktatásban részesül. Kulcskérdés tehát az oktatás színvonalának növelése. Véleményem szerint az ország vezetőinek olyan társadalmi–gazdasági megállapodást kellene kötniük, amelynek egyik prioritása a tudásalapú társadalom megteremtése lenne. Az ország számára egyelőre ez látszik az egyetlen kitörési pontnak. Korábban azt mondtam, hogy az előnyünknek más országokkal szemben, de most, hogy ilyen mértékben csökkent az oktatás színvonala, úgy gondolom, történelmi hagyományaink miatt némi előnyünk még van, de ez egyre apad. Ennek ellenére a kedvezőtlen folyamat visszafordítható, és a tudásrangsorban újra előkelő pozíciót szerezhetünk. Így olyan, a 21. század igényeinek megfelelő színvonalú ismeretekkel rendelkező emberek kerülnek majd ki az iskolapadból, akikre szüksége van a gazdaságnak: több szakmunkás, több műszaki végzettségű. Nem gondolom, hogy az oktatás fellendítése nélkül el lehet érni a gazdaság felemelkedését. A másik lényeges szempont, hogy a mélyszegénységet is csak iskoláztatással (és természetesen munkahelyteremtéssel) lehet megszüntetni.

            – Egyes szakmákra biztosan szüksége van a munkaerőpiacnak, ám a bérek miatt nem népszerűek, így nem csoda, ha sokan nem akarnak iskolapadba ülni, hogy ezeket tanulják.
            – Tény, hogy a magyar munkabérek nem arányosak a termelékenység növekedésével. Politikai okokból csökkentik és emelik őket; jelenleg az előbbi fázisát éljük. Ez a rövidtávú politikai gondolkodás következménye, amire számos példát láttunk az elmúlt 18 évben.

            – Van reális esélye annak, hogy belátható időn belül emelkedni kezdjenek a bérek?
            – Jelenleg lassú a gazdaságunk növekedése, magas az infláció és lassan növekednek a bérek. Magyarországnak ennél sokkal jobb lehetőségei vannak. Az ország érdeke a gyors gazdasági növekedés, a bérek gyorsabb emelkedése, a termelékenység növekedése és a szegénység felszámolása lenne. Pillanatnyilag olyan állapotú a gazdaság, hogy ha egy kötöttségektől mentes, gazdasági dominanciájú kormány ma nekilátna a helyreállításának, ehhez minimálisan két évre lenne szüksége. Ennyi idő alatt legalábbis el lehetne kezdeni azokat a programokat, amelyek segítségével évi 4–5 százalékra emelhető a gazdasági növekedés üteme.

            – A fentiek eléréshez nagyban hozzájárulhat az euró bevezetése, ami sokkal erősebb gazdaságot kíván. Mikorra prognosztizálja, hogy a forintot felváltja az Európai Unió fizetőeszköze?
            – Ennek akkor van értelme, ha viszonylag közel állunk az eurózóna átlagos színvonalához, ezért ma már azt mondom, nincs szükségünk az euróra. Először építsük újjá a szociális rendszerünket, teremtsük meg a tanulásra és a munkára ösztönzés rendszerét. Nem kicsi ez a feladat, de nem is megoldhatatlan. Sajnos még kevesen látják a probléma nagyságát, ezért először a társadalom széles rétegét rá kell döbbenteni az előttünk álló kihívásokra. De hogy a kérdésére válaszoljak: azt gondolom, 2016–2017 előtt semmiképpen nem kerülhet sor az euró bevezetésére.

            – Nemrégiben felmerült, a választásokat követően esetleg Önre vár a miniszterelnöki pozíció. Ha így lenne, vállalná a feladatot?
            – Nem vágyom semmilyen funkcióra, nagyon jól érzem magam a magánszektorban, ahol jelenleg dolgozom. Miután valamely politikai erő megnyeri a következő választást, majd eldönti, a gazdaság vagy a társadalom helyreállítását helyezi-e programja fókuszába. Ehhez kell megkeresnie a feladatok megoldására alkalmas embereket. Hogy fogalmazzak, hogy ne váljak nagyon fennköltté? Ha azt érezném, hogy szükség van a munkámra, nem zárkóznék el a segítségnyújtástól, attól függetlenül, milyen minőségben lenne rám szükség.

(Kleinhappel Miklós)