| Mélyinterjúk : Sákovics Péter: "Már én vagyok az, akit le kell győzni" |
Sákovics Péter: "Már én vagyok az, akit le kell győzni"
2010.02.16. 09:03
Sákovics Péter, a Savaria Egyetemi Központ docense sporttörténelmet írt – adtuk hírül a napokban. A szombathelyi sportember három év alatt jutott a racketlon világranglista élére. Módszeresen építkezve verekedte be magát a világ legjobbjai közé, azt az elvet tartva szem előtt, hogy a hétköznapi sikerek vezetnek a nagy diadalokhoz. Nem mintha bármi probléma lenne a koroddal, de aki nem ismer, könnyen lehet, hogy arra számít, egy huszonéves embert mutatunk be az olvasóknak, holott elmúltál 50.
Tény, hogy 50 is elmúltam, bár nem érzem. Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy fizikailag bírom-e, akkor az a válaszom, hogy igen. Igaz, néha azon kapom magam, hogy többet edzek egy héten, mint profi labdarúgó koromban.
Sokan nincsenek tisztában azzal, mi is a racketlon, vagy más néven négylabda, ezért érdemes röviden leírni: négy ütősportból, asztaliteniszből, tollaslabdából, fallabdából és teniszből álló sport. Két variáció van: „be kell érni” ehhez a sporthoz vagy benned van valami plusz, illetve hiányzik belőled valami, ami miatt 50 felett is magad mögé utasítod a világot.
Az igazság az, hogy nekem találták ki a racketlont, mert mind a négy sportág közel áll hozzám. Úgy gondolom, hogy ha a jó kondíció és a szükséges technikai tudás megfelelő küzdőszellemmel párosul, akkor ez az eredmény.
Nem olyan embernek tűnsz, aki lassít, megnyugszik, inkább fordítottan arányos a korod és az eredményeid. Megszoktad a sikert és „hajszolod”, vagy egy magától értetődően természetes folyamatról van szó?
Ezen nem gondolkodtam még, de hihetetlenül élvezem a játékot és mindig találok magamnak új célokat benne. Amikor elkezdtem racketlonozni, azonnal sikereket értem el, rövid időn belül nyertem több versenyt hazai és nemzetközi porondon is. Ez kellő lökést adott az indulásnál. Nagyon jó érzés volt tapasztalni, hogy elismerik tudásomat, annak ellenére, hogy újoncnak számítottam az elején. Aztán jó játékosnak tartottak, akivel vigyázni kell, mert képes megverni bárkit a korosztályában.
Hol tartasz ma?
Én vagyok az, akit le kell győzni. Közben változott a tervezés fázisa is: szisztematikusan készülök az aktuális versenyidőszakra és kitűzöm az adott év céljait.
Hogy telik egy napod? Mondjuk a mai milyen volt?
Általában minden nap edzek egy vagy két sportágat. A mai menü: két óra tenisz és egy óra tollas. De tegnap a pingpong és a fallabda mellé még egy kis foci is becsúszott. Amennyiben hétvégén nincs verseny, akkor rekreálódom, például kocogással, úszással.
Tanár is vagy, méghozzá minden hízelgés nélkül lehet azt mondani, hogy a hallgatók szerint jó. Hogy lehet jó tanárnak és jó sportolónak is lenni, amikor mindkettő teljes embert kíván?
Szerencsés vagyok, mert az a munkám, amit egyébként is csinálnék. Egész eddigi életem a sportról szólt. Csináltam, tanítottam, vagy sportvezetőként próbáltam eredményes lenni. Talán azért tartanak jó tanárnak, mert viszonylag nagy hatékonysággal tudom átadni a gyakorlati tapasztalataimat és mindez személyes példamutatással is párosul. Ezt rendkívül fontosnak tartom a testnevelői, edzői szakmában.
És a magánélet? Jó tanárnak, jó sportolónak, plusz jó férjnek, apának lenni mennyire egyszerű?
A magánéletemet is a sport tölti ki. Feleségem, aki válogatott tornász volt, szintén testnevelő. A nagyobbik lányom a TF-re jár és az NB I-ben röplabdázik. A kisebbik középiskolás és szintén röpizik, csak ő a Haladásban. Egy kicsit – talán nem is kicsit – ennek a miliőnek is köszönhetem a sporteredményeket.
Két hétig nem voltál itthon. Mivel telt ez az idő?
Sítáborokon vettem részt. Én vagyok az intézetünkben a téli terepes gyakorlatok felelőse. A Savaria Egyetemi Központ több száz hallgatója sajátítja el februárban a síelés alapjait, és ezzel van munka bőven. De mindez természetesen nem megy az edzés rovására.
A racketlonban most pihenőidőszak van?
Február 26–28-cal kezdődik Malmőben az idei nemzetközi versenyévad. Majd Prága, Budapest, Bécs, Belgium, Zürich, Eidhoven, London, Bécs, Edinburgh és végül az egyéni világbajnokság Hollandiában következik. Ezek a fő versenyek és javarészt a szponzoroktól függ, hogy melyeken veszek részt.
Hogy élnéd meg, ha a sikersorozat után egy pechesebb időszak következne?
Nem lenne gond. 2007-ben a portugál partneremmel elvesztettük a vb-döntőt párosban. A vereség pillanatában biztos voltam benne, hogy megnyerem én még ezt a címet, és tavaly sikerült is. Tehát a vereség nálam a fejlődés bölcsője. Ráadásul januártól a Nemzetközi Racketlon Szövetség bevezette a +50-es és a +60-as kategóriát is, így még nagyobb a motiváció. Plusz itt van a válogatottság, ami ugyancsak birizgálja a fantáziámat.
Mikor fertőződtél meg a sporttal?
Általában a sporttal már nagyon korán, 6–7 éves koromban. Szinte mindegy volt, hogy mivel próbálkoztam, mert mindent nagyon gyorsan elsajátítottam. Voltam tájfutó, kézilabdás, pingpongos, röplabdás, sakkozó, síelő, teniszező, vitorlázó, hegymászó, raftingozó, fallabdás, de mindenek előtt labdarúgó.
Racketlonkarriered pedig mindössze három éves.
2006-ban Horváth Ottó, győri barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy nyiladozik egy új sportág Magyarországon, amit szerinte nekem találtak ki. Hiszen a mai napig NB I-es fallabdás vagyok, Vas megye egyik legjobb teniszezőjeként tartanak számon, tudok pingpongozni, tollasozni pedig majd megtanulok. Nem is kellett több, elindultam életem első racketlon versenyén. Ausztriában mérettem meg magamat, ahol korosztályomban, 45 éves kor felett első helyet szereztem. Hazai bemutatkozásomon az amatőr mezőnyben a fiatalok között végeztem az élen. Az osztrák openen a világ legjobb senior játékosait utasítottam magam mögé, majd a cseh openen a második helyet tudhattam magaménak. 48 éves koromban meghívtak a magyar racketlon válogatottba, ami hatalmas elismerést jelentett. Három évvel később kemény edzések révén világbajnoki címet szereztem. Januártól vezetem a világranglistát is a +45-ös korosztályban. Mindemellett két éve tagja vagyok a magyar felnőtt válogatottnak.
A világranglista első hely több dolog miatt is szép eredmény. Például azért, mert te vagy a második magyar, aki ebben a sportban hasonló diadalra volt képes, ráadásul az eddigi hazai rekorder teljesítményét is felülmúltad.
Először Németh Ádám 2007-es U21-es világranglista vezetése révén szerepelt magyar név a ranglista élén. Senior kategóriában előttem senki nem jutott el az első helyezésig. Elmondhatom, hogy a magyar férfi A–kategóriában és a nemzetközi férfi B–kategóriában is komolyan számolnak velem. De mindez nem jelenti azt, hogy a babérjaimon ülök.
Annál is inkább, mert az idei első verseny is győzelmet hozott számodra, ráadásul az elit kategóriában állhattál a dobogó legfelső fokára, amire eddig nem volt példa a pályafutásodban.
A bécsi Wilson Winter Tour elnevezésű versenyen az osztrák fővárosban először két hazai versenyzőt utasítottam magam mögé. Majd Markó Tamással vívott csatát követően jutottam a döntőbe. Itt asztalitenisz és tollaslabda játékom révén győzelmet arattam a szintén a hazai pálya előnyeit élvező Eichhorn Klaus felett, s ezzel az elit kategória legjobbja lettem.
Két-három hónapos hír, hogy a SEK hallgatói is kedvet kaptak a racketlonhoz, sőt mindjárt bíztató eredményeket értek el egy komoly megmérettetésen.
Így igaz, a harmadik alkalommal megrendezett Vienna HEAD Seriesen két hallgató is részt vett – és egyikük mindössze néhány edzéssel a háta mögött ötödik helyezést ért el. A rekreáció szakos Sági Szabina a női, a testnevelő–edző szakos Mozsolits Gábor a férfi kezdő kategóriában próbálta ki magát. Szabina – teniszmúltjának köszönhetően – eredményesebb volt, az előkelő ötödik helyen végzett. Gábor egyelőre nem tudott győzelmet aratni, de nagyon tetszett neki a verseny és annak lebonyolítása. A fiatalok remélhetőleg újabb szombathelyi sikereket hoznak majd.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
