NYME SEK HÍRLEVÉL

VII. évfolyam 51. szám 2010.11.08.

Világmegváltók kerestetnek 
      Magyarország a jövő évi európai uniós elnöksége idején sokat tehet azért, hogy „megmentse” a világot – hangzott el szerda este Risto Isomäki finn író szájából, Elsodort világok című regénye és a történet alapján elkészült képregény szombathelyi bemutatóján, illetve ez utóbbi lapjaiból összeállított kiállítás megnyitóján az Agora–Pincegalériában. A rendezvény utolsó perceiben tett kijelentés nem volt pusztába kiáltott szó, vagy éppen túlzó, hiszen egyrészt hol is lehetne ilyen témákat feszegetni, ha nem egy klímaváltozással foglalkozó öko-thrillerről szóló diskurzuson, másrészt pedig hol másutt lenne a világmegmentő, világmegváltó gondolatoknak helye, ha nem a könyvekben? A (nem) túlzásról pedig később; hiszen a könyvek sem azzal kezdődnek, hogy a rossz jóra fordul… Minden esetre a fentiek alapján bátran ki lehet jelenteni, a kiadványok bemutatója, mint az idei Szent Márton Ünnep felütése, hatásosra sikeredett. Dr. Molnár Katalin, a Bölcsészettudományi Kar dékánja a rendezvényt köszöntő beszédében elmondta, a könyv cselekményének helyszíne és a vasi megyeszékhely látszólag éppen olyan messze van egymástól, mint amekkora a távolság az ökológia és a BTK szakmai tevékenysége között, még akkor is, ha a kar egyes munkatársai részt vettek a kötet fordításában. Ám az egykori Berzsenyi Dániel Főiskola és Nyugat-magyarországi Egyetem házassága jóval több volt, mint szervezeti átalakulás. Ugyanis integrált felsőoktatási intézmény jött létre, s e keretek között a hallgatók fogékonyabbak a környezetvédelemre, nem beszélve arról, hogy a szakemberek az NYME több karán végeznek ökológiával kapcsolatos kutatásokat – hangsúlyozta a dékán. Majd hozzátette: a környezettudatosság a három SEK-kar mindennapjaiban másképp is tetten érhető, például abban, hogy dr. Fűzfa Balázs, a BTK egyetemi docense irodalomtankönyveit az országban egyedülálló módon újrahasznosított papírra nyomtatták. Harriet Lonka, a Finnagora Finn Kulturális és Tudományos Intézet igazgatója rámutatott, ritka, hogy egy külföldi mű regény és képregény változata egy időben lásson napvilágot. Az előbbi a szépirodalom eszközeivel beszél az ökológia fontosságáról, az utóbbi pedig akár a gyerekek számára is élvezhető, ezáltal pedig olyan olvasóközönséghez is eljut, melyhez vaskos párja nem. A kiadványokat itthon megjelentető Nyitott Könyvműhely igazgatója, Halmos Ádám kifejtette, a 2004 óta létező kiadó a kezdetektől jelentet meg olyan munkákat, amelyek szerzői környezetvédelmi témákat boncolgatnak. Ezért nem volt kérdés, hogy a könyvműhely a magyar olvasóközönség rendelkezésére bocsátja-e Risto Isomäki írását. Az igazgató hangsúlyozta, Magyarország sokat tanulhat Finnországtól a környezetvédelem vonatkozásában is. Eliisa Pitkäsalo, a magyar fordítást az eredeti szöveggel egybevető szakembertől megtudtuk, a regény Finnországban 2005-ben jelent meg, s jelölték a legrangosabb finn irodalmi díjra, amit ugyan nem kapott meg, de két másik fontos elismerést magáénak tudhat. A képregény 2008-ban látott napvilágot (Jussi Kaakinen és Petri Tolppanen készítette), ami szintén díjnyertes. A lektor tavaly karácsonykor vette kézbe a könyvet, s a történet lebilincselő olvasmánynak bizonyult, ezért külön öröm volt számára a fordítás, ami a szombathelyi és a debreceni egyetem munkatársainak együttes munkája – sőt, hallgatók is részt vettek benne. A szerzővel Antonio Donato Sciacovelli, a BTK tudományos dékánhelyettese beszélgetett. Risto Isomäki – aki 25 éve foglalkozik a környezetvédelemmel – írásai közül egyiknek sem volt akkora hatása, mint a regénynek. Az Elsodort világok hazai, finn fogadtatása egyenesen sokkolta, az már csak hab a tortán, hogy azóta hat országban jelent meg, s jelenleg is négy nyelvre fordítják, készül belőle a film is, jövőre mutatják be. Mint mondta, korábban úgy gondolta, tudományos berkekben érdemes beszélni a környezeti problémákról (is), ám időközben rádöbbent, hatékonyabb az ismeretterjesztés, ha a „civilek” között hinti el a gondolatait. A regény műfaja öko-thriller, ami a szerző véleménye szerint jó elnevezés, a mű „krimi hulla nélkül ökológiai témába ágyazva” – fogalmazott. Bizonyos szempontból sci-fi, hiszen a tudomány és a fikció is ott van a lapokon. A 2020-as években játszódó történet lényege – valós alapja –, hogy a kutatók 2001-ben India nyugati partjainál, a tengerfenéken olyan nagyvárosok romjaira bukkantak, melyek tízezer éve a tengerszint emelkedése miatt pusztultak el. Isomäki az Atlantisz-legendát felhasználva adta hozzá a többit, abból a tényből kiindulva, hogy napjainkban úgy tűnhet, új Atlantisz közeleg, hiszen az emberiség írott történelmében példátlan, amilyen mértékben az utóbbi tíz évben olvadnak a jégmezők. A regényben persze felgyorsul az idő (dramaturgia és feszültségkeltés is van a világon), száz év alatt öt métert emelkedik a tengerek vízszintje. Az író megjegyezte, ha ez a valóságban is így történne, az emberiség felének el kellene hagynia jelenlegi lakóhelyét. Hozzáfűzte: tart a tengerszint-emelkedéstől, ugyanakkor nem hiszi, hogy az öt méteres emelkedés megtörténhet, mert „az emberek korábban rájönnének, hogy valamit tenniük kell”. A szerző a történetben igyekezett a globalizáció pozitívumait megcsillantani, például azzal, hogy olyan szereplők dolgoznak együtt, akik különféle civilizáció szülöttei. S hogy mi lesz a történet vége, azt olvassa el mindenki, ám a valóságban – ha kis túlzással is; de mint írtuk, dramaturgia is van a világon – a szerző a legfontosabb teendőnek a már kibocsátott szén-dioxid mennyiség csökkentését tartja, így „egy csapásra” az éghajlat felmelegedését és a tengerek elsavasodását is kezelni lehetne. Isomäki persze amellett, hogy író, realista is, tisztában van azzal, hogy ezt egyetlen kormány sem lenne képes finanszírozni. Mindazonáltal az is tény, hogy amelyik állam zászlajára tűzi a szén-dioxid mennyiségének csökkentését – kihasználva például az EU soros elnöki tisztéből fakadó befolyását –, az olyan, mintha megmentené a világot. Főleg, ha másokat is „magával ránt”.

(Kleinhappel Miklós)

Ezt hívják filmnek és mozinak – Örökmozgó két évtizede
      Húsz éves és újra vetíti a filmeket az Örökmozgó Művészmozi, ráadásul kívül-belül méltó környezetben, a frissen korszerűsített Agora–Savaria Filmszínházban. Mondhatnánk, a filmek maradandóbb darabjai kikövetelik maguknak a helyet, hiszen a művészmozi már azelőtt elkezdte a vetítést, hogy a „nagy” mozi fogadta volna a nézőket. S ha a filmek kikövetelik maguknak a helyet, akkor azt is mondhatjuk, ha megtalálták, van is helyük a vasi megyeszékhelyen az igényesebb filmeknek. Az Örökmozgó Művészmozi 1990 tavaszán jött létre, az akkor már évek óta párhuzamosan működő két szombathelyi, a Huszárik Zoltán és a Bódy Gábor Filmklub, valamint az úgynevezett képtári filmklub egyesülésével és az akkori Berzsenyi Dániel Főiskola támogatásával, annak – SEK-ként azóta is – szerves részeként – írja az Örökmozgó honlapján Vágvölgyi András, a mozi vezetője. A rendszerváltás után rendkívül nagy volt az igény a művészfilmekre, a nehezebben beszerezhető filmes csemegékre, a főiskolások és a város értelmiségei pedig ki voltak éhezve a kultúrára, s akik számára gyorsan találkozóhely, szellemi eligazodási pont lett a mozi. A moziba járásnak akkoriban megvolt a maga – mára talán nagyrészt elkopott – varázsa, hiszen nem lehetett például néhány kattintással letölteni a filmeket a világhálóról. Az Örökmozgó már a kezdetektől igyekszik megfelelni a nézőközönség elvárásainak, hiszen napjainkban is műsoron vannak filmmúzeumba illő, klasszikus csemegék, melyekhez adott esetben nehezebb hozzájutni, mint a legújabb hollywoodi premierfilmekhez. „Az Örökmozgó lényege az elmúlt két évtizedben ugyanaz maradt: igényes filmeket vetítünk sok embernek, akik időt szánnak arra, hogy más mozi iránt rajongó társaikkal beüljenek egy elsötétített terembe, és mások gondolatainak és érzéseinek mozgó látványai közepette elgondolkodjanak magukról és a világról, esetleg kölcsönös kommunikációba bonyolódjanak egymással ennek kapcsán. 1895-től ezt hívják filmnek és mozinak – és mi egy átalakuló világban is ezt szolgáltatjuk Szombathelynek” – fogalmaz Vágvölgyi András. A mozi őszi műsora már elkezdődött, keddenként, szerdánként és csütörtökönként 18.15-től peregnek a vásznon a filmek, melyekre 500 forintért lehet jegyet váltani. Csak néhány cím a kínálatból: Julie és Julia – Két nő, egy recept, Utolsó jelentés Annáról, Báthory (kedd), Bombák földjén, Bőrnyakúak, Avatar (szerda), Képlet, Zombieland, Éli könyve (csütörtök). A részletes program a http://kimozdulo.hu/szombathelyi-orokmozgo-muveszmozi-2010-oszi-programja címen.

(Kleinhappel Miklós)

Sporttudományi szakmai nap  
      Tudományos Diákkör (TDK) konferenciát, valamint a Magyar Tudomány Napja alkalmából szimpóziumot rendez a Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Sporttudományi Intézet november 10-én. A szakmai napon 8.30-kor a Díszteremben dr. Polgár Tibor intézetigazgató nyitja meg a rendezvényt. A TDK-előadások keretében 17 hallgató prezentációját lehet meghallgatni. A témák sokfélék: lesz, aki az extrém sportokat űzők kapcsolatrendszerét, illetve a magyar és a mediterrán térségben élő egyetemisták táplálkozását és fizikai aktivitását vizsgálta, míg mások a táncosok és a csapatszellem összefüggéseit, vagy éppen a brnoi motoGP turisztikai jelentőségét vette górcső alá. 13 órakor Sport és minőség címmel kezdődik az a konferencia, amelynek keretében az intézet hét oktatója áll kutatásaik legújabb eredményeit bemutató prezentációjával a résztvevők elé. Sok máson kívül szó lesz a testnevelés tantárgy helyzetéről, az egészségturizmusról, a sporttörvények módosításáról és azok intézményünkre gyakorolt hatásairól. A program röplabda házibajnoksággal és szakesttel folytatódik. Részletek a

http://www.bdf.hu/Events/Attachments/581/Megh%C3%ADv%C3%B3%20Sporttudom%C3%A1nyi%20Szakmai%20Nap.pdf címen.

(Kleinhappel Miklós) 

Tudomány napi konferencia a BTK-n
      A Magyar Tudomány Napja alkalmából rendez egész napos konferenciát a Bölcsészettudományi Kar november 11-én. A rendezvény 10 órakor kezdődik, a D–épület földszinti 1-es előadótermében, ahol megnyitóbeszédet mond prof. dr. Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ elnöke és Horváthné dr. Molnár Katalin, a Bölcsészettudományi Kar dékánja. Ezt követően 10.30-tól szekcióülések keretében folytatódik a program. Délelőtt szó lesz többek között a többségi kultúrákban élő kisebbségi magyarokról, az ókori Alexandriában élt görögökről és zsidókról, magyar szemmel értelmezett olasz újságcímekről, valamint a kisebbségek helyzetéről a közszolgálati médiában. 12.45-kor az MTA SZTAKI plágiumkereső szoftvert mutatják be, amit oktatói fórum és kerekasztal-beszélgetés követ. A továbbiakban egyebek mellett orosz irodalomtörténeti előadás (oroszul), az Y generáció kommunikációja, a skolasztika és a művészetek kapcsolata, a keresztesek és arabok konfliktusa szerepel a szekcióülések előadásai között. A konferencia programja ahttp://www.bdf.hu/Events/Attachments/586/KARI%20KONF%202010%20r%C3%A9szletes%20program_A4.pdf címen elérhető.

(Kleinhappel Miklós)