A Pricomm Hungary Kft. munkatársa a Könyvtár- és Információtudományi Tanszék meghívására érkezett a főiskolára. Frank Róza főiskolai adjunktus szavaival élve azért, hogy segítségével megmutassák, a lobbi nem veszik a misztikum ködébe, hanem mindennapjaink része.

Sokunknak talán eszébe sem jut, hogy már csecsemőkorunkban is lobbizunk. Például amikor sírunk; így jelezzük szüleinknek, hogy ideje kicserélni a pelenkánkat. Mindenki képes tehát arra, hogy érvényesítse az érdekeit, mégsem válik mindegyikünkből lobbista. Magyarországon csak egy, két évvel ezelőtt kezdték el a képzésüket; a Közgazdaságtudományi Egyetemen lehet ilyen tanulmányokat folytatni. „Ehhez a szakmához jó kommunikációs készség, néhány egyetemi diploma és nyelvvizsgák szükségesek. Mire ezek valakinek a zsebében lapulnak, addigra megfelelő kapcsolatrendszert is kiépít”, hallottuk. Ez a „titok” nyitja. A megbízás alapján a gazdasági és a politikai életben, a törvényhozás szabályozási munkáinak befolyásolása érdekében, gazdasági, politikai vagy közérdekű célok eléréséért dolgozó szakember a reputációjából él. A független tanácsadóként ténykedő egykori képviselőknek, alkalmazottaknak, vagy a vállalatok szakembereinek bejárása kell hogy legyen a pártokhoz. Miért van erre szükség? Az előadó elmondta, a politika „eltolja” magától a különféle érdekcsoportok tagjait, ám egy független érdekérvényesítővel hajlandó tárgyalni. Nem véletlen az üzleti életből vett példa. Brüsszelben, ahol mintegy 20 ezer lobbista dolgozik, a döntések 66%-a üzleti és csupán 20%-a közérdek.

Az érdekérvényesítés fő terepe Magyarországon a politika. A lobbisták figyelik az alakulását, információkat szolgáltatnak az elképzelésekről. De ismerniük kell a konkurenciát is. „Ha pénteken nem tudjuk, milyen témákat tárgyalnak a hétfői kormányülésen, akkor rosszul végeztük a munkánkat”, szemléltette feladataik lényegét Szaniszló Róbert. Rámutatott: miután kiderült, hogy van akarat a változtatáshoz, fontos az úgynevezett nyer-nyer pozíció kialakítása. Olyan javaslatokat kell tenniük, amelyek mindkét fél számára előnyösek. „Mindig létezik kedvezőbb megoldás, csak erről meg kell győzni például a Pénzügyminisztériumot (PM), ami csak egy folyamat végét, a bevételi összeget látja”.

Természetesen az előadáson többször is felmerült: korrupció-e az érdekérvényesítésnek ez a módja? „Ha a hazai viszonyokat szeretném érzékeltetni, elmondhatom, a pártok egymás minden rezdülését figyelik. Nem maradhat titokban, ha valaki egy bőrönddel átsétál a másik oldalra”, szólt az érvelés.

Kérdésekre válaszolva arról is szó esett, hogy munkájukat havi- vagy sikerdíjjal honorálják. Ez utóbbiról sokunknak a Tocsik-ügy jut eszébe. A szakember úgy vélekedett, azért lovagolta meg a média, mert ez volt az első hazai sikerdíjas szerződés. A lobbitörvényről szólva azt mondta, az a Medgyessy-féle üvegzseb program idején született, de kezelhetetlen megkötéseket tartalmaz, ezért a szakmában dolgozóknak mintegy 90%-a más, például tanácsadó cégek képviselőjeként végzi a tevékenységét. Szaniszló Róbert a magánember életébe is bepillantást engedett: a háttérmunkát nem adná fel azért, hogy politikai pályára lépjen. Személyiségéből fakadóan nem a „kirakatban”, hanem akkor érzi magát sikeresnek, ha megoldja az elvállalt feladatot.