– Az Educatio Press elnevezésű Magyar Oktatási Hírügynökség Milyen változást várhatunk a felsőoktatásban a reform hatására címmel szavazást kezdeményezett. Az eddigi eredmények arról tanúskodnak, hogy a válaszadók többsége (38%-uk) úgy látja, ezután kevesebben tanulhatnak majd a főiskolákon és az egyetemeken. Nyilván nem reprezentatív felmérésről van szó, de talán jelzésértékűek a számok.

         – Két évvel ezelőtt 165 ezren szerettek volna diplomát szerezni, jelenleg ezt 150 ezren tervezik. Ha megvizsgáljuk a demográfiai adatokat, látható, hogy „elfogytak” a gyerekek.

Idén az állam ugyan 62 ezer hallgató után fizet normatívát, összesen mégis több mint 90 ezren vesznek részt felsőfokú képzésben! Hazánk értelmiségi országnak tartja magát, így természetesen fontosak számára azok, akik diplomával rendelkeznek. De nem azt a célt kellene kitűzni magunk elé, hogy ezután is ennyit képezzünk belőlük. Magyarország teherbíró képessége ezt nem teszi lehetővé. Talán nincs is szükség ennyi diplomásra. Kérdés továbbá, hogy hány olyan diák van, akik a képesítés megszerzéséhez szükséges követelményeket teljesíteni tudják?

        – Hogy lehet megválaszolni az alkalmassággal kapcsolatban felmerülő kérdéseket?

        – A korábbi duális rendszerben egy továbbtanulni szándékozó középiskolásnak a tanulmányi eredményeitől függően életpályát kellett választania. Tizennyolc évesen döntés előtt állt: technikusi képzés, főiskola vagy egyetem? Ennek következtében nagyon magas volt a pályaelhagyók száma, hiszen ha az utóbbi lehetőség mellett tette le a voksát, akkor (sok esetben két, három év eltelte után) csak a felsőoktatási intézményben döbbent rá, hogy nem rendelkezik a diploma megszerzéséhez elengedhetetlen képességekkel. Nehéz volt a különböző képzési szintek közötti átjárás is. A Műegyetemen tanítok és látom, hogy sok olyan hallgatónk van, akik nem műszaki beállítottságúak, mégis ilyen szakot végeznek. Ennek eredményeképp az iskolából kikerülve nem állják majd meg a helyüket. Az új lineáris képzés lényege, hogy megteremti a változtatás lehetőségét. A felsőoktatási intézményekbe jelentkezőknek először hároméves alapképzésben kell részt venniük. A rendszer tehát kitolja a határt egy olyan életkorig, amikor a fiatal már nem csak szülői vagy baráti tanácsra hallgatva választ pályát, hanem lehetőségei és képességei megismerése után.

        – Mesterképzésre viszont csupán a hallgatók 30%-ának lesz módja.  

         – Általában a számok jelennek meg a köztudatban, de ennél árnyaltabb a helyzet. Fontos megérteni, ezért hangsúlyozom: Magyarország ennyi hallgató oktatását képes államilag támogatni. Ettől függetlenül bárki részt vehet a képzésekben, ha megfizeti az oktatás költségeit! Úgy vélem egyébként, az államnak nem kellene hallgatói normatívát fizetnie. Olyan ösztöndíj-, szociális segély és diákhitelrendszerre van szükség, ami senki előtt nem zárja be a továbbtanulás lehetőségét. Az eddigi immár korszerűtlenné vált gondolkodásmód megváltozását jelenti a fejlesztési részhozzájárulás bevezetése, mert összege a hallgatóra fordított pénznek a 10%-kát sem éri el. A felsőoktatás reformja a minőséget szolgálja annak érdekében, hogy a diákoknak a képzés megkezdésének első napjától tanulnia kelljen, ne csak a vizsgaidőszakban.

        – Jellemző a gondolkodásmódbeli változás a diákság körében is?