Scott a néptelen utca buszmegállójában állt, arcát kellemesen melegítette a lágy őszi nap.

A szomszéd park fáin a gyenge déli szél hatására susogó levelek relaxációs óra hatását keltették. A férfi lehunyta a szemét, hogy még inkább élvezze az ősz ajándékát.

Valami azonban egyre erőteljesebben próbálta elhessegetni ezt az érzetet. Minduntalan visszatért az emlék, ha végre nem gondolt rá.

Látta, újra látta a jelenetet, amint a betörő lelövi a feleségét, majd egy szemtelen, vérlázítóan fölényes vigyort küld felé, a kandallóhoz bilincselt férj felé és ráérősen kisétál a házból. Hallotta a kocsifeljárón parkoló furgon motorjának zúgását, ami ahogy távolodik, egyre halkabb, míg már nem hallható. A mázsás súlyként rá nehezedő csend, a tehetetlenség érzése, ahogy kicsavarodott testhelyzetéből megpróbálja két lábra küzdeni magát, a bilincs azonban csak egyetlen lépést enged...

Egy lépés...

Lelépett a járdaszegélyről, s csak az utolsó pillanatban sikerült félreugrania a sikoltó dudájú autó elől. Homlokát pillanatok alatt ellepte a veríték, amit zakója ujjával törölt le.

Hirtelen forróvá vált a kellemesen meleg nap. Lazítania kellett a nyakkendőjén, a zakóját is kigombolta.

Ekkor szólalt meg a park és a járda között elhelyezett három telefon közül az egyik.

Scott nagyot ugrott ijedtében, szíve ismét az előbbi heves kalapálásba kezdett, üllővé változtatva mellkasát.

Kíváncsian nézett körül. Senkit sem látott, aki felvehette volna a kagylót, így – s mivel úgy érezte, megőrül, ha tovább kell hallgatnia a monoton csengést – maga vette fel azt.

– Halló – mondta erőtlenül. Még most is az előbbiek hatása alatt állt.

Egy zaklatott női hangot hallott, ami a krimi filmek azon képsoraira emlékeztette, amikor a gyilkost késsel a kezében már csak néhány lépés választja el az áldozattól.

– Meg fog ölni! – szinte visított a hang gazdája.

Scott lefagyott. A szája ugyan mozgott, ám hang nem jött ki a torkán.

– Megöl! Segítsen valaki! – így ismét a hang, amely ha lehet, ezúttal még kétségbeesettebb volt.

– Asszonyom, nyugodjon meg – felelte Scott, ám a hangja határozott helyett könyörgő volt.

Hülye! – szidta magát nyomban. – Téged kellene megnyugtatni! Szedd össze magad! Most nem vagy tehetetlen! – szólt a fejében egy józan hang.

Ezúttal már határozottabb volt. Megigazította korábban meglazított nyakkendőjét.

– Mondja el kérem, mi a baj.

– Ez a férfi... Itt lenn, a nappalimban... Fegyvere is van... Én pedig védtelen vagyok.

Scottot újra megrohanták az emlékek. A felesége gyilkosa... Most egy asszony segítségre szorul. Segítenie kell!

– Kérem, mondja a címet! Azonnal odamegyek!

***

Leintett egy taxit és megadott címre hajtatott.

Útközben megvizsgálta a fegyverét. Minden tökéletes volt.

Felesége halála óta hordott magánál fegyvert. Most kapta rajta magát az okon: titkon mindig a bosszúra vágyott. Legalább a bosszúra, ha megnyugvása nem is lehet.

Megérkeztek.

Kifizette a sofőrt, bőséges borravalót adott.

A nappali egyik ablakához osont.

Látta a férfit. Fegyverrel a kezében kutatott a helyiségben. Újra beugrott a jelent: a betörő lelőtte a feleségét, majd kisétált a házból, mint aki jól végezte dolgát.

Nem tétovázott: egy métert hátrált az üvegtől és lőtt.

Pontos volt a találat. A férfi holtan esett össze.

Rendőrautó fékezett a ház előtt. Scottot bilincsbe verve a hátsó ülésre ültették.

Egy borzas hajú asszony kukucskált be az ablakon.

- Igen, ő az! - mondta a mellette álló rendőrnek. - Megölte az üzlettársamat!

A fickó szúrós pillantással nézett Scottra, majd rögtön megenyhült, amint a nőhöz fordult.

Hiszen olyan védtelennek találta az asszonyt.

***

Sarah Brooks üzlettársának meggyilkoltatása után néhány héttel emeleti hálószobájában az ágyon ült és tárcsázott. Biztosra vette, hogy a forgalmas áruházban hamar feltűnik majd valakinek a csengő telefon és felveszi. Miután ez megtörtént, így szólt:

– Meg fog ölni! Segítsen valaki! Megöl!

Szinte visított. Majd miután az ismeretlen férfinak megadott egy címet, elégedetten tette le a kagylót. Nemsokára tárcsázza a rendőrség számát.

Másik üzlettársát is megöleti, így ő lesz a Brooks-művek főrészvényese, ami korlátlan hatalmat jelent. Attól nem kell tartania, hogy rács mögé kerül: hónapokkal ezelőtt kitalálta és felépítette a tervét, így az mostanra kikezdhetetlenné forrta ki magát.

Nem sokkal később: két lövés, tompa puffanás, sziréna hangja...