- Nagyon praktikus okok miatt sodródtam a közgazdász pálya felé: hogy ne legyenek elhelyezkedési gondjaim, édesanyám hatására az általános iskola befejezése után a Közgazdasági Szakközépiskolában folytattam a tanulmányaimat. Alig telt el egy - két év, rájöttem, hogy érdekel ez a pálya, hiszen rengeteg lehetőséget rejt magába.

    - Bár nem itt született, hosszú évek óta Sopronban él. Mikor költözött a városba?

    - A férjem soproni. A szülési szabadság után, 1979 - ben jöttünk ide a családommal. Mivel sok vállalat keresett közgazdászokat, nagyon sok munkalehetőség volt a városban. A Budaprintnek volt itt egy nagy textilgyára, 24 évesen itt helyezkedtem el, mint pénzügyi osztályvezető. Újabb szülési szabadság következett az életemben: ekkor születtek meg az ikreim. Időközben megkerestek a Soproni Szőnyeggyártól, ahol nyugdíjazás miatt megüresedett a főkönyvelői állás, hogy dolgoznék - e náluk? Annak idején a szőnyeggyár volt ennek a városnak a legvonzóbb vállalata: nagy nyereséggel gyönyörű termékeket állítottak elő. Úgy gondoltam, nagy előrelépés ez a karrieremben, ezért elfogadtam a felkínált állást. Kilenc évig dolgoztam itt, az utolsó két évben már mint gazdasági igazgató. A rendszerváltás után a textilipar fejlődése leállt, majd az egész iparágban elkezdődött a visszafejlődés. Ez természetesen a Soproni Szőnyeggyárat sem kerülte el. Akkor jött a megkeresés: a Soproni Sörgyárba pénzügyi területre vezetőt kerestek, s én megpályáztam az állást.

    - A textiliparból a sörgyárhoz?

    - Tudom, ez kicsit furcsán hangzik, de úgy érzem, ennek ellenére zökkenőmentesen ment a váltás. Mint mondtam, a pénzügyi terület vezetőjeként kezdtem, majd átvettem a számviteli vonalat is és 1997 óta, mióta fuzionáltunk a Martfűi Sörgyárral, mint gazdasági igazgató dolgoztam. Tavaly neveztek ki vezérigazgató - helyettessé, azóta az informatikai területért is én felelek. Még a textilgyárban eltöltött évek alatt megszereztem a szakközgazdász diplomát, szervezés - vezetés szakon, majd szervezésből doktoráltam. 1993 - ban befejeztem a könyvvizsgálói és az adószakértői képzést is. Mindig úgy éreztem, az ember akkor tud lépést tartani a szakmájával, ha folyamatosan olyan tanulmányokat folytat, ahol újabb és újabb ismeretekhez juthat hozzá. Mindig szerettem tanulni, ezért sohasem éreztem ezt kényszernek.

    - Három gyermekes családanyaként bizonyára Ön is sokszor feltette már magának a kérdést: család vagy karrier?

    - Ez a kérdés folyamatosan fennáll. Adott pillanatban nagyon nehéz dönteni. Sohasem tagadtam le, mekkora nehézséget jelentett, amikor a gyerekeim abban a korban voltak, amikor a kisgyerekek sokat betegek. Nem tudtam eleget velük lenni, mert ha velük voltam, lemaradtam valamiről a munkahelyemen. És ugyanez volt a helyzet fordított esetben is. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Hiszen ha vállaltam három gyereket, az a minimum, hogy ha betegek, én mint anya, mellettük állok, nem pedig valaki más ápolja őket. A férjem és a hozzátartozók segítsége nélkül ez nem ment volna.

    Mindig érdekelt, más, hasonló beosztásban lévő hölgyek ezt hogyan oldották meg - az a tapasztalatom, hogy ők is hasonló módon döntenek egy - egy ilyen helyzetben. Most, hogy a gyerekek már felnőttek, könnyebb a helyzetem, hiszen már nem kell feltétlenül jelen lennem ahhoz, hogy gyakorolni tudjam az anyai feladataimat - bár egy gyerek mindig igényli az anyai törődést. És természetesen én is kimondhatatlanul élvezem, ha velük lehetek. Az életük minden szakaszában voltak és a mai napig vannak olyan elfoglaltságok, amelyeket nagyon szeretünk együtt csinálni.

    - Kérem, mutassa be a gyerekeit!

    - A nagyfiam 23 éves, jelenleg a kecskeméti Automatizálási Főiskolán tanul. Rá nem lehetett hatni, hogy az én pályámat válassza. A két iker 18 éves, most fognak érettségizni. Úgy tűnik, a lányomat érdekli ez a terület - ő egy nagyon mozgékony, szervező vénával megáldott hölgy. Kisebbik fiam a nagyhoz hasonlóan szintén műszaki beállítottságú.

    - Nemrégiben Az év női menedzsere címre jelölték. Hogy esett Önre a választás?

    - A Top 200 - ba bejutott cégek topmenedzsmentjeiben dolgozó hölgyeket lehetett jelölni. Engem az igazgatótársaim javasoltak. Az összes javaslatból választották ki azt az öt jelöltet, akikre azután szavazni lehet. Nagyon örülök, hogy sikerült bekerülnöm ebbe az igen tiszteletre méltó társaságba. Én vagyok az egyetlen, aki nem budapesti székhelyű cégnél dolgozik. Azt gondolom, túl azon, hogy igazgatósági tag és hölgy vagyok ( kevés hölgy van ilyen beosztásban ), biztos, hogy ez a kiemelés a cégnek és a termékeinknek is szól. Szeptember 28 - án, egy rendezvény keretein belül derül majd ki, ki lett az idei év női menedzsere. Pillanatnyilag közönségszavazás folyik, ezért ebben a stádiumban nagy szerepet fog játszani a jelöltek megjelenése, stílusa. A saját szemszögemből úgy látom, miután bejutottam eközé az öt kiváló szakember közé, teljesen mindegy, én nyerem - e meg a díjat vagy sem.

    - Kevés hölgy van az Önéhez hasonló beosztásban, mondta. Nőként mennyivel nehezebb megfelelni?

    - Nőnek lenni azért nehezebb, mert egy nő nehezebben függetleníti magát a magánéletétől, mint egy férfi. Úgy gondolom, egy anyában nagyobb a felelősségérzet a gyerekei iránt, mint ahogy az egy férfiban kialakul. Éppen ezért egy nő egy döntés meghozatala előtt úgy mérlegel, hogy először azt vizsgálja meg, közvetlen vagy közvetett módon jó lesz - e az a gyerekeinek, a családjának. Ilyen szempontból viszont a nehézségek hatalmas pluszt adnak. Az Igazgatóságban csapatmunka folyik, ahol férfiakra épp úgy szükség van, mint nőkre, hiszen mindkét nem más - más nézőpontból próbál megoldani egy feladatot. Ha megfelelően működik egy munkakapcsolat, a férfiak és a nők ( akár a magánéletben egy párkapcsolatban ) remekül kiegészítik egymást.

    - Mennyire harcos típus Ön? Az átlagembernek a menedzser foglalkozásról először talán a popmenedzserek jutnak eszébe, akik egész nap harcolnak, ,, könyökölnek ", hogy az együttes vagy az előadó a lehető legjobb pozícióba kerüljön, gondolják.

    - Azokban a témákban, amikről úgy gondolom, én látom át őket a legjobban, elég keményen képviselem az álláspontomat és igyekszem érvényesíteni azt. Ilyenkor nem rejtem véka alá a véleményemet és akár harcolok is. 

    - Minden sikeres férfi mögött ott van egy sikeres nő is, mondják. Ki van akkor a sikeres nő mögött?

    - A családja: a férje, a gyerekei. Az ember akkor tud elég erővel a munkájára koncentrálni, ha otthonról olyan energiát kap, amit máshonnan nem kaphat meg. És akkor vállalkozik olyan dolgokra is, amikre egyébként nem lenne ereje, kedve, ideje. De ugyanez a helyzet fordított esetben is.

    - A hobbijaira nem sok ideje maradhat.

    - Szeretek például utazni. De a munkám megköveteli, hogy helyben tartózkodjak. Biztosítanom kell magamnak a megfelelő információs háttért, ami máskülönben nem valósulhatna meg. Ha valaki nem érzékeli közvetlenül a szakmai történéseket, nem tud olyan döntéseket hozni, amik pozitívan befolyásolják a cég életét.

    - Adott esetben haza is viszi a munkát?

    - Sokszor előfordul. Vannak napok, amikor reggeltől estig itt vagyok a munkahelyemen, mégis kevésnek bizonyul ez az idő. Ilyenkor otthon készülök fel például egy tárgyalásra. Nagyságrendekkel több időt töltök munkával, mint bármi mással, mégsem érzem ezt tehernek, hiszen a munkám a hobbim is egyben. Azt gondolom, másképp nem is lehetne csinálni.

    - Egy sörgyár vezető emberének hivatalból szeretnie kell a sört?

    - Nekem nem kell, én szeretem a sört. Kóstolgatós fajta vagyok, a kesernyésebb ízű söröket kedvelem.

    - Hogy képzeli el az életét nyugdíjasként? Úgy látom, akkor sem fog majd a kandalló mellett üldögélni és kötögetni.

    - Biztos, hogy nem ilyenek lesznek majd ezek az évek. Tevékenyen telnek majd, ez egyértelmű. Az a tapasztalatom, hogy akik ebből a szakmából nyugdíjba mentek, nem tudták egyik napról a másikra maguk mögött hagyni az aktív éveiket. Visszajárnak, tanácsadóként, könyvelőként, vagy könyvvizsgálóként tevékenykednek. Ez a szakma egy életre szól.