Mucza Béla: Béla Tv, Hét Törzs és honfoglalás
Kleinhappel Miklós 2006.05.05. 08:19
Az idei diáknapi rendezvénysorozat egyik nagy érdeklődésre számot tartó programja a diákrektor-választás. Csütörtökön kiderül, kihez vándorol tovább a rektorbot. A hagyomány szerint minden diákrektor nevét és a megválasztásának évét belevésik. 1995-ben három jelölt indult, hogy elnyerje a hallgatók kegyeit. Az akkor másodéves, kémia-számítástechnika szakos Mucza Béla és csapata fölényes győzelmet aratott. Most, tíz év távlatából arra kértük, meséljen a versengésről, és a diáknapokkal kapcsolatos élményeiről.
– Annak idején ti szerveztétek meg és bonyolítottátok le a főiskolai rendezvényeket?
– Nagyrészt igen. A Hallgatói Önkormányzatnak (HÖK) akkor még elsődlegesen nem ilyen jellegű feladatai voltak. Az A-épület végében volt egy kis HÖK iroda fénymásolóval, számítógéppel. Mindössze a plakátok nyomtatásában és a szórólapok készítésben tudtak segíteni.
– Honnan jött az ötlet, hogy a diákrektor-választáson is részt vegyetek?
– Lelkesen szerveztük a programokat, ezért nem okozott problémát, hogy felépítsük a kampányt is. A csoporttársaim engem választottak diákrektor-jelöltnek.
– Hogy zajlott a kampány?
– Teleragasztottuk a folyosókat plakátokkal. Transzparenseket helyeztünk el az épületekben. A Heti Frissítő még nem létezett; számítógépekkel megszerkesztettünk egy kiadványt, amit kinyomtattunk és fénymásolással sokszorosítottunk. Rajtam kívül két jelölt indult a megmérettetésen. Mindenkinek volt egy csapata, amivel a ,,bulit” csinálta. Fejenként 5 ezer forintot kaptunk a Hallgatói Önkormányzattól, de ez nem fedezte a kiadásokat, ezért támogatókat is találnunk kellett. Az egyik festékszaküzlet például a festékekért cserébe azt kérte, hogy kézbesítsük a szórólapjaikat.
– Kampányfilmet is készítettetek.
– Abban az évben volt a honfoglalás 1100 éves évfordulója. E téma köré építettük fel a filmünket. Mai szemmel nézve kezdetleges technikával forgattunk, mégis olyan alkotás született, ami sokaknak tetszett. Eljátszottuk a honfoglalást Szombathelyen. A város több pontján vettük fel a jeleneteket. Papírokat (mint a burleszkfilmkeben az inzertek) tettünk a kamera elé, így ,,mondtuk el” az összekötőszövegeket.
– Hol vetítettétek le a kész művet?
– A rólam elnevezett ,,televíziós-csatornán”. Béla Tv volt a neve. Televíziókat és videomagnókat kértünk kölcsön, és kiraktuk őket a folyosókra, a főiskola legforgalmasabb pontjaira.
– A keresztneved márkanévvé is vált.
– Egy-egy kampányinzert után saját készítésű reklámok futottak. Hogy milyen termékeket népszerűsítettünk? Volt például Béla csoki, Béla konzerv. Szemüvegünket, a Béla polárt (a puszták erős napfénye ellen) sámánnak beöltözött csapattársunk reklámozta. Rossz látása miatt olyan szemüveget írt fel neki az orvos, aminek nem volt dioptriája, hanem lyukakat fúrtak a lencsébe. Ezt használtuk fel. Volt Béla tombola is. Két forintért, azaz egy bélásért árultuk. Szerencsés véletlen volt, hogy a diákrektor-választás a névnapomra, április 23-ra esett. Erre hegyeztük ki a kampányt. Nagy sikerű Béla-napi koncertet is tartottunk a díszteremben.
– Nektek kellett gondoskodnotok arról, hogy a hallgatók ételben és italban ne szenvedjenek hiányt?
– Igen. Minden csapatnak jól kellett tartania a diákokat. A klubtól sörjegyeket kaptunk. Az egyik kémia tanárunk kölcsönadta a Trabantját, azzal szállítottunk mindent. Ingyen reggelit biztosítottunk. Azoknak is a kedvébe akartunk járni, akik édesszájúak, ezért egy cukrászat segítségével süteményeket is osztottunk.
– Említetted a tanárokat. Mennyire tolerálták, hogy a tanítási idő ellenére néhány napig a diákok elsősorban nem az előadásokat és a szemináriumokat látogatták?
– Támogattak bennünket. Ha látták, hogy komolyan veszed a szervezést, kivételesen szemet hunytak a hiányzások felett. 1995-ben még kisebb volt a főiskola, jobban oda tudtak figyelni ránk, és ez számos előnnyel járt. Igaz, hátránnyal is. J
– Úgy tudom, volt egy zenekarotok.
– Igen, a Hét Törzs. Akkoriban a főiskolának saját diákzenekarai voltak, amik rendszeresen felléptek a rendezvényeken, természetesen a diáknapokon is. A mi bandánk mellett a Nyuszi Rokonai és Barátai nevű formáció gondoskodott még a zenéről. Régebbi dalokat, például The Doors feldolgozásokat játszottak.
– Együtt vagytok még, vagy már szögre akasztottátok a hangszereket?
– A nevéből is látható, hogy a Hét Törzs hét tagból állt. Akkoriban általában rockzenét játszott mindenki a BDF-en. Őri Imre tanár úr, a Kémia Tanszékről még tűzijátékról is gondoskodott, így a fellépéseinkkor a látványnak is komoly szerepe volt. A tanulmányi idő végére csiszolódott össze a zenekar, de az ilyen csapatok esetében szinte törvényszerű, hogy szétválnak a tagok útjai. Ez történt velünk is. Ma már csak hárman zenélünk együtt. A repertoárunk is átalakult, népzenét játszunk. Sok fellépésünk van.
– Hogy zajlott maga a diákrektor-választás?
– Utolsó este került rá sor. A klubban volt az Alkohol Tanszék. Ezen a diákrektor-jelöltnek és csapata néhány tagjának végig kellett innia magát. Minél több ismereted volt a különféle italokról, annál kevesebbet kellett meginnod. A verseny körülbelül két órán át tartott, és abból állt, hogy italokat raktak eléd, ezekhez kapcsolódtak a kérdések. Megkóstoltál például három pohár bort, és meg kellett mondanod, milyen szőlőfajtákból készítették őket, édesek, szárazak-e, milyen magyarországi bortermelő vidékeket ismersz? A HÖK-ösök minden jelöltnek készítettek egy-egy indexet, ebbe kerültek az ,,osztályzatok”. Majd a hallgatók leadták a szavazataikat arra, akinek a kampánya a legjobban tetszett nekik.
– Végül te kerültél ki győztesen a versengésből. – Büszke vagyok rá, hogy fölényes győzelmet aratott a csapatunk. Majdnem annyi szavazatot kaptunk, mint a másik két jelölt együtt. Az én nevemet is belevésték a diákrektortól diákrektorig vándorló botba.
|