- Melyek voltak a legjelentősebb kiállításai?
- Minden kiállítás fontos és mindegyik más - más szempontok miatt. Az első soproni azért volt jelentős, mert az első volt az életemben. Amikor elkezdtem festeni, nem gondoltam volna, hogy valaha kiállításaim is lesznek. Talán én csodálkoztam a legjobban, amikor ez megtörtént. A második, szentendrei azért volt fontos, mert a két kiállítás között eltelt néhány év tudatosabbá tett. Itt próbáltam ki először azt az elgondolásomat, hogy én adom a műsort is; saját zongora - kísérettel énekeltem. Ennek a párosításnak olyan sikere volt, hogy azóta is így szervezem meg a kiállításaim megnyitóit.
A többi -akár közös, akár egyéni- kiállítást azért érzem jelentősnek, mert egy - egy fejlődési fokozatot jelentettek számomra. Amikor az ember egy - egy kiállításra készül, nagyobb az inspiráció, hogy a legjobb tudását hozza ki magából.
- Előadóművészet, festészet: mindkettő különböző karaktert kíván. Amíg az egyik a színpadról, a rivaldafényről szól, a másik magányos alkotói folyamat. Melyik áll közelebb Önhöz?
- A színpadot nagyon szerettem, a rivaldafényt természetes életközegnek éreztem. Ahogy kiléptem a fényből és lejöttem a színpadról, nem találtam a helyem. A lehetőségek kihasználásához szükséges önmenedzselést pedig végképp nem éreztem a személyiségemhez közel állónak. Ez nekem nem ment.
A festészet nyugodtabb műfaj. És ,,családszeretőbb". Igazi stresszmentes kikapcsolódást jelent számomra. Nagyon szeretek festeni. Az alkotói magány teljes szabadságot jelent, és ez hatalmas érték, hiszen az élet más területein nem nagyon valósítható meg.
- Rövid életrajzot kérek: honnan indult Mezei Zsuzsa?
- Első meghatározó művészeti élményem a zene. Édesapám ének - zene szakos tanár, így érthető, hogy előbb ismertem meg a kottákat, mint a betűket. Innen egyenes út vezetett a zongora és énektanulás felé. Először mint hivatásos előadóművész kerestem a kenyerem. Szerepeltem Ausztriában, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, és természetesen itthon. Rádió - és televízió - felvételek, kazetták tanúskodnak az akkori sikerekről. Ahhoz, hogy a divatos angol, olasz, német slágereket eredeti nyelven, eredeti nyelvi környezetben adhassam elő, megfelelő szinten el kellett sajátítanom ezeket a nyelveket. Ezt a nyelvtudást később más munkáimban (pl. tolmácsolás) is jól hasznosítottam. A család, a gyermekválallás fordulatot hozott az életemben. Nem lehetett a gyermeknevelés mellett külföldre járni vagy éjszakázni. A zongorázás, éneklés helyett más tevékenység után kellett néznem. Mivel a képzőművészet sem volt idegen számomra (művészeti szakközépiskolába felvételiztem), elővettem az ecsetet és a vásznak, és festeni kezdtem. Ez körülbelül 15 éve történt. Első munkáim a Képcsarnok Vállalat szakemberei látták, zsűrizték és bíztattak a folytatásra. Amikor a gyerekek nagyobbak lettek, kimozdultam otthonról és egyre nagyobb tudásvággyal vettem részt a különböző nyári alkotótáborokban.
- Hogyan fest? Naponta meghatározott ideig dolgozik?
- Reggel 8 óra körül szeretek kezdeni, majd ebédszünet és egy kis pihenés után délután 5, 6 óráig folytatom. Akkor megy jobban a festés, ha néhány órás ,,bemelegítés" már megtörtént. Több képen szeretek egyidejűleg dolgozni. Néhány napra félreteszem egyiket - másikat, de közben meg - megnézem, vizsgálgatom, gondolkodom a folytatáson. De mostanában többször előfordul, hogy annyira szeretném látni azt, amit elképzeltem, hogy szinte a befejezésig meg sem állok.
- Amíg a képeit nézegettem, egy hölgy csodálattal beszélt arról, hogy tájképeit emlékezetből festi...
- Csak részben festek emlékezetből vagy fantázia segytségével. Az anyaggyűjtés sokszor alkotótáborokban, utazások során kezdődik. Vázlatokat, fotókat készítek, így egy adott helyszín hangulata jobban megragad bennem. Itthon a kert növényei, fái is használható ,,modellek".
- A természetközeliség a magánéletére is jellemző?
- Igen, ezt nagyon fontosnak tartom. Úgy gondolom, minél jobban eltávolodik az ember a természettől, annál inkább rossz irányba változik. Elveszik az arányérzék, felborul a fontossági sorrend, eltűnik a józan paraszti ész logikája, tompulnak az érzékszervek, más testi elváltozásokról nem is beszélve. Kertes házban élünk, így a természet minden nap közel van. Körülbelül 15 éve pedig vásároltunk Gyermelyen egy ,,domboldalnyi" zártkertet. Fantasztikus kilátás van a telek felső részéről. Egy - egy hétvégi napot néha eltöltünk ott nomád körülmények között. Nyaralásaink pedig főleg kempingezést jelentenek. A körülöttünk felgyorsut világot így lehet egy kicsit lassítani.
- Figyeltem, mindenkivel kedvesen cseveg, mosolyog. Úgy tűnik, nem csak a háziasszony szerep miatt.
- Ez abból adódik, hogy mindenkiről jót és szépet feltételezek, így hát miért ne lennék kedves az emberekkel? Ennek csak egy hátránya van: többször csalódok.
- Optimista embernek tűnik.
- Alapvetően valószínüleg optimista természetű vagyok az ösztönös megnyilvánulások szintjéig. De ha elkezdek gondolkodni egy - egy jelenségen, akkor már nem nevezném magam annak. Ezen a szemüvegen át szemlélve a világot, inkább a racionális a jó szó.
- Az idő előrehaladtával minden ember bizonyos érési folyamatokon esik át. A szakmai életében nyomon tudjuk követni ezt a fejlődést. A magánember életében milyen változásokat figyelhetünk meg?
- Az út az érzelmi reagálásoktól az ésszerűbb gondolkodás felé vezetett. Gyermekeim születése után pedig az önnállósodás, felnőtté válás, nagyobb felelősségérzet felé. Korábban talán nem mindig tudtam felfedezni egy - egy apró dologban a szépet, egy - egy pillanatban a boldogságot. Igyekszem magamnak minél több ilyen pillanatot összegyűjteni.
- Művészként, a dalokban, a képeiben adja könnyebben a lelkét vagy magánemberként? Hol kitárulkozóbb?
- A zenében, főleg az éneklésben. Ez ha nem lélekből jön, akkor hamisan cseng.
- A sérülések megviselik?
- Igen. Sokan túl érzékenynek tartanak. Szerintem ez csak viszonyítási alap kérdése. Néhány napi töprengés és gondolkozás után azért túl szoktam magam tenni a rossz dolgokon. Ebben például sokat segít a természet szeretete.
- Sok emberrel kapcsolatba kerül. Sok barátja van?
- Sokakkal vagyok jó baáti kapcsolatban itthon is, külföldön is, de nincs egy ,,kiválasztott". Én ezt a többszólamúságot talán jobban igénylem. Így nagyon változatos jellemeket, problémákat, életeket ismerhettem meg. Sok baráttól sokat lehet tanulni.
- Hogy telnek a mindennapjai? Hol, hogyan él?
- Szép helyen lakunk Budapest II. kerületében, Hűvösvölgy közelében. 23 éve élünk itt hatan, szüleimmel együtt. Életünkben a csendes, dolgos hétköznapok vannak többségben. Esténként szoktam főzni, akkor van együtt a család. Egy - egy napot kerti - és háztartási munkával töltök vagy ügyintézéssel szervezéssel.
- Kérem, mutassa be a családját!
- Szüleim már nyugdíjasok. Édesanyám könyvelő volt, édesapám, mint azt korábban említettem, ének - zene szakos tanár. Férjem, Dima András, aki a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán végzett, régóta az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán docens. Két fiúnk van: Bálint és Lőrinc. Bálint tavaly végzett testnevelés szakon az ELTE - n, jelenleg egy sportlétesítményben dolgozik, emellett nagy szenvedélyének, a gombászatnak hódol. Állandóan képezi magát, többek között gombaszakértői vizsgát is tett. Sok finom alapanyaggal ellátja a családot, nem győzöm kipróbálni a gombás ételek receptjeit, többször újat is kreálok. Lőrinc most érettségizik. Ő műszaki területen szeretne továbbtanulni, leginkább a gépkocsikkal kapcsolatos információk érdeklik. Gyűjti a hazai és a külföldi szaklapokat és egy kis modell - gyűjteménye van, amit igyekszik gyarapítani.
- Hol tart ma Mezei Zsuzsa művészként és magánemberként?
- Úgy érzem, a festészetben még tanulóéveimet töltöm. Nem olyan régóta tudom minden időmet a festészetnek szentelni. Hosszú évekig munka után, esténként és hétvégeket festettem. Ezek nehéz, küzdelmes évek voltak, de megérte. Most jöhet a kísérletező korszak. Fantasztikus távlatok vannak ebben a művészeti ágban. Rengeteg stílus, technika között lehet válogatni. Sokat szeretnék még fejlődni a festészetben, úgy érzem, képes vagyok rá. Magánemberként? A fent említett küzdelmes évek eredményeként egyensúlyba tudtam hozni a hivatást és a családi életet. Kicsit többet szeretnék utazni. Nagyon sok a felfedezni való Magyarországon, többek között ezért is szeretek alkotó táborokba járni. Külföldön pedig a mediterrán tájak vonzanak. De ha nagyon vágyódom egy táj hangulata után, akkor megfestem.
AJÁNLOM AZ OLDALT
