Épp csak leültünk, amikor a portásfiú egy virágcsokorral és egy borítékkal a kezében odalépett hozzánk. Barbarának hozták, mondja.

    - Ismerős?

    - Igen.

    - Gyakran előfordul, hogy ismeretlenek is megajándékoznak valamivel?

    - Sokszor kapok virágot, különböző ajándékokat, csokoládét és persze leveleket, e - maileket. A leveleket általában vidékről, kislányok küldik, az e - maileket a fiúktól kapom, bár ők rosszul választják meg az eszközt, mert a számítógép világa elég messze áll tőlem, ezért inkább a levelekre válaszolok. Így közlik az emberek, hogy tetszik nekik a sorozat vagy hogy szimpatikus vagyok nekik. Minden ilyen üzenet nagyon jól esik. Három éve fut a Barátok közt, másfél éve érzékelem azt, hogy érdeklődnek utánam, kommunikálni akarnak velem az emberek.

    - Az egyik férfimagazin ,, A világ 100 legszexisebb nője " című versenyén te lettél a magyar győztes, nem is beszélve az RTL Klub Találkozások című műsorát nézők döntéséről. A fiúk még inkább próbálnak a közeledbe férkőzni?

    - Ebből a szempontból nagyon zárkózott, tartózkodó vagyok. Nagyon gyorsan és elegánsan ,, hidegre teszem " az embereket.

    - Akkor a hozzád vezető út törött szívekkel van kikövezve?

    - Hú, nem, mert a fiúk nagyon hűvösnek tartottak. Tudod, nagyon válogatós vagyok. Ha valaki nem tetszik, nem tehetek róla, de azt egyszerűen nem veszem észre. Nem egy szerencsés tulajdonság. 

    - Visszatérve a szavazásra: ha odaállsz a tükör elé, mit látsz? Mennyire vagy ,, jó nő "?

    - Természetesen mint minden nő, én sem vagyok megelégedve magammal, de mivel annyi önbizalmat kaptam, hogy az már megüti az egészséges szintet ( többek között ettől is ), eljutottam oda, hogy most már elfogadom magam, és megpróbálom kihozni ebből az ,, alapanyagból " azt, amit lehet - talán ez tükröződik vissza a rólam készült fotókból, ezért szavaztak rám olyan sokan. Egy - két évvel ezelőtt még nagyon sok komplexussal rendelkeztem, sok mindent szerettem volna megváltoztatni magamon.

    - Például?

    - Itt van mindjárt a magasságom: ez a 162 cm kevés. Mikor gyerek voltam, át akartam operáltatni az orrom, annyira nem tetszett. És akkor még nem beszéltem arról az ősz tincsről, amit 8 éves korom óta kellett hordanom. Ezt a sorozat kedvéért befestették. Így nem csoda, hogy alig volt önbizalmam.  

    - Hogy kerültél a sorozatba?

    - A tánciskolában, ahova jártam, bíztattak, hogy jelentkezzek a szereplőket kereső felhívásra. Mikor ezt elmondtam anyunak, ő sem beszélt le. Elmentem és megkaptam Hoffer Eszter szerepét. Azt kell, hogy mondjam, szerencsém volt.

    - Milyen voltál azelőtt, hogy filmezni kezdtél?

    - Eléggé magamnak való, otthonülő. Remekül el tudtam ( és tudom ) tölteni az időt egyedül is. Nem jártam szórakozni, mert bár a szüleim elengedtek volna, egyszerűen nem volt kedvem elmenni. 

    - Azt olvastam, hogy erős kissebbségi érzésed is volt.

    - Igaz. Gondolj bele, hogy színészi végzettség nélkül belecsöppensz egy nagyrészt profi színészekből álló csapatba... Nagyon izgultam, elveszettnek éreztem magam, mert nem tudtam, meg fogok - e felelni ennek a komoly feladatnak. De most már úgy érzem, belejöttem, összerázódtam. Jól érzem magam.

    - Ha a szavazást és a filmes karriered nézzük, a korodbeli lányok azt hiszem valami ilyesmiről álmodoznak. Te álmodozó típus vagy?

    - Igen, nagyon. Az a romantikus, kicsit maradibb, naívabb fajta. Nagyon sok álmom és elképzelésem van, amiket szeretnék megvalósítani, de ezek titkosak. Tudod, a babona.

    - Sok álmod megvalósult már?

    - Igen. A családommal például bejártuk már a fél világot, sok olyan helyre eljutottam, ahova nagyon szerettem volna. A magánéletem is elég jól alakult és olyan munkám van, amiről elmondhatom, hogy azt csinálom, amit szeretek, aminél jobbat pillanatnyilag nem tudnék magamnak kitalálni.

    - A sorozat forgatása eléggé feszített tempójú. A magánéletben is ezer fokon égsz?

    - Péntek tájára a reggeltől estig tartó forgatás miatt már nagyon fáradt vagyok. Egy másik húsz éves lány ilyenkor azt mondja, péntek van, menjünk el bulizni. Én nem. Az elmúlt három évben nagyon megváltozott a bioritmusom. A péntek este nekem annyit jelent: jaj de jó, szombat van! Ilyenkor csak az ágyat szeretném látni. Nyugdíjas életet élek, akár a nagymamám.

    - Fiatal vagy még; mennyire korlát Hoffer Eszter szerepe? Hiszen ha nyilvánosan csinálsz valamit, azt lehet hogy másnap öt újság megírja.

    - Nem tartok még ott, hogy paranoiás vagyok, de sokszor eszembe jut, hogy mi lesz, ha ezt vagy azt meglátja valaki - holott semmi rendkívüli dologról nincs szó. Ha véletlenül egy szombat este elmegyek szórakozni a barátnőimmel, az nem mindig sül el pozitvan. Az a baj, hogy ha Magyarországon két lány szórakozni megy, mindenki azt hiszi, hogy pasit akarnak maguknak. Tévedés, én szórakozni szeretnék. Szerettem volna egy olyan helyet találni, ahová az emberek táncolni, szórakozni járnak, de ez eddig még nem sikerült. Ezért sokkal jobb, ha a barátommal megyek el valahova, bár teljesen ekkor sem tudom elfelejteni, hogy hétköznap esténként Hoffer Eszter vagyok, hiszen ezt mindig közli velem valaki. De ha azt kérdezed, mi jelenti nekem a kikapcsolódást, azt válaszolom: ha a családommal vagy a kedvesemmel vagyok.

    - Szappanopera az életed mint Hoffer Eszteré? Vagy dráma, esetleg thriller?

    - Egy nagy kavalkád. Talán vígjátéknak nevezném. Nagyon sok mindenben megváltozott, mióta filmezek. 17 éves voltam akkor. Nem tudtam tovább nappali tagozaton iskolába járni, levelezőn kellett befejeznem. Nagyon sokat vagyok itt, a stúdióban, hétköznapokon szinte nem is lát anyu és a testvéreim. De az nagyon jó, hogy az itteni ,, családommal " is jó a viszonyom: Körtvélyessy Zsolt, aki az édesapámat játsza, és Halász Gábor, aki a bátyámat, a ,, családom ". Úgy is hívom őket: papa és Misi.

    - Mennyire vagy más, mint Eszter?

    - Mindig azt mondom, hogy két énem van. Az egyik az Eszter - típusú: a megfontolt, barátságos, kedves, okos, szerény, visszahúzódó...

    - Ez eddig stimmel.

    - Péntek délután lévén ezek már a fáradtság jelei.

    - És milyen Barbara?

    - Ami inkább rám jellemző: fiatalosabb vagyok, vidámabb, vadabb, őrültebb, felszabadultabb, kicsit godtalan, nem olyan konzervatív, mint Eszter. Ezekből adódok össze én. De nincs nehéz dolgom a kamerák előtt, mert Eszter tulajdonságai sem állnak messze tőlem.

    - Az őrültebb oldaladra lennék kíváncsi...

    - Ez azt jelenti, hogy sokkal szabadabb életet élek, mint a velem egykorú lányok. Fél éve van autóm. Ez számomra a legnagyobb szabadság, amit el tudok képzelni. Imádok vezetni, azóta ez a kedvenc hobbim. Leginkább moziba járok szívesen a barátnőimmel, imádok utazni. Ami mozgalmas, többen vagyunk és buli, az nagyon jó. De nem vagyok kihívó, hivalkodó típus.

    - Azt mondják, vezetés közben megmutatkozik az ember igazi egyénisége.

    - Ez az én esetemben is így van. Mint sok minden másban, ebben is az anyukámra ütöttem. Ő egy temperamentumos nő. Nagyon lendületesen vezetek - de ha ezt az ismerőseim elolvassák, szerintem nevetőgörcsöt kapnak. Nem azt mondom, hogy eszeveszett gyorsan, de tempósan, sportosan vezetek. Szeretem a gyorsaságot, a sebességet. Kiskoromban volt egy gokartom is. Ami gyorsan megy és én vezetem, az jó, az kell.

    - Sok fiús tulajdonságod van?

    - Sok szempontból fiús vagyok, egyébként meg nagyon lányos. Imádom például az autókat, a focit; bár nem űzöm, ez az egyik kedvenc sportom.

    - A szülői házban élsz még?

    - Anyuval és a két húgommal, igen. Egy ideig ez még biztosan így is marad, mert bár szeretnék már önnálósodni, még nem találtam meg a miértjét. Mindig nekirugaszkodom, nagyon lelkes vagyok, és mindig rá kell jönnöm, hogy ez még nem nekem való. Többször mondtam már anyunak, hogy el szeretnék költözni. Mindig azt mondta, ,, jó ". És ilyenkor rádöbbenek, hogy akkor senki nem fog várni.

    - Nagyon fontos a család?

    - Nagyon családcentrikus vagyok, szoros a kapcsolatom anyuval és a két húgommal. Nem tudnám azt elképzelni, hogy nincsenek bent az életemben. Így is csak kétszer, háromszor látom őket egy héten, mert bár ugyanabban a házban élünk, későn járok haza, reggel korán elmegyek. Elképzeltem, mi lenne, ha külön élnénk: nem találkoznánk hetente sem, pedig ugyanabban a városban élnénk. Ez nagyon nehéz lenne.

    - Anyukád nevel még?

    - Biztos, hogy volt valamilyen elképzelése arról, hogy szeretne bennünk nevelni, de úgy érzem, tudatosan egyikünket sem nevelt. Sosem mondta meg, hogy ezt vagy azt csináljam; mindig elmondja a véleményét, aminek következtében megfogalmazódik bennem, hogy anyu szerint mi lenne a helyes. Barátnők vagyunk. Megkérdezem, hogy mit csináljak, ő pedig tanácsokat ad, amit vagy megfogadok vagy nem. Ilyen szempontból kicsit konok és önfejű vagyok, de a hibáiból tanul az ember.

    - Ha azt kérdezem, milyen ember vagy?...

    - A végletek embere. Az öltözködésben ( egyik nap sportos, a másik nap nagyon elegáns is tudok lenni ), az étkezésben ( egyszer biokajákat eszem, máskor meg irány egy gyorsétterem, és a hamburgerek ), mindenben. Egyenlőre még keresem önmagam és kísérletezek.