A legeredményesebb versenyzőknek különféle ajándékokat adott át. De ő sem távozott üres kézzel, hiszen a szervezőktől többek között egy étterembe szóló vacsorameghívást kapott.

    - Két fő részére –mondja. – Már csak találnom kell valakit, akit elvihetek.

    - Egy hölgyismerősöd  biztosan boldog lesz, ha elhívod.

    - Most egyedül vagyok.

    - Bizonyára pillanatnyi állapot. Szimpatikus ember vagy, láttam, hogy kacérkodtál a nőkkel, nem lehet nagy probléma a társkeresés.

    - Nehéz a sportolói élet. Két váláson vagyok túl. Nem könnyű egy nőnek elfogadni az élsportoló életét.

    - Ez a sikerek ára?

    - Lehet, hogy igazságtalan vagyok és önző, de minden magánéleti válság ellenére továbbra is a sport áll az első helyen. 20 éve tartó szerelem ez. Azóta a napi edzések az életem csúcspontjait jelentik. Mindent elértem, amit lehet: Európa-bajnok, világbajnok, örökös magyar bajnok, világcsúcstartó, Európa legerősebb embere vagyok, Guiness rekorddal is büszkélkedhetem. A jövőben is a sport köré tervezem építeni az életemet.

    - És a család?

    - Nem adom fel.

    - Ha meg kell fogalmaznod, milyen ember Mészáros Tibor, mit mondasz?

    - Inkább éljek keveset, de azt tartalmasan, mint legyek 100 éves egy kis faluban, egy utcácskában, ahonnan ki sem mozdultam egész életemben, mert minden porcikámra vigyázok. Soha nem ittam, nem dohányzom, nem kávézom. Egyetlen szenvedélyem van, a nők.

    - Viszont éppen ez az, ami hiányzik. Nincs rendben a magánéleted, hogy vagy képes mégis ilyen kiemelkedő teljesítményeket elérni? Hiszen ez a két dolog szorosan összefügg.

    - Olyan típusú versenyző vagyok, akinél 50-50%-ban számít a fizikai és a lelki erő. Tehát ha nem vagyok rendben pszichikailag, lehetek bármilyen erős, képtelen vagyok elérni a világcsúcsot. Ilyenkor nagy segítség például a Lord. Több, mint 20 éve rajongok az együttesért. A technikusok tudják, hogy ha őket hallom, az hatalmas energiákat ad, ezért lejátszák nekem a dalaikat. Az edzőm a kabalám (bár ő nem szereti, ha így emlegetem). Ezenkívül életem legnagyobb szerelme a kislányom. Vele sajnos nem élek együtt, s a hiány még inkább növeli a szeretetet. 1998-ban úgy nyertem világbajnokságot, hogy az Erőemelő Szövetség elnöke a számom előtt azt súgta a fülembe, hogy ,,Most gondolj a fiadra”. Sikerült.

    - Furcsa kettősség.

    - Azt hittem, lesz olyan társam, aki elfogadja az életmódomat. Amikor megismerkedtem az első feleségemmel, tisztában volt vele, hogyan élek. Vállalta, de ahogy múltak az évek, teherré vált, hogy reggel a turmixommal kezdek, két óránként eszem, minden nap edzek. A második feleségemmel 10 évig éltünk. Biztos vagyok benne, hogy neki jelentett nagyobb próbatételt ez az időszak. Biztosan nem vagyok egyszerű eset. Szüleim nagy szigorban neveltek: nálam a precizitás, a pontosság nélkülözhetetlen. A munkahelyemen például pontosan tudják a kollégáim, mikor veszem be az aminosavat, vagy eszem meg a szendvicseimet. Ezt nem mindenkinek egyszerű feldolgozni.

    - Mi lehet a megoldás?

    - Sokat gondolkoztam már azon, hogy társkereső szolgálathoz fordulok. Csak az ember kicsit szégyenli magát. És így, 150 kg-osan, világbajnokként, ha elmegyek egy társkereső irodába és leadok magamról egy tájékoztatót, lehet, hogy elijesztem a nőket. Mégis kötelező ez a kettősség. Amellett, hogy a sport minden percemet meghatározza, imádom a szeretteimet. Olyan ember vagyok, hogy soha nem megy el egy hajléktalan mellett úgy, hogy nem adok neki pénzt. Nem hiszem, hogy azzal a gondolattal kellene élnem, hogy 20 vagy 30 év múlva ki törődik majd velem, hiszen ez testileg és szellemileg is gyengítene. Lehet, hogy furcsa számodra, de mindig sikeres embernek tartottam magam. Mindig előre néztem. Amikor elváltam, nem pereskedtem a bíróságon, a házunk felének az értékén vettem a kislányomnak egy lakást. 38 évesen boldog ember vagyok, mert az öt éves kislányomnak már van egy lakása.

    - De minden ember életében vannak kudarcok.

    - Az enyémben is. A sportban. Ha tudom, hogy egy versenyen első lehettem volna, de sérülés vagy egy bírói csalás miatt csak negyedik vagyok, akkor aznap este még szomorkodom, de másnap reggel már a következő verseny jár a fejemben.

    - Amíg az udvarról az iskola épületébe sétáltunk, említetted, hogy este édesanyáddal vacsorázol. Ilyenkor nem mondja, hogy szépek az elért eredményeid, de válassz magadnak egy ,,rendes” foglalkozást, és a magánéleted is olyan sikeres lesz, mint a sportolói pályafutásod?

    - Ő tudja, számomra mi okoz boldogságot. 20 évet nem lehet csak úgy lezárni. Ha történne velem egy autóbaleset és levágnák a lábaimat, akkor is paraolimpián fekvenyomásban indulnék. Nem is tudom, minek kellene történni ahhoz, hogy végleg feladjam a sportot. 38 évesen még mindig érzek magamban világelsőséget. Úgy érzem, bűn lenne, ha abbahagynám a versenyzést.