- Apukám hosszú ideje tart korcsolyaedzéseket. A nálam tíz évvel idősebb nővérem szintén ennek a sportnak a szerelmese. Apu őt is edzette. Ilyen közegben nem sok idő kellett, hogy korit húzzak a lábamra. Három éves voltam, amikor szombathelyen megalakult az első szinkronkorcsolya csapat. Én is a tagja voltam, de csak azért jártam edzésekre, mert mindig kaptam hot dogot és teát. Amikor elkezdetem az általános iskola első osztályát, az osztálytársaim közül többen is a csapatba kerültek. Ekkor mentünk először versenyre.

    - Családi ,,vállalkozásról” van tehát szó. Hogy zajlik a munkamegosztás?

    - Novice és junior csapatot edzünk. A testvérem négy évig versenyzett, 1994-ben hagyta abba. Edzői képesítést szerzett, 1995 óta ő edz minket. Apu a menedzseri feladatokat látja el. Anyu korábban a koreográfiáért felelt és a zenéket választotta ki, amikre a számainkat bemutattuk, de az utóbbi időben megváltoztak a szokások. Most én választok zenét, anyu rábólint majd meggyőzzük a testvéremet.

    - A sport az életetek értelme?

    - A junior csapat jó értelemben vett fanatikusokból áll. Fedetlen pályán edzünk, ezért télen három hónap alatt kell mindazt elérnünk, amire másoknak egy év áll a rendelkezésükre. Ez nagyon sok edzést jelent. Többek között ezért is vagyunk kevesen. Rajtam kívül eddig legkésőbb 18 évesen mindenki abbahagyta a versenyzést. A sport mellett érettségiztem, felvételiztem, és már két évet elvégeztem az angol-olasz szakon. Időközben szakedzői vizsgát is tettem. Nem szeretek tunyulni, lustálkodni, és szeretem, ha az ismeretségi köröm is hasonló beállítottságú emberekből áll, de természetesen nem várom el másoktól, hogy versenyszerűen sportoljanak.

    - Az angol-olasz szak sem véletlen.

    - Anyu olasztanár. Emellett több képesítése is van: turizmus menedzser, közgazdász, de tanult földrajzot, történelmet is. A két testvérem is elvégezte az olasz szakot. Én ,,csak” szeretem, az angol lelkesít igazán. Az egyetemet is el szeretném majd végezni.

    - Angoltanár szeretnél lenni?

    - Igen, de nem az általános iskolai, a középiskolai vagy a felsőoktatásban. Ezekben az iskolákban sokszor rákényszerülnek a diákok a nyelvtanulásra, mert az része az oktatásnak. Én nem akarom velük megutáltatni a nyelvet. Vannak gyerekek, akik csak azért sem állnak kötélnek. Én is ilyen voltam. Ezért inkább egy nyelviskolában vagy egy cégnél, esetleg külföldön képzelem el a jövőmet.

    - Ha van szabadidőd, mivel töltöd?

    - Találkozom a szerelmemmel, vagy zenét hallgatok. Kedvenc műfajom a TECHNO!!!:).Vagy a csapat tagjaival mozizunk, sütizünk. Egy barátnőmmel gyakran beülünk valahova.

    - A barátaid többsége sportoló?

    - Igen. A nagy barátnőzés kimaradt az életemből. Sokszor csalódtam is. Többször előfordult, hogy a barátnőmnek hittem valakit, de kiderült, hogy mégsem az.

    - Miket vásárolsz, ha külföldön versenyeztek?

    - Csokit és gumicukrot. Vagy a rokonoknak, ismerősöknek apróságokat. Ha Svájcban járunk, mindig veszünk cipőt. Úgy alakítjuk a programunkat, hogy legyen időnk felfedezni a környéket, vásárolni abban az országban, ahol éppen a versenyzünk.

    - Tetszik az órád. De mintha nem illene az egyéniségedhez.

    - Még nem találtam rá a saját stílusomra. Ma Miki egeres felső, farmernadrág, deszkás cipő, cicababás óra van rajtam, a karomon gyerekes sebtapasz. 19 éves vagyok, keresgélem az utamat. A deszkás cipő felé húz a szívem.

    - Kevés embert ismerek, aki olyan pozitív beállítottságú, mint te.

    - Szeretek viccelődni, nevetni. Optimista vagyok, próbálom mindennek a jó oldalát nézni. Félek a szomorúságtól. Tudom, hogy ha szomorú lennék, azt nagyon komolyan venném.

    Befejeztük a beszélgetést. Legalábbis azt a részét, amit rögzít a diktafon. Kilépünk az utcára, ahol hőség van. Amíg hazafelé sétálunk, Ghinny elmondja, hogy őt nem zavarja az időjárás, hiszen otthon kellemesen hűvös van. A kedvenc CD-je is várja. És tegnap kapott az anyukájától egy zacskó gumicukrot, aminek nagyon örül. Miután elváltunk, arra gondolok, gumicukrot kellene vennem. És ha hazaérek a kellemes hőmérsékletű lakásba, beteszek a lejátszóba egy CD-t…