Dr. Gáspár Mihály: A gólyabálon is ott lesz
Kleinhappel Miklós 2006.11.16. 08:45
„Néha félek, hogy egyre ritkábban és csak szűk körben lehetek tanár úr. Vigyázok, hivatali beosztásomból adódóan ne ragadjon rám a távolságtartást indukáló „dékáni” magatartás. Személyes tanár-diák kapcsolatok nélkül ugyanis nem tudom elképzelni az oktatómunkát”, mondja dr. Gáspár Mihály a Testnevelési és Művészeti Kar vezetője, aki ezért fontosnak tartja, hogy megjelenjen a főiskola diákprogramjain. Természetesen pénteken is ott lesz a Művelődési és Sportházban!
– Úgy vélem, az ország többi részével ellentétben Budapesten nincs hagyománya a gólyabálnak. Ennek hangulatát így nem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem diákjaként, hanem mintegy húsz évvel ezelőtt a Berzsenyi Dániel Főiskolán ismertem és szerettem meg. Akkoriban többször hívtak a Műszaki Egyetemre előadást tartani. Főiskolánk Tudományos diákkörének (TDK) tagjai és a Műegyetemisták rendszeresen segítették egymás munkáját. Egyszer a Műszaki Egyetem Kármán Tódor kollégiumának tíz hallgatóját meghívtunk az elsős hallgatók avatására. A mi diákjaink pedig hozzájuk mentek el szórakozni. A Műegyetemen gyorsan elterjedt a rendezvény jó híre; a hallgatók minden évben vetélkednek, hogy ki jöhet Szombathelyre. Gólyabálunk azóta hagyományos találkozóhelye a TDK-ban ténykedő BDF-eseknek és a vendégeinknek, valamint az öregdiákoknak.
– Mi a véleménye a Berzsenyi Dániel Főiskola gólyabáljairól?
– Úgy érzem, folyamatosan javul a színvonaluk. Nem csupán a jó szervezés miatt, hanem mert megváltozott a szellemiségük. Volt egy néhány éves időszak, amikor sokan nem az alkalomhoz illő öltözékben jelentek meg. Ezt természetesen mi, oktatók is kifogásoltuk, de úgy érzem, a hallgatók belső késztetésből adódóan idővel rádöbbentek, hogy a gólyabál nem egy hétvégi buli. Akkor is ünnepélyes, ha a zenekar az aktuális divatnak megfelelő zenét játszik.
– Önről köztudott, hogy a főiskola más rendezvényein is ott van.
– Személyes tanár-diák kapcsolatok nélkül ugyanis nem tudom elképzelni az oktatómunkát. Sajnos amióta a tanítás mellett különböző vezetői pozíciókat is betöltök, egyre nehezebben tudom ezt megvalósítani. Ezért nagyobb hangsúlyt fektetek arra, hogy megjelenjek a főiskolai diákprogramokon. Alkati kérdésről van szó. Azért lettem pszichológus, mert rendelkezem a kötetlen kapcsolatok kialakításához szükséges képességgel. Sőt, számomra ez egy életforma! Dékánként természetesen meg kellett tanulnom hogy hivatalos legyek, ha a szituáció ezt követeli.
– Hol tart most ebben a tanulási folyamatban?
– Ma már jól megy. Néha félek, hogy egyre ritkábban és csak szűk körben lehetek tanár úr. Vigyázok, hivatali beosztásomból adódóan ne ragadjon rám a távolságtartást indukáló „dékáni” magatartás. Sokkal kevesebb az időm, mint korábban. Ez furcsa. Nem értem, hogy 20-30 évvel ezelőtt minek köszönhetően volt annyi időnk arra, hogy találkozzunk egymással. Most be kell írnom a naptáramba, mikor fogok tanár úrként vagy egyszerűen csak Misiként beszélgetni a diákokkal vagy a kollégákkal. Legközelebb a gólyabálon! Szörnyű, amikor egy pszichológus azt mondja, hogy ezt a személyes oldalát el tudja nyomni! A tanárnak is emberi arca kell hogy legyen!
– Miért vállalt akkor vezető beosztást? – Ha az ember sokáig végez egy bizonyos tevékenységet, és eközben nem vét komolyabb hibákat, akkor előbb-utóbb vezetővé válik, mert az összegződött tapasztalatok birtokában már „felülről” is látja az ügyeket. Egyszer azt mondták nekem, hogy ha én jobban tudnám csinálni, akkor próbáljam meg. Kis ideig korainak tartottam, hogy magasabb posztot töltsek be, de bevallom, nehezen lettem volna képes visszautasítani az ajánlatot. Ez egy komoly, de szívesen vállalt feladat. Rálátásom van a rendszerre, így olyan elképzeléseimet is megvalósíthatom, amiket másképp nem tudnék. Ezen kívül tagja vagyok egy országos testületnek is, ahol a magam szakterületén beleszólhatok a véleményezésekbe és a kutatási támogatásokba. Kihívást jelent, hogy saját mércém szerint képes vagyok-e valamit tenni? Ezeknek a feladatoknak is megvan tehát a szépségük. Gyakrabban kell öltönyt és nyakkendőt felvennem? A hivatali magatartásforma ezzel jár. Ilyen árat kell fizetnem azért, hogy egyéb céljaimat is meg tudjam valósítani.
|