Ünnepel a Szláv Filológiai Intézet
        A Bölcsészettudományi Kar Szláv Filológiai Intézet a szombathelyi felsőoktatás 50 éves jubileuma alkalmából rendez ünnepséget holnap 10 órától. A program a D–épület első emeletén található nagyelőadóban kezdődik. Köszöntőt mond prof. dr. Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ elnöke. Majd a szervezők fotók segítségével felelevenítik az intézet történetét. A délelőttöt az intézeti tanszékek kultúrműsora zárja. Délután horvátosok, oroszosok és szlovénesek baráti találkozója lesz.

Az NYME a könyvtárügyben is letette a névjegyét
        Ez a projekt 30 programot foglal magában, példátlan, hogy ennyi pénzből ilyen sok program valósulhasson meg – ezt dr. Iker János, a Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ igazgatója mondta a Savaria Egyetemi Központ Könyvtára által koordinált „Tudásdepó Expressz” – A könyvtári hálózat nem formális és informális képzési szerepének erősítése az élethosszig tartó tanulás érdekében című egyetemi projekt megnyitóján. Az igazgató hozzátette: közhely, de igaz Magyarországon, hogy szakmai fejlesztésekhez csak pályázatok útján lehet pénzhez jutni. A 72 millió 276 ezer 484 forintos önrész nélküli projekt fő célkitűzése, hogy megtanítsa a részt vevőket az élethosszig tartó tanulásra; különféle statisztikák szólnak arról, hogy a megszerzett tudás körülbelül 60 százalékát nem formális úton szerezzük meg. Iker hangsúlyozta, egy projekt akkor lehet hatékony, ha az nem szűk szakmai csoport életére van hatással, hanem széles körben elterjed. E projekt erre tesz kísérletet, hiszen a Nyugat-magyarországi Egyetem tíz karának könyvtárain kívül egyebek mellett a szombathelyi Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ, 12 közoktatási intézmény, valamint más városi és régiós könyvtárak is dolgoznak benne. Prof. dr. Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ elnöke azt mondta, bár a többszáz milliós pályázati összegekhez képest „szerény” ez a 72 millió forint, komoly eredményekkel kecsegtet a 2011. szeptember 31-ig tartó projekt. Ez azért lényeges, mert a tanulásnak kezdete van, de vége nincs, valóban élethosszig kell képeznünk magunkat ahhoz, hogy nagy tudásra tehessünk szert. Prof. dr. Faragó Sándor, az NYME rektora is arra bíztatott mindenkit, hogy ne visszafogottan örüljön a pályázati forrás elnyerésének. Az oktatás sikeréhez elengedhetetlen a megfelelő színvonalú könyvtár, a klasszikus és az informatikai alapú egyaránt. Büszke vagyok arra, hogy egyetemünk a könyvtárügyben is letette névjegyét – mondta.

A rektor könyvei
        Prof. dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora hat kötetét mutatta be a Savaria Egyetemi Központ Könyvtára. A rektorral prof. dr. Gyurácz József, a Természettudományi Kar Állattani tanszék vezetője beszélgetett. A köteteket bemutatva a nemzetközi elismerést is hozó Magyar vadászenciklopédia kapcsán felmerült a kérdés, miért vadászunk? Mert emberek vagyunk – felelte nemes egyszerűséggel a rektor. Elhangzott, a vadászatnak a középkorban fontos szerepe volt a katonáskodásban: mivel nem léteztek hadgyakorlatok, a férfiak így tartották fenn az erőnlétüket. Időközben aztán a vadászat vadgazdálkodássá alakult át, s ma már az oktatástól, az irodalmon, a zenén át az építészetig sok mindennel összefüggésbe hozható. A vadászatot mindig a társadalmat formáló nemesség űzte. Aki rákap az ízére, az a szervezetének ösztönei miatt kap rá: az ősi evolúcióval rögzült ösztön legeredetibb kiélését jelenti. Vadászni jó érzés, amit nem kell titkolni. Mindannyian vadászok vagyunk, csupán az egyes emberek más-más módon szerzik meg a vadászzsákmányt: a városiasodó ember vadászösztön kiélési módja például, hogy valaki megrögzött gyűjtő vagy éppen munkamániás. A kötetek között volt tudományos közlemény is. Ennek kapcsán Gyurácz József arra volt kíváncsi, a rektornak milyen nemzetközi figyelmet is kiérdemelt kutatási programjai vannak. Az NYME vezetője elmondta, nem a projektszerű, hanem a monitoring jellegű kutatásokat részesíti előnyben. 1973-ban például a túzokkal kapcsolatos kutatásba kezdett, ami azóta is tart. E tevékenység eredménye körülbelül száz hazai és külföldi publikáció, valamint többszáz hivatkozás. Az újabbak közül a vízimadár monitoring emelkedik ki, ez kárpát-medencei és európai viszonylatban is fontos kutatás. De 1992 óta tart a mezei madarakkal, főképp a foglyokkal kapcsolatos kutató tevékenysége is. S ha már foglyok, akkor az újabb – a történelmi Magyarország vadászati statisztikáit összegző – kötet apropóján szembesülhettünk azzal, hogy a látszólag száraz adatok mögé pillantva mennyi információ birtokába lehet jutni. Az egyik ilyen, hogy akkoriban Vas megye területén 70 ezer foglyot és 170 keselyűt lőttek – ma ezen fajok egyike sem található meg a megyében. De hazánk élővilágának átalakulását abból is világosan lehet látni, hogy napjainkban kétszer annyi erdőnk van, mint a trianoni békeszerződés után; az ország erdősítése körülbelül húsz százalékos. Ebből következik, hogy a nagyvadak száma nőtt, a mezei vadaké csökkent. Ekképp tűnhetnek el, s terjedhetnek is a fajok: így fordulhat elő, hogy a mosómedve és a nyestkutya egyre nagyobb számban található meg hazánkban. A rektor úgy véli, elsődleges kötelességünk az őshonos állatok védelme. Így jutott el például a túzokhoz. A bemutatott könyvek között helyet kapott olyan is, amely a hazai leghíresebb vadásztrófeákról szól magyar és angol nyelven. Ennek kapcsán a rektor arról beszélt, bár a kötetben a trófeák elejtője szerepel, a legfontosabb üzenet, mégis az, hogy melyik vadászterületen ejtették el a vadat. Hiszen a trófea csupán a jéghegy csúcsa. Igaz, hogy Magyarországon genetikailag minden szarvas egyforma, de a Dunántúlon a legjobb az élőhely és a vadgazdálkodás. Szó esett még a Magyar madárvonulási atlaszról, amelyben – a fentiek okán – az NYME rektora több fejezetet jegyez. S természetesen a jövőbeni tervekről is szó volt: a rektor fejében jelenleg 8–10 könyv anyaga érlelődik. Kedvelt módszere, hogy párhuzamosan több íráson is dolgozik. Jelenleg történeti témák, a kisalföldi túzokállomány monográfiája, vízimadarakról, illetve foglyokról szóló munkák várnak arra, hogy befejezze őket. A könyvbemutatóról részletesebben a Vivat Academia következő – május–júniusi – számában olvashatnak.

Sákovics Budapest után Bécset is bevette
        A legújabb Sákovics-eredmények: Budapesten győzelem a szenior kategóriában, valamint második hely vegyes párosban, Bécsben pedig a budapesti eredményt is felülmúló győzelem. Az év legjelentősebb magyar racketlon versenyét május 7–9. között Budapesten rendezték meg. Sákovics Pétert, a Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar Sportági Intézeti Tanszék főiskolai adjunktusát egyéniben az izraeli Iftah Gesser, majd az angol Rakesh Gupta próbálta megállítani. De az idei évben remek formában versenyző racketlonoson egyikük sem volt képes felülkerekedni. Így következhetett a finálé, amelyet a belga Guillaume Lahourcade ellenében másfél órányi játék után öt pont különbséggel Sákovics Péter nyert meg, és ezzel 2007 és 2009 után harmadszor is megnyerte a Hungarian Opent. Oktatónk a vegyes párosban két cseh páros legyőzésével jutott be a döntőbe, a pécsi Hováth Rita partnereként. A fináléban az angol–svéd duó ellen nyerő állásból fel kellett adni a küzdelmet, mivel Horváth Rita keresztszalag-szakadást szenvedett. A Vienna Classic elnevezésű nemzetközi racketlon versenyen Sákovics olasz és angol ellenfelek legyőzésével jutott el a fináléig, ahol „megismétlődött” a Hungarian Open döntője. A belga Guillaume Lahourcade azonban most sem tudott mit kezdeni a kirobbanó formában játszó magyar racketlonossal. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a magyar a budapesti eredményt is felülmúlta, az asztalitenisz és tenisz mellett tollaslabdában is győzött.