Feltámadás
Kleinhappel Miklós 2005.05.20. 10:41
A temetkezési vállalkozó saját feleségének gyászszertartására indul. Néha azonban megesik, hogy a temetés nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlik.
Az égen sötét felhők tornyosultak. Eric Varley alig tudott gyorsabban hajtani az autójával, mint egy kerékpáros, annyira esett az eső.
A lehangoló idő ellenére Eric boldogan tartott a temető felé. Egy óra múlva Michelle már a föld alatt lesz, az ő régóta dédelgetett vágyai pedig végre felszínre törthetnek. Lesz elegendő pénze, hogy felvirágoztassa a mostanra csődközelbe került vállalkozását. Eric temetkezési vállalkozóként dolgozott. Szolgáltatásunkkal hozzátartozóját ugyan nem támaszthatjuk fel, de az ön gondjait nem gyarapítjuk! - találta ki Eric a cégnek a reklámszöveget. Az ő gondjai annál inkább gyarapodtak. A családjában három generáción át fontos szerepet játszó vállalkozás úgy tűnt, tönkremegy. Mostanában mindenki a konkurenciával temettetett. Eric úgy számolta, ha a dolgai így mennek tovább, néhány hónap múlva becsukhatja a boltot. Ezt nem tudná elviselni. Apja, nagyapja és dédapja után éppen ő legyen az a Varley, aki csődbe juttatja a céget? Azt már nem!
Feleségének, Michelle - nek annyi pénze volt, hogy akár egy tucat vállalkozást is fel tudott volna virágoztatni belőle. Csakhogy az asszony egy centet sem adott neki. Eric hiába ígért kiemelkedően magas kamatot a kölcsön után, Michelle hajthatatlan volt. A házasságkötés előtt megállapodtak, hogy anyagilag függetlenek maradnak, mondta mindig, amikor Eric a pénzről kezdett beszélni. A bankok már régen nem adtak neki egyetlen centet sem. Eric szerette Michelle - t, azt azonban nem tudta megbocsátani neki, hogy nem segítette ki a bajból. Tehát elhatározta, hogy megöli, akkor az örökség majd helyrebillenti a mérleget.
Michelle - t természetesen Eric vállalata temette. A férfi, ahogy végigment a temetőn, a nemrég elhunytak sírjait böngészte. Kelletlenül sóhajtott, ahogy azt kellett látnia, hogy alig nyugszik itt olyan halott, akit az ő cége temetett el. Enyhe szorítást érzett a szíve tájékáról, izzadság ült ki a homlokára. Megállt, mélyeket lélegzett. Mióta azon kellett törnie a fejét, miként tudna kilábalni a bajból, már átesett két szívinfarktuson. A szíve egyre gyengült. Azért sem sajnálta, hogy megölte Michelle - t, mert az asszony ezek után sem volt hajlandó pénzt adni neki.
Eric sokat töprengett azon, hogyan végezzen Michelle - el. Nem kockáztathatta, hogy az asszony halála után bárkinek is feltűnjön valamilyen apró hiba, amiből arra lehetne következtetni, hogy talán nem is balesetnek, hanem gyilkosságnak kellene minősíteni az esetet. Most, hogy már csak egy hajszál választotta el a pénztől, nem. Hogy hogyan vághatná el ezt a hajszálat, akkor jött rá, amikor egyik reggel az újságban felfedezett egy tudósítást. A rendőrségnek végre sikerült elcsípnie azt a férfit, aki az utóbbi hetekben a város több nagyobb szupermarketében is mérgezett édességeket helyezett el, írta az újság. Michelle imádta az édességeket. De ez egyáltalán nem látszik rajt. Ha létezik a természet által létrehozott tökéletes, akkor Michelle az. Eric néhány pillanatig sajnálta is, hogy meg kell ölnie a nőt. Nem hitte, hogy még még egyszer lehet akárcsak hasonló felesége. De Michelle nem feleséghez méltóan viselkedett!
Eric megtudta, a fickó milyen anyaggal, módszerrel milyen édességeket mérgezett meg és akcióba lépett. Michelle pedig meghalt. A rendőrség a mániákus férfi számlájára írta az esetet. Michelle - t ma eltemetik, ,,holnap” pedig már a kezében lesz a pénz. Erre a gondolatra megnyugodott, a szíve körüli szorítás is elmúlt. Egyszer még az is eszébe jutott, talán Michelle azért hajtogatta folyton, hogy a házasságkötésük előtt miben állapodtak meg, hogy őt félreállítsa az útból. Akár úgy is, hogy meghal! Hogy megöli. Hiszen megállapodás ide vagy oda, ha a nőnek pénzre lett volna szüksége, ő azonnal segített volna. De aztán elvetette ezt az ötletet. Azok a szemek nem hazudhattak, Michelle nem lett volna képes ilyesmire.
A szertartás egyszerű volt, csak a legközelebbi hozzátartozók jelentek meg rajt. Eric sorban szemügyre vette az arcokat, mialatt a pap beszélt. Gyászt látott rajtuk, fájdalmat. Olyan emberek arckifejezése volt ez, akik olyan valakit veszítettek el, aki nagyon fontos volt a számukra. Eric csak akkor érezte úgy, hogy ő is ezt a hatást kelti, amikor arra gondolt, hogy Michelle pénze nélkül csődbe ment volna a cége.
A pap befejezte a beszédét, majd két férfi lépett a koporsó mellé, hogy leeresszék a sírba. Eric volt az első, aki egy marék földet dobott a koporsóra. Még arra is képes volt, hogy egy könnycsepp végigördüljön az arcán. Épp ellépett volna a sírtól, amikor dörömbölést hallott. A gyászolókra nézett, ők is hallották - e a hangot. Nem, ők nem. Még egy lépést tett, aztán... újra az előbbi dörömbölés. Lentről. A sírból... a koporsóból! Ezúttal a papra nézett. A férfi ámulva nézett vissza rá, miközben alig hallhatóan imát mormolt. Tehát nem képzelődött! De mi adhatta azt a hangot? Vagy ki? Olyan volt, mintha valaki... ki akarna jutni a koporsóból. Újabb dörömbölés, ám most nem maradt abba. Kétségtelen, valaki egyfolytában veri a koporsó tetejét! Eric szíve összeszorult, hirtelen rosszullét fogta el. A pap hangosabban folytatta az imádkozást, ami úgy hangzott Eric fülében, mint egy hívás annak, aki a koporsóban van: jöjj elő, csak bátran, élj tovább! Eric el akarta hallgattatni a papot, de nem volt hozzá ereje. Kiverte a hideg veríték, minden végtagja megdermedt. És az a valaki egyfolytában dörömbölt. De ki lehet az?! Talán valakinek a hibájából másik holttest került Michelle koporsójába? A hullák nem élednek fel! Talán Michelle az? Feltámadt? Vagy meg sem halt? Erre gondolni sem mert. Az asszony meghalt, ő maga mérgezte meg! Mégis...
Ekkor újra abbamaradt a dörömbölés. A következő másodpercben még váratlanabb dolog történt: a koporsó fedele lassan emelkedni kezdett. A pap monoton kántálása csaknem az őrületbe kergette Ericet, mégis a férfira kellett támaszkodnia, hogy meg tudjon állni a lábán. A koporsó fedele egyre csak emelkedett... emelkedett... aztán kitárult, mint egy a túlvilágról visszavezető ajtó. A koporsóban Michelle felült. Ericre nézett. A férfi nyomát sem látta a szemeiben a halálnak. Épp ellenkezőleg: ez a tekintet tele volt élettel. Hogy lehet ez? Hogyhogy nem halt meg?! S ha meghalt… feltámadt?!
- Nem, valóban nem haltam meg - mondta csilingelő hangon Michelle. A szavai simogattak és szúrtak egyszerre. - Nem mérgeztél meg, Eric! Élek és egy fillért sem kapsz tőlem.
Ericnek ez már túl sok volt. A szíve körüli szorítás egyre erősödött, míg már úgy nem érezte, egy láthatatlan kéz (Michelle keze) összeroppantja azt. A következő másodpercben élettelenül rogyott a földre.
|