Gazdaságfejlesztés a nemzetközi kereslet generálásával

– Bük újabb jelentős fürdőfejlesztés előtt áll, ám miért rekedt számos környékbeli település (gondoljunk csak Zalalövőre, Hévízre vagy Tapolcára) a támogatottak körén kívül?

            – Valóban a Nyugat-magyarországi régió egyik kiemelt beruházása a büki gyógyfürdő fejlesztése. A települések kezdeményezték és a régió javaslata alapján a kormány hagyta jóvá azokat a fejlesztéseket, amelyek koncentráltan, a meglévő adottságokra alapozva a hosszú távú versenyképességet hivatottak segíteni. Tény, hogy a kérdésben említett városok nem tartoznak a kiemelten támogatandó városok közé annak ellenére, hogy gyógyvízbázisuk jelentős. De számukra is elérhetők a régió turisztikai színvonalának javítását célul kitűző pályázati pénzek, hogy adottságaik még hatékonyabb menedzselésének és eladásának köszönhetően minél többen vegyék igénybe az általuk kínált szolgáltatásokat. Látni kell, hogy a víz önmagában nem elég a támogatások elnyeréséhez. Nagyon lényeges, hogy egy-egy településnek nemzetközi ismertsége is legyen, aminek révén többletbevételhez juttatják az államot. Magyarország gazdasága akkor fejlődik, ha szolgáltatásai iránt képes külföldi keresletet generálni. Emellett természetesen a belföldi turizmus fejlesztése is lényeges.

            – Említette a nemzetköziséget. Osztrák szomszédunknál a közelmúltban szintén komoly fürdőfejlesztések történtek, náluk is sokan tartják kitörési pontnak a gyógyvízre épített szolgáltatásokat. Ők erős konkurenciát jelentenek itt a határszélen, ugyanakkor talán a turizmusban is szövetségeseinkké válhatnak.

            – A Kárpát-medence gyógyvízéről van szó, vízbázisunk ebből adódóan közös. Igen, a környező országok az elmúlt években gőzerővel fejlesztették a termálfürdőiket. És talán ez volt az egyetlen, amiben nem jöhetett létre a két ország közötti együttműködés. Ausztria versenytársat látott bennünk. Most készítjük elő a novemberben vagy decemberben megrendezendő osztrák–magyar kétoldalú fórum ülését, melynek magyar elnöke vagyok. Osztrák kollégámmal ma is azt tapasztaljuk, hogy a termálturizmusban továbbra sem tud kooperálni a két ország. De a szelíd (a kerékpáros, a bakancsos, a lovas és a falusi) turizmusban például célszerű lenne. Szeretnénk egyebek mellett olyan térképet készíteni, amin nemcsak a magyar, hanem az osztrák kerékpárhálózat is szerepel, hiszen a magyarok örömmel látogatnak át Ausztriába. De arra is számítunk, hogy a jövőben az osztrákok is hasonlóan cselekednek majd.

Hálózatszerűen működő szolgáltatások

– Milyen különlegességekkel szolgálhatunk mi az idelátogató osztrákoknak, amikor a turisták Kőszeget például úgynevezett egy napos városnak titulálják, Szombathelyre pedig sokan csupán úgy jönnek el, hogy a környékbeli települések felkeresése között a vasi megyeszékhely is szerepel?

            – A különféle szolgáltatásoknak hálózatszerűen kellene működniük. Nagyon szeretném például elérni, hogy lovaspanzió-tulajdonosok összefogásával legyenek olyan túraútvonalak, amelyek Európában egyedülálló szolgáltatások nyújtását tennék lehetővé. Konkrétan mire gondolok? Egy hét alatt körbe lehessen lovagolni a Balatont: a turista leteszi a csomagját az első panzióban, lóval átmegy a másikba, ott tölti az éjszakát, majd másnap továbbáll. Mennyivel többeket vonzana ez, mint egyetlen látványosság. Mindezek megvalósításához együttműködésre, klaszterekre van szükség. A Nyugat-magyarországi régió települései példát mutathatnának ebben, ugyanis a nyugati határ menti gyönyörű tájak olyan környezetet jelentenek, amit vétek nem kihasználni.

Új generációs vállalkozási formák

– Ám többek között az alacsony együttműködési hajlandóság különböztet meg minket az Európai Unió tagországaitól.

            – Az önkormányzati rendszerben az elmúlt évek együttműködés-ösztönző pénzügyi támogatásának köszönhetően megvalósult a kooperáció, ám a gazdasági élet szereplői között sajnos nem. A szakértők, a konzulensek, az egyes kamarák együttműködésre kell hogy ösztökéljék a gazdaság szereplőit, hiszen a piacnöveléshez ez elengedhetetlen. A kis piaci résekbe be lehet törni magányosan is, de tartósan fennmaradni, az üzletet továbbfejleszteni lehetetlen. A vállalkozók első generációja a jelen feltételek mellett megtalálta ugyan a lehetőségeit, de az új generációs vállalkozási formák már kooperatív ténykedést igényelnek. És sok minden mást is: megváltozott tárgyalási készségeket, nagyságrendekkel több menedzsment jellegű ráfordítást, garanciákat mások felé. Ez létrejött már a beszállítói hálózatban, de korántsem hatékonyan: a vállalkozók egy része panaszkodik, mert nincs munkája, miközben a külföldi cégek nem találnak rá lehetséges hazai partnereikre.

Regionális fejlesztési önkormányzatok, mint a lisszaboni célok zászlóvivői

– Szóba kerültek a kamarák. Ezek a szervezetek (gondolok elsősorban a Kereskedelmi és Iparkamarára) megtalálták már a helyüket és a szerepüket a gazdasági életben?

            – Keresik. Szolgáltató szervezetek, nem érdekvédők. A Kereskedelmi és Iparkamara örömmel csatlakozott a pólusprogramhoz, ehhez kapcsolódóan klasztereket szervez, oktatási, továbbképzési, valamint kommunikációs feladatokat végez. Nem látom tehát problematikusnak a helyzetüket. Természetesen a távlati vízió az, hogy a gazdaságfejlesztésben meghatározó szerepet játszó regionális fejlesztési önkormányzatok jöjjenek létre, melyek a lisszaboni program zászlóvivői lennének. Ezek koncentráljanak a gazdaságra, illetve a gazdaság és a foglalkoztatás növelésére, mert más a helyi és a térségi, valamint a regionális feladat. Ilyen értelemben pedig a regionális fejlesztés célja ugyanaz, mint a nemzetgazdaság fejlesztését célzó programnak, hisz ez a fenntartható fejlődés garanciája.