Mélyinterjúk : Kovács (Kokó) István: A felkészülés időszakában vagyok II/1. rész |
Kovács (Kokó) István: A felkészülés időszakában vagyok II/1. rész
Kleinhappel Miklós 2005.08.31. 16:11
Kovács Istvánnal, illetve ahogy az egész ország ismeri, Kokóval, nem könnyű időpontot
egyeztetni, hogy a riporter elkészíthessen egy róla szóló cikket. Különösen nem akkor, ha ez
a cikk hosszabb terjedelmű. Egy ideje ugyan nem az ökölvívás, a mérkőzések töltik ki az
idejét, mégsincs túl sok szabad órája. Hiszen - ahogy fogalmazott - mostanában a
felkészülés időszakát éli. Hogy a gondosan lerakott alapokból kiindulva a későbbiekben
éppen olyan sikeresen foglalkozhasson különböző tevékenységekkel, mint amilyen sikeres a
közelmúltban az ökölvívásban volt.
- Bár már nem élsportoló, nem unatkozik. Mostanában milyen elfoglaltságok töltik ki a
napjait?
- Egy budapesti étterem tulajdonosa vagyok, ami heti egy, legfeljebb két napos
elfoglaltságot jelent. Az IBS - be ( International Business School ) folytatom a
tanulmányaimat; az órák látogatása, a vizsgákra való felkészülés is felemészt néhány napot
egy hetemből. Az RTL Klub két műsorban is foglalkoztat: heti egy, két alkalommal egyik
műsorvezetője vagyok a Reggeli illetve a Delelő című műsoroknak; a Box Klub című műsorban
szakkommentátori feladatokat látok el. Negyedik, de legalább ilyen fontos eleme az
életemnek a WBO - nál betöltött supervisori pozíció, aminek következtében heti, két heti,
havi rendszerességgel a világ különböző pontjain dolgozom. Ez alkalmanként általában
három, négy napos, de az sem ritka, amikor egy egész hetes elfoglaltsággal jár.
- Ami ökölvívói múltját tekintve leginkább kilóg a sorból, az a műsorvezetés.
- Ez az ötlet már nagyon régen megfogalmazódott bennem. Először 1996 tájékán, a Duna
Televízióban láthattak a nézők, ahol a Virtus című műsort vezettem. Nagyon jó érzés, ha azt
érzem, jól sikerült a műsor. Azokban az emberekben, akik akár a sportot, akár a
színművészetet vagy éppen a média világát választják, van egyfajta megmutatkozási vágy.
Egyfajta öröm, amit akkor éreznek, amikor mások előtt valamilyen formában meg tudnak
nyilvánulni. És bár nem lételemem, tehát tudnék nélküle élni, ezért fontos része az
életemnek a műsorvezetés.
- Azt nyilatkozta valahol, mióta iskolába jár, megtanulta tisztelni a matematikát és a
jogot...
- 1988 - ban fejeztem be a középiskolai tanulmányaimat. Amit én akkor
információanyagban és a matematika terén tanultam, az ma már szerintem az általános
iskolák nyolcadik osztályos anyagának felel meg. Ennek folyományaként amit most a
főiskolán a matematika tantárgy keretein belül tanítanak, dimenziókkal túllépi a
normálisnak nevezhető, az általános műveltséghez tartozó matematika szintjét. Nem
találkoztam még olyan emberrel, akinek a hétköznapi életében szüksége lenne arra, hogy
deriváljon. Pedig a deriválás egy főiskolás számára éppen olyan alapműveletnek számít,
mint az általános iskolában a szorzás. Ezért tisztelem azokat, akik ezt a tantárgyat tanítják,
tanulják és szeretik. A joggal már más a kapcsolatom. Nagyon szeretem, úgy érzem, közel áll
hozzám. Az ezeken az órákon tanultakat valószínűleg sokszor, sok mindenre fel tudom
majd használni az életemben. A szociológiát is érdekes, tanulságokkal teli tantárgynak
tartom. Alapvetően jól megy az iskola, persze akadnak buktatók.
- Mi az, amit annak köszönhetően ( talán éppen azért ) tanult meg, mert már nem az
élsport tölti ki a mindennapjait?
- Az új ismeretanyagoknak az életembe való beépítését. Minden megváltozott körülöttem.
Egy évvel ezelőtt még egészen más irányba tartott az életem, máshogy gondolkodtam. Ma
már hétköznapi feladatokkal foglalkozom. Sokkal változatosabb lett az életem, ami viszont
számomra egyenlőre jóval nehezebben kivitelezhető és több problémát okozó, mint amilyen
az ökölvívás volt.
- Ezek az új elfoglaltságok is adnak annyi sikerélményt, mint amennyit az ökölvívás
adott?
- Jelenleg azon dolgozom, hogy ez így legyen. Sportnyelven szólva most még csak a
felkészülés időszakában vagyok. Azoknak az alapoknak a lerakása folyik, amikből kiindulva
a későbbiekben lesz majd minek örülni.
- Aki nagy, látványos sikereket ért el, egész életében sikerorientáltabb, mint a többi
ember?
- Nem tudom, más ember hogy él, gondolkodik és mihez hogy viszonyul, mert nincs
összehasonlítási alapom. Az én sikerorientáltságom nem genetikai kódoltság. Úgy érzem, ez
a normális.
- Ezen a téren változott azóta, hogy ( ahogy fogalmazott ) hétköznapi feladatokkal
foglalkozik?
- Most már csak bizonyos területeken törekszem arra, hogy olyan mértékű sikereim
legyenek, mint amilyeneket az ökölvívásban elértem. Egy - egy Reggeli vagy Delelő
műsorvezetés után, az adás végeztével nem bújom például a nézettségi adatokat és nem
őrülök bele, ha a nézettség nem érte el a 32% - ot, hanem például csak a 28 - at. Akkor sem
vagyok ideges, ha nincs teltház az éttermemben.
- Az ökölvívás milyen szerepet tölt be az életében?
- Edzéseket már nem végzek, de azért amikor az időm engedi, lemegyek a terembe,
beszélgetek. A közeget ugyanúgy szeretem, magát a sportot, az azért sokat tevőket továbbra
is ugyanúgy tisztelem. Remélem, lesz majd az életemben olyan időszak, amikor sokkal
többet tudok majd adni az ökölvívásnak.
- Mit tisztel ebben a sportban?
- Azoknak az embereknek az állhatatos munkáját, akik ezek között a nehéz gazdasági -,
sportdiplomáciai keretek között próbálják a magyar ökölvívást talpon tartani és kiemelni az
átlag országok sporteredményei közül. Tisztelem magukat a sportolókat, akik szintén ilyen
nehéz körülmények között, már - már emberfeletti erőfeszítésekkel, nálunk sokkal jobb
anyagi lehetőségekkel rendelkező országok sportolóit legyőzik. Sokszor kilátástalan
helyzetben vannak, mégis nagyon komoly sikereket érnek el.
|