D. Nagy Lajos (Bikini): A bőrkabát örök
Kleinhappel Miklós 2005.12.16. 12:17
A gólyatábori programsorozat záróakkordjaként sikeres koncertet adott a Bikini. D. Nagy Lajossal, az együttes frontemberével a fellépés előtt beszélgettünk régi és új dalokról, lelkesedésről, motivációról, tervekről.
- Hosszú ideje vagytok a pályán, összeszokott a zenekar, ami kitűnik abból is, ahogy a beállás zajlik. Mennyi szerepe van/lehet a rutinnak például akkor, amikor koncerteztek?
- Mint minden szakmában, itt is vannak bizonyos dolgok, amiket egy mozdulattal meg kell oldani. Tudjuk, mit szabad, illetve nem, de rutinkoncert nem létezik, hiszen nincs két egyforma közönség, színpad, nem ugyanazt játszuk minden fellépésünkön.
- Nemrég olvastam egy Presser interjút, amiben azt mondta, a régi dalai nem hagyják szárnyalni az újakat, elnyomják őket az ismertségükkel, népszerűségükkel. Ti is érzitek ezt?
- Természetesen. Egy dal nem csak zene és szöveg. Mindenkinek más emléke kötődik hozzá: van, aki akkor volt először szerelmes, amikor hallotta, vagy éppen a gyermeke születésekor sokat játszották a rádiók… Amikor az adott dalt akarja valaki hallani, ezek az élmények felidéződnek benne. Az ember tehát önmaga konkurenciája. Ha egy új dalt ismertté akarunk tenni, a saját múltunkkal találkozunk a régiekben. 1999-ben, amikor újra kezdtük a turnézást, körülbelül másfél évenként adtunk ki új albumot. De nem tudtunk túllépni a régi dalokon. Az emberek csak azokat akarták hallani. Nehéz volt megértetni a közönséggel, hogy egy zenekar nem élhet csak a múltjából, hiszen akkor őskövületté válik. Bár kétségtelen, hogy léteznek ilyen csapatok. A Bikini nem csupán zenekar, hanem alkotói közösség, ezért lényeges szempont volt, hogy írjunk új dalokat is. Egy zenekar csak akkor tudja kiállni az idők próbáját, ha mindig újat ad. A recept készen van, de nehéz megvalósítani: olyan dalt kell írni, amit ha valaki meghall, rögtön felismeri, hogy a Bikini készítette, de modern is legyen, hiszen 2005-öt írunk. Úgy érzem, a tavalyi, Angyali üdvözlet című lemezünkkel sikerült rátalálnunk erre az útra.
- A régi dalok új hangzásba öltöztetését mennyire várja el a közönség?
- Úgy szeretnék hallani őket, ahogy azokat a rádiókból, a lemezekről ismerik.
- Ha körülbelül másfél évente készítetek új albumot, akkor lassan itt az ideje a következő kiadásának.
- Október 29-én lesz a nyári turnénk utolsó állomása. Utána egy-két hét pihenés következik, majd megírjuk a lelkünkben érlelődő dalokat. Decemberben és januárban már a stúdiómunkákkal szeretnénk foglalkozni és várhatóan márciusra az üzletekbe kerülhet a következő lemezünk.
- Dalszerzéskor, a stúdióban zajló munka során ugyanaz a lelkesedés, ugyanazok a motivációk hajtanak bennetek, mint korábban?
- Igen. Nem is lehet másképpen alkotni. Nem tudnék olyan emberekkel dolgozni, akikben nincs lelkesedés, hiszen akkor nem lenne hajtóerő. Most nagyon jó összeállítású a Bikini, mindenkiben ott lobog a tűz.
- Arról már beszéltünk, mit adnak a dalok a közönségnek. Mit adnak nektek?
- Úgy gondolom, az egész zenekar azt érzi, ezek a dalok olyanok, mintha a gyermekeink lennének. Egy gyermeket sosem lehet megunni, mindig talál benne valami újat, csodálnivalót a szülő. Időnként tesznek olyan kijelentéseket a zenészek, amit például Mick Jagger: ha még egyszer el kell énekelnie az (I Can’t Get Now) Satisfaction-t, felköti magát. Mondanom sem kell, nem váltotta be az ígéretét, és a mai napig minden koncerten elhangzik ez a Rolling Stones klasszikus.
- Csepregi Éva nyilatkozta azt még a ’80-as évek végén, hogy örömmel hallja, mennyit fejlődött a hangod a kezdeti időkhöz képest. Nem ma kezdtetek zenélni, mégis van még mit tanulni?
- Aki igényes, az élete végéig tanul. Önkritikus vagyok magammal szemben. De nem csak a zenében. Sosem jöhet el az a pillanat, amikor azt érzem, már mindent tudok. Éva megmondja a véleményét, ha valakiben meglát valamit. A közönségsikerek mellett fontos a szakma elismerése is.
- Magánélet és zene. Melyik az alárendelt?
- Az egész magánéletemet a zenének rendelem alá. Más már nem is fér bele az életembe. Nem járok éjszakai szórakozóhelyekre, mert egészen más elképzelésem van a szórakozásról, mint nagyon sok embernek. Az őszi, téli, tavaszi időszak leginkább a családé. Nyáron sokfelé turnézunk, ezért ilyenkor kevesebbet vagyunk együtt.
- Vége a nyárnak, de gondolom, a bőrkabátodat azért nem akasztod szögre.
- Ez az életem része. Bizonyos dolgokról augusztusban és januárban is ugyanaz a véleményem. Az elveimet nem adom fel.
|