BDF HÍRLEVÉL

IV. évfolyam 27. szám 2007.05.07.

Új szolgáltatások a könyvtárban
                 Az elmúlt hét óta nyomtatni, szkennelni és fénymásolni is lehet a BDF Könyvtárában. A tavaly átadott korszerű, a 21. század infrastrukturális és technikai követelményeinek is megfelelő komplexum immár mindenben kiszolgálja a hallgatókat, az oktatókat, illetve „külsős” látogatóit. A kedvező áron kínált szolgáltatások egy az információs pultoknál beszerezhető csipkártya segítségével vehetők igénybe, az arra feltöltött egyenleg terhére. A könyvtárhasználók az interneten az e célra kialakított saját oldalukon folyamatosan nyomon követhetik a feltöltéseket, valamint az egyenlegüket csökkentő műveletek pontos listáját. A részletekről a könyvtár munkatársaitól, illetve a www.bdf.hu/konyvtar honlapon lehet tájékozódni.

(Kleinhappel Miklós)

Pályázat fogyatékossággal élő vagy tartósan beteg hallgatók és oktatók részére
            Fogyatékossággal élő vagy tartósan beteg hallgatók és oktatók kiegészítő pénzügyi támogatására hirdet pályázatot a Tempus Közalapítvány. A szervezet munkatársai elsősorban a látás-, mozgás- és hallássérült, cukorbeteg, tej- vagy lisztérzékeny, illetve az egyéb fogyatékossággal élő, vagy más súlyos betegség miatt állandó orvosi felügyeletet igénylő hallgatók és oktatók jelentkezését várják. A legfeljebb 5 ezer eurós támogatásra azok a hallgatók pályázhatnak, akik 2007/2008-as tanévre külföldi tanulmányi vagy gyakorlati ösztöndíjat nyertek el. Az oktatók esetében azok számára hirdetik meg a programot, akik ugyanebben a tanévben részt vesznek a személyzeti mobilitásban. Ők 2 ezer eurós összegre lehetnek jogosultak. Idén az adminisztratív személyzet számára is lehetőség nyílik az Erasmus-programban való részvételre, így a kiegészítő támogatási felhívás rájuk is vonatkozik. A támogatást a kedvezményezett orvosi ellátásra, gyógyszerekre, kísérőre, speciális oktatástechnikai segítségre fordíthatja. A pályázat beadási határideje 2007. augusztus 31. Részletek a Tempus Közalapítvány honlapján.

(Kleinhappel Miklós)

Az Orion-öv csillagai és a gízai piramisok
                Van kapcsolat az Orion övének csillagai és Egyiptomban, a Gízai-fennsíkon található piramisok között? Talán a három piramist tudatos tervezés után építették éppen erre a területre, hogy elhelyezkedésükben másai legyenek az Orion csillagképnek és égi környezetének?, tette fel a kérdést dr. Péntek Kálmán főiskolai docens, a Matematika- és Információtudományi Intézet igazgatója szerdán a földrajzosok szaknapján megtartott előadásában. A fenti elgondolás egy építészmérnök fejéből pattant ki 1989-ben, aki azóta több kötetben is kifejtette az álláspontját. Az előadó (akárcsak a szerző könyveit olvasó több külföldi szakember) hiányolta a matematikai és a csillagászati állítások matematikai bizonyítását, ezért úgy döntött, elvégzi a szükséges számításokat. Az Orionnak ez a három, úgynevezett övcsillaga szinte egyvonalban található a csillagkép ,,derekán”; a két alsó fényesebb, a felső kevésbé tündöklő. A piramisokból két nagyot és egy kisebbet találunk, melyek nem teljesen egyvonalban helyezkednek el, hanem kicsit megtörnek, ahogy az Orion csillagai is. Ha megnézzük a csillagkép égi környezetét, láthatjuk, hogy mellette halad el a Tejút. A három gízai piramis mellett pedig ugyanilyen elhelyezkedésű a Nílus medre. Szokásos ábrázolásban az égi térképen is fent találjuk északot. Tökéletes tehát a tájolás, és a szögek is megegyeznek. Mondhatnánk, megtaláltuk az összefüggést a csillagok és a piramisok között, de az egyezés korántsem teljes. Tudjuk, hogy a csillagok, bár állócsillagoknak nevezzük őket, nem fix pontok az égen, hanem mozognak. Egy emberélet alatt ez nem látható, de ha valaki a több ezer évvel ezelőtti állapotokat szemléli, rá sem ismer az égboltra, egymáshoz képest ugyanis annyira más a csillagok pozíciója. Mozgásuk sebessége napjainkban már ismert. Volt-e, illetve lesz-e valaha olyan időszak, amikor ez az egyezés a legtökéletesebb? Mai ismereteink szerint tudjuk, hogy Khephrén, Hufu és Menkauré piramisait Krisztus születése előtt 2500 környékén építették a Gízai-fennsíkon. Akkoriban egészen más volt az égi kép, és egyre távolabb kerülve a múltba, tovább nőtt a különbség. Vajon a jövőben lesz olyan időpont, amikor az égi és a földi alakzat ezzel a térképezési módszerrel teljesen fedésbe hozható? A tompaszögű háromszög változása azt mutatta, hogy nagyjából a Krisztus születése utáni 16 ezer év környékén lesz egy ilyen időszak. Miért éppen ekkor? Az ókori Egyiptom írott történelme Kr. e. 3000 körül kezdődik. Amikor Hérodotosz történetíró Egyiptomban járt, és tárgyalt a csillagász papokkal, akkor a leírása szerint a mai időszámításra átkódolva körülbelül Kr. e. 10 ezer év óta folyamatosan vizsgálták az égboltot. Természetesen teleszkópok még nem léteztek, különböző árnyékvető műszerek, hatalmas obeliszkek segítették a munkájukat. Kiváló megfigyelési módszereket dolgoztak ki: például öt ember nézte mindig az eget; az egyik hanyatt fekve a zenit környékét vizsgálta, a többiek a négy égtáj felé fordultak, így az egész horizontot szemmel tarthatták. Egyiptomban sok a derült éjszaka, szinte folyamatosan követni tudták a változásokat. A hitükhöz, illetve a vallásukhoz is hozzátartozott, hogy jól ismerjék az égboltot. Lehetőségeikhez képest ismerhették is, mert léteznek elég gyors mozgású csillagok. Az egymás után következő generációk által rajzolt térképeik alapján láthatták, hogy mozognak. Felfedezték a precessziót is. Ez a Földnek egy sajátos búgócsiga mozgása. A Föld forgástengelye fixen áll a térben, a keringés síkjához képest 23,5 fokkal megbillent helyzetben. Bolygónk e szabadtengelye keringési síkjának pólusa körül 23,5 fokos félnyílásszögű kúp mentén fordul körbe. Körülbelül 26 ezer év alatt tesz meg egy fordulatot. Ha a mínusz 10 ezer évhez hozzáadjuk a 16 ezer évet, amikor tökéletes egyezés lesz az égbolt és a piramisok között, akkor a különbség éppen 26 ezer év, tehát egy precessziós kör megtételéhez szükséges idő. Az ókori egyiptomiak hite szerint a fáraók lelke a haláluk után erre az égi területre került. A piramisokat sem egyszerű síroknak tartották. A ,,nagy” piramisnak, Kheopsz fáraó nyughelyének szellőzőcsatornája pontosan a delelő Ozirisz csillagkép irányába néz. A fáraó lelkét e csatornán keresztül, „mint egy csúzlin, oda lőtték fel”. Vajon az építők azért akartak rámutatni a Kr. utáni 16 ezer évre, mert akkor visszatérnek a csillagok ugyanabba a pozícióba, amiben az ő istenkirályaik idején, az aranykorban voltak? Az aranykorban, ami után az ókori egyiptomiak vágyakoztak? A precessziót ismerték és azt hitték, ha a piramisokat megfelelően építik, teljesül a vágyuk. Meg voltak róla győződve, hogy az idő múlása ellenére az ókori kultúra fennmarad.

(Kleinhappel Miklós)

     
Drasztikus felmelegedés vagy jégkorszak?
          A globális felmelegedés következményeként Magyarországon a nyári hónapokban csapadékcsökkenés, az év egészében pedig felhőzetcsökkenés, valamint hőmérsékletemelkedés várható, mondta dr. Mika János, az Országos Meteorológiai Szolgálat vezető főtanácsosa a földrajzos szaknapon. Előadásában rámutatott, hogy az elmúlt 150 évben Földünk átlaghőmérséklete melegedő fázisba került, 17 centiméterrel emelkedett a tengervizek szintje, illetve 20%-kal csökkent a bolygónkon található hótakaró kiterjedése a hosszú élettartamú üvegházhatást kiváltó gázok mennyiségének növekedése miatt. A természet a jelenlegi károsanyag-kibocsátás 40%-ához „szokott hozzá”, ezért 60%-kal kellene csökkenteni a mérgező anyagok mennyiségét. A felmelegedés ekkor sem lenne megfékezhető: ha a légkör összetétele napjainkban a 2000-ben mért értékeknek felelne meg, fél fokos átlaghőmérséklet-emelkedést akkor is el kellene szenvednünk. A jövőbeni hőmérséklet-emelkedés függ tehát a káros anyagok kibocsátásának mértékétől és az éghajlat érzékenységétől. Ez utóbbit nem ismerjük pontosan. A szakemberek 1,1 és 6,4 fok közötti melegedést jósolnak, felhívva a figyelmet arra, hogy a kétfokos érték meghaladása már drasztikus változások bekövetkeztét vonná maga után. A 2004 elején napvilágot látott jégkorszak elméletről szólva hallhattuk, hogy a feltételezés kulcsa az óceáni szállítószalag leállásának előrevetítése, aminek következtében az nem szállít elegendő hőt az északi területekre, így bekövetkezhet az eljegesedés. Tapasztalati érv is rendelkezésre áll ennek bizonyítására: az utóbbi időben három tengerünk sókoncentrációja csökkent. „A tengeráramlást a hőmérséklet- és a sókoncentráció különbség egymáshoz való viszonya mozgatja: az előbbi ma nagyobb, de gyengülni fog, az utóbbi az északi területeken várható több csapadék és a nagyobb jégolvadás miatt erősödik majd, mégis úgy tűnik, a két folyamat kiegyenlíti egymást. Egy négy éve elvégzett kísérlet tanulsága szerint pedig jelentős tengeráramlás-gyengülés igen, de teljes leállás nem várható – a jégkorszak „eljövetelét” a legújabb jelentések sem tartják valószínűnek.

(Kleinhappel Miklós)

Az alaprajz is öröklődik
            Romváros, püspöki székhely, néhány száz évig lakatlan terület – ezek a feltételezések mind felmerültek már az egyes ásatások alkalmával előkerülő leletek vizsgálatát követően Szombathely történelmével kapcsolatosan, ám a legújabb álláspont szerint a mai vasi megyeszékhely a város alapításától kezdve lakott település volt. Dr. Kocsis Zsolt, a Társadalomföldrajz Tanszék főiskolai docense Szombathely alaprajzának fejlődése címmel, a földrajzosok szaknapján megtartott, humorral fűszerezett, érdekfeszítő előadásában elmondta, a város alapítása utáni első korszakra jellemző a sakktáblás építkezés, amit a 300-as évek vége felé megvalósított rombuszszerű újjáépítés sem változtatott meg számottevően. „Hogy mi volt ez előtt? Nem tudjuk pontosan. Amiben bizonyosak lehetünk, hogy 43 és 53 között egy Savaria nevű, falakkal körbezárt, 25 hektáros, néhányezer fős csatornázott város született rendezett központtal és színházzal, amely a császárkultusz színhelye volt”. A középkor eseményeiről ugyancsak kevés információval rendelkezünk: közvetett bizonyítékok utalnak csak arra, hogy napjaink Szombathely lakott volt, de tény, hogy a település neve fennmaradt, amit az embereknek valahogy át kellett adniuk egymásnak. 900 környékén, a Dunántúl elfoglalásakor városunk jelentéktelen helynek számított, amit elkerültek a fontosabb utak, mégis korán mezővárosi rangot sikerült kivívnia magának. Hármas gyűrű védte: városfal, várfal, torony, és a győri püspökség uradalmi központja volt, tehát stratégiai szerepe is elhanyagolhatónak tekinthető. Első neve (kő) is ebből az időszakból ered, az elnevezés oka pedig, hogy kőfal vette körül, ami ebben az időben ritkaságnak számított. Később aztán a szombaton piacot tartó település elnevezése megváltozott. Szombathely 1478-tól megyeszékhely annak ellenére, hogy még 1760-ban is csupán név nélküli utcából álló nagyobbacska faluként tartották számon. Az előadó megfogalmazása szerint párszáz évig megállt az idő a város történetében, de komoly eredményként lehet elkönyvelni, hogy a történelem viharaiban mégis fennmaradt. 1857-ben már vasúttal rendelkezett, de nem beszélhetünk forgalmas csomópontról. Alaprajza nem sokat változott, csupán néhány utcakezdemény lett hosszabb, de a népesség és gazdasági ereje miatt főleg a sok embernek megélhetést adó püspökség létrejöttének köszönhetően minden más Vas megyei települést megelőzött. A korabeli építkezést a felfelé terjeszkedés jellemezte, a Fő téren például minden ház kétszintes volt. A robbanásszerű változás az iparosodásnak hála 1880-ban következett be. Ennek eredményeképp Szombathely az ország első húsz legnépesebb városa között szerepelt, mintegy négy tucat, a vasút miatt idetelepülő, általában tíz-húsz főt foglalkoztató gyárral rendelkezett. Az utcákat tudatosabban tervezték, szabályosabban építkeztek, valamint ekkor jöttek létre a város első közintézményei és bérházai. Ha az 1941-es, már igazi nagyvárosi állapotokat vizsgáljuk, szinte pontosan a mai utcavezetést látjuk: a belváros római jellegű, nem egészen derékszögű utcái szinte rendezetlennek tűnnek például a mai Derkovits lakótelephez képest. 1950-ben több egyutcás, 50–70 lelkes falut egyesítettek a megyeszékhellyel, ennek ellenére alaprajza változatlan maradt, csupán a nyúlványok váltak falusiassá – ezek a kistelepülések a ’70-es években a szuburbanizációval járultak hozzá a város alaprajzának változásához, amikor elveszítették falu jellegüket. „Sokáig nem várható lényeges változás a város alaprajzában, megmarad a sakktáblás elrendezés, amit csak a nagy lakótelepi építkezések tépnek szét kissé. Azokon a városrészeken, ahol újabb utcákat jelölnek ki (egyebek mellett a Parkerdőben), Szombathely átörökíti majd saját alaprajzát”, fejezte be előadását Kocsis Zsolt.

(Kleinhappel Miklós)

Társadalmi vitát kezdeményez a HÖOK a vitaanyagról
            A Bokros Lajos szerkesztette vitaanyag minden egyes pontja az amerikai magánintézmények struktúráját idézi, ami nem képezheti a magyar felsőoktatási reform alapját. A magyar állami intézményeket nem lehet érdemben összevetni a tengerentúli magánegyetemek rendszerével, szerkezetével, jelentette ki Miskolczi Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetével (FDSZ) közösen rendezett sajtótájékoztatón, adta hírül az Educatio Press. A HÖOK elnöke elmondta, a vitaanyag bevezetésében említett kétszáz legjobb egyetem listáján az európai országok közül mindössze néhány német és egy-két skandináv intézmény kapott helyet, ezen kívül csak angolszász rendszerű, angol nyelvű egyetemek szerepelnek, az európai egyetemeket rangsoroló százas listára pedig mindössze három közép-kelet európai (két cseh és egy orosz) iskola került fel, ezért rangsorra támaszkodva nem lehet megítélni a magyar felsőoktatás minőségét. Az oktatói munka hallgatói véleményezését mindkét szervezet támogatja, de azt nem, hogy a szabad verseny az oktatókat a mindenkori tanszékvezetők kényének-kedvének tegyék ki. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának vezetője továbbá elmondta, hogy az általuk összeállított tizenkét pontban, melyre az oktatási tárca hivatalosan ugyan nem reagált, de eredmények tapasztalhatók az együttműködésben, szerepelt a minőségellenőrzés és a pályakövetés javaslata is. Elsősorban nem a munkaerőpiac elvárásához kell igazodni, hanem az állam fogalmazza meg konkrét elvárásait a felsőoktatás minőségével szemben. Nehezményezi, hogy a vitaanyag végig a minőség javításának fontosságát taglalja, holott valójában szerinte csak az eredményességgel foglalkozik. Szerinte mindaddig, amíg a magyar diplomások nem rendelkeznek biztos nyelvtudással, nem vehetjük fel a versenyt sem az angolszász, sem a nyugat-európai oktatási intézményekkel. A HÖOK a tervek szerint öthét múlva a magyar felsőoktatás minőségének fejlesztése és gazdálkodási lehetőségeinek hosszú távú javítása érdekében országos roadshow keretében társadalmi vitát kezdeményez, melyre az öt parlamenti párt, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának képviselőin kívül a társadalom minden rétegének képviselőit várják.

(Kleinhappel Miklós)