- Az általános iskola után hol tanultál tovább?

    - Miskolcon jártam középiskolába, a Herman Ottó Gimnáziumba.

    - Milyen élményeid vannak ebből az időszakból?

    - Ez egy nagyon erős és konzervatív iskola volt; korábban apácazárdaként funkcionált. Matrózruhában jártunk és fekete köpenyben fehér körgallérral. Néha megpróbáltam ennek a szigornak ellenállni, ezért voltak lázadó korszakaim.

    - Mi volt az első jelentősebb művészi megmérettetésed?

    - Középiskolásként versmondó versenyeket nyertem és elindultam egy énekversenyen. Az országos középdöntőbe is bejutottam. Akkor kezdtem el énekelni dr. Romhányiné Papp Máriánál, aki egy nemzetközi szinten is híres énekesnő. Kiskorom óta ismertem őt, mert együtt jártam zeneiskolába a fiával, így találtunk egymásra. 

    - A gimnázium utolsó évében melyik felsőoktatási intézménybe adtad be a jelentkezésed?

    - A Színművészeti Főiskolára.

    - Mint annyi fiatal lány, te is színésznői álmokat dédelgettél?

    - Énekes szerettem volna lenni, de úgy gondoltam, így közelebb kerülök majd az ehhez a pályához. Nem vettek fel a színművészetire.

    - Mihez kezdtél?

    - Elkezdtem a Külkereskedelmi Főiskola nulladik évfolyamát. Összesen negyvenöt fő járt az osztályunkba, ebből félévkor három embernek lett ötös az átlaga. Az egyik én voltam. Ez azt jelentette, hogy ha az év további részében is így tanultam volna, felvételt nyertem volna az első évfolyamra.

    - Miért használsz feltételes módot?

    - Hazamentem, és elmondtam anyunak, hogy bár ötös lett az átlagom, nem tanulok tovább, mert akkor nem tudok készülni a Színművészeti Főiskola felvételijére. Ide azonban másodszorra sem vettek fel.

    - Így kerültél Goór Nagy Mária színitanodájába?

    - Igen. A három éves képzés után színész képesítést kaptam. Ezután egy évig játszottam a Vidám Színpadon.

    - Hogy alakult a színházi pályád?

    - Nem úgy, ahogy azt korábban elképzeltem. Mindig csak epizódszerepekig jutottam. Nem tudtam továbblépni. Biztos, hogy ebben az is közrejátszott, hogy nem voltam eléggé alakítható. Ezért feladtam az ilyen irányú álmaim, illetve rájöttem, hogy nincs megfelelő tehetségem ehhez a pályához. Közben a pécsi tudományegyetem színház specialializált szakának, művelődésszervező szakára kezdtem járni. Ekkor már nem játszottam színháznál. Terhes lettem, megszületett a fiam. A főiskola elvégzése után fél évre visszatértem a Külkereskedelmi Főiskola PR - szakára.

    - Honnan jött az ötlet, hogy nyomozó légy?

    - A bátyám rendőr. Átbeszéltük, mik a lehetőségeim. Elhatároztam, hogy a Rendőrtiszti Főiskolán elvégzem az átképző tanfolyamot. Közben értesítést kaptam arról, hogy felvettek a jogi egyetemre. Innentől kezdve biztosan tudtam, hogy rendőr leszek. A PR főiskolát otthagytam. Felszereltem a BRFK VI - VII. kerületi rendőrkapitányságán. Elvégeztem az egy éves átképzőt, az ELTE - n pedig jelenleg első éves joghallgató vagyok.

    - Miért fogott meg ez a munka?

    - Mint az emberek többsége, a nyomozói munkát én is csak a filmekből ismertem. Ebből és a bátyám történeteiből kiindulva izgalmasnak tartottam. 2001. szeptemberétől dolgozom a VI - VII. kerületi rendőrkapitányságon. Elmondhatom, hogy azonnal beleszerettem ebbe a munkába. Az első perctől fogva azt érzem, hogy sikereim vannak. Nagyon jól döntöttem. Egyre több energiát fektetek ebbe a pályába. Délután négy óráig dolgozom, hazamegyek, egy kis házimunka következik, majd tanulok és edzek egy kicsit. Vacsora után, amikor mindenki lefekszik, újra tanulok. Hétvégén szintén. Óriási mennyiségű tananyagot kell elsajátítani egy - egy vizsgára, ezért elengedhetetlen a folyamatos tanulás.

    - Most, amikor már benne vagy, mitől izgalmas egy nyomozó élete?

    - A végeredményből, azaz a hozzánk került ügyből elindulva össze kell állítani a történteket. Ha ez eredményre vezet, azt még be kell bizonyítani. Az egész csúcsa az elkövető vagy elkövetők elfogása.

    - Művészi ambíciókkal telve indultál, ám ezeket az igényeidet a nyomozói munka nem tudja kielégíteni. Milyen most a viszonyod a művészetekkel?

    - A mai napig követem a színház, a zenei világ eseményeit. Ugyanúgy érdekel a kultúra mint korábban, de most már műkedvelőként.

    - Az Ifjúságvédelmi Osztály munkatársa vagy. Milyen feladatokat jelent ez a beosztás?

    - Ha gyermekek sérelmére vagy gyermekek által elkövetett bűncselekmény, nők elleni erőszak, családon belüli erőszak történik, akkor hozzánk kerül az ügy.

    - Az ilyen ügyek egy férfit is megviselnek, de nőként, anyaként úgy gondolom, te még inkább együtt érzel az áldozatokkal. Hogy éled meg ezt a mindennapokban?

    - Eleinte féltem attól, hogy nehezen tudom majd feldolgozni a napi történéseket. Szerencsére nem így van. Tevékeny vagyok. Nem ölbe tett kézzel ülök, és nézem a sok szörnyűséget, mint egy híradóban, hanem tenni tudok valamit egy - egy ügyben, meg tudom oldani a problémát.

    - Említetted, hogy az emberek többsége a filmekből ismeri a munkádat. Ott viszont csak a legritkább esetben találkozhatunk nőkkel. Milyen a férfi és a női nyomozók aránya?

    - Nem tudom, más kapitányságokon mi a jellemző, de a mi csoportunkban hárman vagyunk nők. A társam is egy hölgy.

    - Szőke hajú női rendőr vagy. Tipikus eset: ,, a " rendőrnő.

    - Nagyon tetszik, amikor a külvilág így titulál. Büszke vagyok rá. Ugyanazokat a feladatokat kell elvégeznem, ugyanúgy helyt kell állnom nap mint nap, ahogy nekik is. A rendőrségen belül ugyanis nincs megkülönböztetés azon kívül, hogy a fiúk előre engednek az ajtóban és a poénkodásokból tudni, hogy az osztályon férfiak és nők egyaránt dolgoznak.

    - Nagyon lelkes vagy.

    - Fontos a hivatástudat. Én ezt azelőtt soha nem éreztem. Szeretem a munkám, tiszta szívvel végzem. Ha valaki így érez, nem kell felvennie különböző pózokat, nem kell úgy viselkedni, ahogy az a szakmájában elvárható, mert ezek a dolgok ösztönösen jönnek. Mindez azt jelenti, hogy megtaláltam a helyem.

    - Sosem gondoltál arra, számodra az lesz a karrier, hogy háztartást vezetsz, neveled a gyerekeidet?

    - Nagyon fontos a család. Nekem nagyon tetszik az, ha egy családban négy, öt gyerek van. Egyszer talán nekem is ennyi lesz majd. Szeretnék még gyereket, de a körülmények ezt most nem teszik lehetővé. Úgy gondolom azonban, pörgősebb vagyok annál, hogy csak a család töltse ki a mindennapjaimat. Hiszek abban, hogy a szakmai - és a családi életben párhuzamosan is meg lehet felelni.

    - Folytassuk a családi élettel! Említs egy különösen fontos családi programot!

    - Vannak bizonyos szeánszok: a reggeli ébredés, az esti lefekvés, a vacsora, tehát azok az apró, ám nagyon fontos alkalmak, amikor együtt van a család. Ügyelek rá, és nagyon sok energiát fektetek abba, hogy mindig legyen meleg étel, rend legyen a házban, azaz igazi otthon legyen. Norbi nagyon sokat segít. Ő viszi reggel a gyereket, ő megy érte.

    - Férjed, Növényi Norbert nem féltett, amikor megtudta, hogy rendőr szeretnél lenni?

    - Nem, sőt, nagyon büszke volt rám. Elmondta, hogy gyermekkorában nagyon sokáig nyomozó szeretett volna lenni. A jogi tanulmányokra is ő beszélt rá. Én eleinte vonakodtam, mert nagyon kevés időm van, ezért még több mindenről le kell mondanom a tanulás miatt. Nagyon összeveszett velem emiatt. Most, hogy már túl vagyok az első féléven, nem bánom, hogy így döntöttem.

    - Miért őt választottad párodnak?

    - Száz százalékig társak vagyunk. Mindig mindenben támogatott, mellettem állt. Lelki támasz.

    - Van a kapcsolatotok sikerének titka?

    - Mindent meg tudunk beszélni. Nagyon fontos, hogy őszintén el merd mondani az érzéseidet és hallgasd meg a másikat.

    - Milyen közös tulajdonságaitok vannak?

    - Imádjuk például az állatokat. Kutyát, macskát, leguángyíkot, azaz mindenféle állatot tartottunk már akkor is, amikor még nem volt meg a gyerek és bérházban laktunk. Egyforma az életstílusunk: szeretünk például a természetben barangolni, lovagolni. Természetesen élünk, nem akarunk a külvilág felé semmit eljátszani. Norbinál ez különösen nagy dolog, hiszen ő 1980 - óta a médiában dolgozik. Ott nagyon sokan elveszítik önmagukat. 

    - Úgy látom, könnyen megnyílsz mások előtt.

    - Érdekes, amit mondasz, mert épp arra gondoltam, valószínűleg azért sem maradtam a színészi pályán, mert bár nyitott vagyok, nem tudok teljesen laza lenni. Ahogy elnézem a mai sztárokat, a könnyedségükkel azt sugározzák felém, nekik minden mindegy, ők a világ közepe. Én sok mindenre rágörcsöltem. Annak ellenére, hogy egoista vagyok, nem tudok annyira énközpontú lenni, mint ezek az emberek. A mai napig eljárok énekórákra. Lazításképpen. Mert tudom, hogy sokszor merev vagyok, annyira koncentrálok.

    - Sok barátod van?

    - Inkább úgy fogalmazok, sok az ismerősöm. Három barátom van: Norbi, a bátyám és a fiam keresztanyja. Róluk tudom, hogy bármilyen rossz is történik velem, ott lesznek mellettem és fogják majd a kezem.

    - Látom, boldog vagy.

    - Száz százalékosan.

    - Megdolgoztál érte.

    - Nagyon fáradt vagyok, iszonyatos pörgésben élek, de hiányozna, ha nem hajtanám ki magam. Elmondhatom, hogy most teljes az életem. Minden olyan jól halad. Igaz, jönnek a napi apró akadályok, amiket át kell ugrani, de ez nem baj.

    - Könnyen veszed az akadályokat?

    - Igen. A mai világban a mindennapi élet problémáit egy másodperc alatt meg kell tudni oldani.

    - Amíg csak apró zökkenők vannak, addig nincs nagy probléma.

    - Vannak nagyobbak is. De nem törnek le, nem keserítenek el. Imádom őket. Szeretek fejest ugrani ezekbe a problémákba. A sporttal nagyon jól jellemezhető mindez. Azért szeretem a futást, a lovaglást, mert ezek nagyobb fizikai teljesítményt kívánnak. És amikor végül ott állsz a zuhany alatt és visszagondolsz, mennyit szenvedtél, de végül te győztél, az nagyon jó érzés. Minden kellemetlenségért kárpótol.