Léptek, közeledő léptek hangja. Lelki szemei előtt egy nagydarab, maszkot viselő, egyik kezében pisztolyt és elemlámpát tartó férfi képe jelent meg. Lábára puhatalpú cipőt húzott, hogy a lehető legkisebbre csökkentse lépteinek zaját. Ez persze csak egy elképzelés - bár egy igencsak reális elképzelés!

    Eltelt egy perc, az óra utolsó számjegye hetesről nyolcasra váltott. 23:18. Vörös színűen világító számok. Vörös - vérvörös. Golyó ütötte seb az emberi testen; az asszociáció annyira adta magát, hogy képtelen volt másra gondolni. Félni kezdett.    

    A betörő belépett a dolgozószoba nyitott ajtaján. Elemlámpájának fénye lassan pásztázni kezdte a helyiséget. Mielőtt a fénycsík az íróasztalhoz ért, hirtelen világosság öntötte el az eddig sötét szobát. 

    Az íróasztalnál ülő férfi láthatóan meglepte az idegent, ám csak egy másodperc erejéig. Profi, futott át a másik fején a gondolat. Homlokán gyöngyözni kezdett az izzadság. Talán nem kellett volna felkattintania a lámpát. Ha a másik ezt konfrontációként értékeli...

    - Mi a fészkes fenét csinál maga itt a sötétben?!

    A fickó külseje teljesen azonos volt azzal a képpel, amit néhány másodperccel korábban elképzelt róla. A szerelmesekre gondolt, akik valamilyen különleges kapcsolat révén néha magától értetődően kitalálják egymás gondolatait. Bizonyos értelemben ő is szerelmes volt. Az utóbbi hetekben egyre többet randevúzott a halállal. Bele is szeretett. Már csak a beteljesülés volt hátra. A rabló pisztollyal a kezében - a halál angyala. Golyó ütötte seb az emberi testen... Megborzongott. Hirtelen riasztóvá változott a frigy lehetősége.

    - Maga... egy rabló? - kérdezte.

    - Ne pazaroljuk egymás idejét, oké?! - csattant fel a másik.

    - Persze, persze, csak nyugodjon meg! Mit akar tőlem?

    - Na, ezt már szeretem. Hallottam az érmegyűjteményéről. Hol tartja?

    A helyi újság a napokban cikket közölt arról, milyen értékes műkincsek, antik bútorok találhatók a házban. A fickó valószínüleg innen értesült arról, hogy nemrég egyedülálló, nyolc darabból álló érmekollekcióra tett szert, amely darabjáért bármelyik gyűjtő gondolkodás nélkül megadna néhány millió dollárt. Ő maga nem az érték miatt vásárolt meg egy - egy festményt vagy bútort, kizárólag azért, mert egyszerűen megtetszettek neki ezek a darabok. 

    - A széfben, itt a dolgozószobában.

    - Vegye ki és adja ide! Azt ugye mondanom sem kell, hogy felesleges bármilyen trükkel próbálkoznia.

    - Természetesen...

    - A riasztó és a telefonok nem működnek, erről gondoskodtam.

    Felállt és a helyiség egyik falát teljesen eltakaró könyvespolchoz lépett. Egy rejtett gomb megnyomása után a polc egy része kifordult és láthatóvá vált a falba épített páncélszekrény. A rabló mindvégig rá irányította a fegyverét. Remegő kézzel adta át a nyolc érmet. Golyó ütötte seb az emberi testen... Úristen! Nyugalom, csak nyugalom!

    - Üljön vissza!

    Az íróasztalhoz lépett és leült, miközben a másik férfi kabátjának zsebébe süllyesztette a zsákmányt. Egy másik zsebből kötelet húzott elő és elindult felé.

    - Mit akar tőlem?

    A golyó általi halál lehetősége most nagyon távolinak tűnt. Egyszerűen meg fogja folytani! Igaz, hogy nem látta az arcát, de egy profi biztosra megy, nem hagy maga után semmilyen nyomot! Nem akart meghalni! Most már nem! Az utóbbi hónapokban úgy érezte, végleg kicsúszott a talaj a lábai alól. Nem látott más kiutat, csak az öngyilkosságot. Ma este akarta befejezni az életét.  

    - Meg fogom kötözni.

    Először a kezeit, majd a lábait kötözte a székhez. A durva kötél kíméletlenül felhorzsolta a bőrét.

    - Most pedig...

    Egy tekercs ragasztót húzott elő, letépett egy csíkot és a szájára ragasztotta. Hátrált néhány lépést, zsebre vágta a kötél és a ragasztó maradékát és a pisztolyt. Tekintete az íróasztalon álló pohárra tévedt. Elmosolyodott.

    - Ez jól fog esni - mondta.

    Kézbe fogta a poharat, a fény felé tartotta az italt, gyönyörködött a színében, beleszagolt, majd egyetlen húzásra megitta. A másik eközben kétségbeesetten próbált valamit közölni - amennyire kötelei engedték, ide - oda mozgott, megpróbálta felborítani a széket, nyüszítéshez hasonló hangokat adott ki.

    - Nyugi, nem fog megfulladni - mosolygott az idegen és kilépett a helyiségből.

    Hallgatta a lassan távolodó lépteket. Még néhány másodperc, gondolta. Aztán tompa puffanást hallott. A pohár dupla konyakba kevert nagy mennyiségű méreg megtette a hatását.