A gazdagsághoz vezető út
Kleinhappel Miklós 2006.08.11. 14:41
Mit tehet az ember, ha egy nap felhívja valaki, hogy elrabolta a feleségét és váltságdíjat követel érte... de nincs felesége? Az emberrablót viszont nem tudja egykönnyen meggyőzni az igazáról.
Megcsörrent a mobiltelefon.
- Tessék, itt Greenhill.
- Ön Clive Greenhill?
- Igen. Kivel beszélek?
- Elraboltuk a feleségét.
- Azt hiszem, téves.
- Én nem hiszem. A felesége nálunk van.
- Igazán? És hogy néz ki a feleségem?
- Harminc év körüli, hosszú szőke hajú, kék szemű. Azok a szemek! Tele vannak élettel... és félelemmel. Egyenlőre!
- Nincs feleségem. és soha nem kerültem közelebbi kapcsolatba szőke hajú nővel.
- Vicces ember maga, Mr. Greenhill, de ez most nem a tréfa ideje.
- Ön az, aki azon fáradozik, hogy megtréfáljon, uram. Köszönöm, hogy rám gondolt, jót nevettem. Viszonthallásra.
***
(Másnap)
- Igen, tessék.
- Újra én vagyok, uram. A felesége még mindig nálunk van. Tegnap óta már biztosan feltűnt a hiánya.
- Ki kell, hogy ábrándítsam. Aki nem létezik, az nem is hiányozhat.
- Sajnálom, hogy ilyen makacs. De van megoldás. Néhány órán belül eljuttatunk önhöz egy kis csomagot. Hogy lássa, értjük mi a tréfát, ha egészen más poénokon is nevetünk, mint maga...
***
- Megkapta a csomagot?
- Igen.
- Ne aggódjon, az ember egyetlen mutatóujjal is teljes életet élhet.
- Nem érti, hogy nekem nincs feleségem! Levágták egy ember ujját!
- Úgy hallom, felzaklatták, kiborították az események. Félmillió dollárt kérünk és szállítjuk a ,,gyógyszert". A feleségét.
- Nem vagyok nős. És ne bántsák azt a szerencsétlen asszonyt!!!
- Ezt a stílust felejtse el! Mi diktálunk! Hajlandó fizetni?
- Hányszor mondjam még, hogy... Értse már meg... És ne bántsák! Kérem, ne bántsák! Nem a...
- Azt hittem, ennél okosabb ember, Mr. Greenhill.
- Kérem...
- Még ma újabb csomagot kap.
***
- Ezt nem tehetik azzal a nővel! Értesítem a rendőrséget!
- Ebben az esetben a felesége nem csak az ujját és az egyik fülét veszíti el. Ezek nélkül hosszú ideig élhet, de ha a szívét küldjük el önnek... Gondolkodjon, uram!
- ...
- Félmillió dollár.
- ...
- De ha még sokáig játsza ezt a játékot, hatszázezret kérünk...
- Értesítem a rendőrséget...
- ...vagy hétszázezret.
- ...akkor egy centet sem kapnak majd!
- Maga pedig egész életében együtt élhet a bűntudattal, hogy a felesége élete ötszázezer dolláron múlott. Félmillió dollár; az ön vagyonához képest eltörpül ez az összeg. Mennyi idő alatt keresi meg? Hány nap alatt?
- Nem tudom pontosan.
- Nem is ez a lényeg! Hanem a bűntudat. A lelkiismerete, ami élete végéig kínozza. Ne felejtse el, ha már nem is érez iránta semmit, valamikor szerette azt a nőt. Meg tudom érteni, az a kék szempár még most is igézően gyönyörű. Ellenállhatatlan. Talán legközelebb ezt a két csodálatos szemet küldjük majd el, hogy soha többé ne tudja kitörölni az emlékezetéből a beléjük égett rettegést.
- Hagyja abba!
- Kínozták már valaha rémálmok, Mr. Greenhill?
- Hánynom kell...
- Tegye azt, uram. Harminc perc múlva újra hívom.
***
- Hogy döntött?
- Maguk győztek.
- Örülök, hogy jobb belátásra tért.
- De hallani akarom, hogy él. Hallani akarom a hangját. Nem bízom magukban. Levágták a mutatóujját és az egyik fülét. Ha kontár munkát végeztek, ezekbe bele is halhatott.
- Ne hozzon ki a sodromból a sértegetésével, uram!
- Különben nem fizetek. Érti? Az az asszony nem a feleségem. Nem vagyok nős. De hajlandó vagyok fizetni érte, csak ne kínozzák tovább. Előtte azonban hallani akarom a hangját, hogy megbizonyosodjak róla, életben van-e!!! Akkor hívjon, ha... Halló! Válaszoljon! Nem szakíthatja meg a vonalat! Válaszoljon!!!
***
- Halló.
- Megkapta az újabb csomagunkat, Mr. Greenhill?
- Maga az? Végre! Ne bántsák, kérem, ne bántsák! Ugye nem ölték meg? Feleljen már!
- Nyugodjon meg, két ujj és egy fül elvesztésébe még senki sem halt bele.
- Hogy van most?
- A felesége az ön kitöréseinek köszönhetően most egy kicsit rosszabbul érzi magát, mint néhány órával korábban, de nincs komoly baja.
- Nem vagyok nős, soha nem voltam. De ez most lényegtelen. Mennyi pénzt akar? Félmilliót?
- Hatszázezret. Ugye megérti? Ön nem könnyíti meg a dolgunkat.
- Tehát hatszázezer dollár. Beletelik néhány órába; nem tartok itthon ennyi készpénzt.
- Csak gyorsan, Mr. Greenhill. Tudja, az óra ketyeg és a feleségének már csak nyolc ujja és egy füle van.
- Ezzel tisztában vagyok. Előteremtem a pénzt, amilyen gyorsan csak tudom.
- Örülök, hogy végre jobb belátásra tért.
- Hogyan juttassam el önökhöz?
- A következőket kell tennie...
***
- Sikerült, Henry!
- Bevette a fickó?
- Könnyebb dolgom volt, mint amilyenre számítottam. Itt van mellettem a pénz egy táskában. Hatszázezer dollár! Láttál már egyben hatszázezer dollárt?
- Még soha.
- Eddig én sem. Gazdagok leszünk! Ez csak a kezdet!
- Ki lesz a következő?
- A város másik végén él egy fickó. Látnád a házát, olyan, mint egy kastély.
- Jól hangzik. Ma reggel hoztak egy újabb holttestet. Gyönyörű fiatal lány volt. Autóbaleset áldozata lett. A baleset következtében csúnyán összeroncsolódott a teste, de ez nem okoz majd problémát. Mielőtt elhamvasztom, megszabadítom néhány testrészétől.
- Csak úgy csináld, hogy ezután se tűnjenek fel senkinek a hiányzó ujjak és fülek.
- Te pedig maradj ugyanilyen meggyőző.
- Tudod, amikor elmesélted a tervedet, nem hittem volna, hogy sikerül megvalósítani. Hogy ilyen könnyen sikerül.
- Az emberek néha hihetetlenül ostobák, Henry. Nézzük Greenhillt. Az eszével tett szert a vagyonára, mégis át tudtuk verni. De ő csak az első volt a sorban. A gazdagságunkhoz vezető út ilyen emberekkel van kikövezve. És mi végig fogjuk járni ezt az utat.
***
(Négy nap múlva)
- Brian Slaughter vagyok. Tessék.
- Elraboltuk a lányát, Mr. Slaughter.
- Mit mondott?
- Jól értette. Azt mondtam, elraboltuk a lányát.
- Én az ön helyében nem űznék ilyen gonosz tréfát senkivel.
- Azt hiszi, tréfálok?
- Nincs lányom. A feleségemmel mindennél jobban szerettünk volna gyermeket, de a természet megtagadta tőlünk ezt az örömöt.
- Nagyon meggyőzően beszél, uram. Én is meggyőző leszek. Hamarosan egy csomagot kap. Néhány órán belül. Ezután újra hívom. Remélem, nem lesz olyan vakmerő, hogy értesíti a rendőrséget. Ne feledje, a lánya életével játszik...
|