Rejtvény az egész világ
Kleinhappel Miklós 2005.08.19. 09:13
A kihallgatószoba mennyezetének két lámpája úgy világította meg a helyiség közepét, mintha az egy színpad lenne. Csak a sarkok maradtak félhomályban; az ablakon túl már jó ideje besötétedett.
Az asztal túloldalán, a rendőrrel, Goodyer-rel szemben ülő férfi rafinált tervet eszelt ki arra vonatkozóan, hogyan szabaduljon meg az üzlettársától. Tökéletes alibivel rendelkezik. A kihallgatás során egyetlen másodpercre sem ingott meg. Vallomása logikus, sehol nincs benne gyenge pont.
A hadnagy mégis biztos volt benne, hogy ő követte el a gyilkosságot. Talán ezt hívják rendőri megérzésnek?
- Azt hiszem, mára végeztünk – mondta és fáradt mozdulatokkal felállt. Kinyújtóztatta a tagjait.
- Tehát újra szabad vagyok?
- Van néhány homályos pont. Még 72 órát idebent kell töltenie.
- Értem – válaszolta a gyanúsított.
A hadnagy úgy érezte, a közömbös hang mögött vidámság lappang. Alig észrevehetően, de ott van. Ez az ember élvezi, hogy az orránál fogva vezeti a rendőrséget.
- Holnap folytatjuk a kihallgatást. Aludjon egyet a vallomására.
- Bármennyit alszom is, a történteket nem tudom megváltoztatni.
Újra a szemtelen vidámság.
- De lenne egy kérésem. Remélem, nem okoz majd túlságosan nagy problémát.
- Miről van szó?
- Napok óta itt tartanak. Félre ne értse, nem a cellám tisztaságát, az ágyam puhaságát vagy a koszt minőségét kifogásolom. Semmi ilyesmiről nincs szó! Éppen ellenkezőleg: úgy érzem, törvényes bánásmódban részesítenek. Ha önök is belátják, hogy ártatlan vagyok, és végre megint szabad ember lehetek, azt hiszen, írok egy köszönőlevelet a főnöküknek.
Itt néhány másodpercnyi hatásszünetet tartott. Goodyer arcán nem tükröződött semmilyen érzelem, ezért folytatta.
- Tehát a kérés: szenvedélyes rejtvényfejtő vagyok. Tizenévesen éreztem rá az ízére, és ez az egyetlen elfoglaltság, ami a mai napig szórakoztat. Bevallom, mérhetetlenül hiányzik egy jó rejtvénylap. A legnehezebb feladványokat kedvelem. Nem csak az érdekel, hogy kijöjjön a rejtvény megfejtése! Addig nem nyugszom, amíg az utolsó kockába is be nem írom a megfelelő betűt. És soha nem használok lexikont vagy bármilyen más segédeszközt. De azt hiszem, nem ez a lényeg. Hálás lennék, ha kaphatnék egy rejtvénylapot és egy ceruzát.
- Meglátom, mit tehetek – válaszolta a hadnagy és kilépett a folyosóra.
A rendőr az irodájába indult. Mikor belépett a helyiségbe, már tudta, hogyan jár túl a gyanúsított eszén. A fickó meg akarja úszni a gyilkosságot, ő azon igyekszik, hogy rács mögé kerüljön. De egy harmadik tag is játszik a csapatban. Isten? Nevezzük bárminek, bizonyára neki is megvannak a szándékai. És hamarosan eljön az ideje annak, hogy letegye a voksát.
***
Másnap reggel a gyanúsított megkapta a rejtvényújságot.
Az újabb 72 órás határidő lejárta előtt néhány perccel Goodyer újra a kihallgatószobába vitette az emberét. Kérte, hozza magával a rejtvényújságot is.
- Nagyon köszönöm, hadnagy – lobogtatta az újságot. - A segítségével otthon éreztem magam.
- Sikerült minden rejtvényt hiánytalanul kitöltenie? – kérdezte Goodyer.
- Ahogy terveztem. Bár egyik-másik alaposan feladta a leckét.
- Ebben az esetben gyilkosság vádjával letartóztatom.
- Tessék? Hogy mondta?
- Jól értette, uram. Ez az újság leplezte le. A főszerkesztője gyermekkori jó barátom. Ezért amikor megkértem, hogy készítsen nekem egy… hogyan is fogalmazzak… különszámot, gondolkodás nélkül megtette. Sőt, kifejezetten izgatottá vált; mindig is érdekelte a nyomozók munkája, és most része volt egy bűnöző rács mögé juttatásában.
- Még mindig nem értem, hogyan bizonyíthat rám bármit is egy rejtvényújság.
- Pedig igazán egyszerű! Az öt legnehezebb rejtvényben tíz olyan információt rejtettünk el, amikről csak az tudhat, aki elkövette az üzlettársa elleni gyilkosságot. Ön hatalmas szenvedéllyel igyekezett rábukkanni a megoldásokra és kitölteni az utolsó kockát is. Ám közben elfeledkezett arról, hogy figyeljen arra, mit is ír le. Megfejtette a rejtvényt, ezáltal leleplezte saját magát.
- Akkor azt hiszem, hiába is védekeznék.
- Semmire sem menne vele. És még valami: főszerkesztő barátomtól megtudtam, hogy ön nyerte meg az egyik korábbi számban meghirdetett pályázat különdíját, az újság két éves előfizetését. Úgy tűnik, nemcsak ügyes rejtvényfejtő, de a szerencse is ön mellett áll. Tehát a börtönben sem marad rejtvények nélkül. Ne aggódjon, meghagyom a szerkesztőségben a börtön címét, ahová majd kerül! Hiszen tudja: rejtvény az egész világ.
|