A háza mögötti kert közepén ült egy kényelmes székben. Mellette kis asztal, amin egy pohár jeges tea állt. Lehunyta a szemét és igyekezett nem gondolni semmire. Különösen nem a munkahelyén történt megaláztatásokra. Minél előbb túl kell tennie magát a történteken. Felül kell kerekednie a sérelmein, hogy megmutathassa, mégha kisebb korrekciókra szorul is, igenis hasznos az általa kifejlesztett szerkezet.

    Hosszú ideig ült így, közbe - közbe néhány percre el is bóbiskolt. A késő délután lassan szürkületbe, majd estébe fordult. Lassan ő is megnyugodott. Aztán jött az a férfi.

    - Ne mozduljon! - hallotta a háta mögül a fenyegető szavakat.

    A következő pillanatban hideg fémet érzett a tarkóján. Pisztoly? Valószínüleg igen!

    - Ez most csak vicc, ugye? - kérdezte.

    Szüksége volt néhány másodpercre, mire tudatosult benne, hogy nagyon is komoly a helyzet. Hogy egy rablóval, talán rablógyilkossal hozta össze a sors. Hogy a másik azért szorítja a pisztolyt a tarkójának, mert ha nem követi az utasításait, használni is akarja, nem csak fenyegetőzni vele. Hogy... életveszélyben van.

    - Így is felfoghatja, de akkor csúnya véget ér majd ez az este - érkezett a háta mögül a válasz.

    Mély, durva hangú férfi volt. Megpróbálta elképzelni, milyen lehet a külseje. Egy félelmetes kalóz képe jelent meg a fejében.

    - Mit akar tőlem?

    - Álljon fel, majd induljon el a ház felé. De csak lassan!

    Pontosan követte a másik utasításait. A pisztolyt most a lapockái között érezte. Talán egy hirtelen mozdulattal megfordulhatna és kicsavarhatná az idegen kezéből a fegyvert, villant át az agyán az ötlet. Ám amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan el is vetette. Nem lenne elég ideje megvalósítani. De talán valakinek ( például az utcán egy járókelőnek vagy valamelyik szomszédnak, aki épp az ablaknál áll ) feltűnik, hogy egy férfi pisztolyt fog rá. Ám ebben sem reménykedhetett, hiszen a kerti növényzet megválasztásánál különös gondot fordított arra, hogy az a kíváncsi szemek elől elrejtse. És a már - már teljes sötétség sem az ő malmára hajtotta a vizet.   

    A kertből a konyhába jutottak. A helyiségben még sötétebb volt, mint kint.

    - Kapcsolja fel a lámpát. De lassan!

    Egy pillanat múlva a konyha a három fénycsőnek köszönhetően fényárban úszott.

    - Most forduljon meg!

    Végre meglátta, kivel áll szemben. Kócos hajú, borostás, piszkos ruhát viselő középkorú férfi állt előtte. Szemében elszántság tükröződött. Egy csavargó? Ebben az esetben könnyen lehet, hogy az a pisztoly használhatatlan. Hiszen az az ember, akinek napról - napra kemény harcokat kell vívnia azért, hogy éhen ne haljon, valószínűleg nem fog annyi pénzt áldozni egy fegyverre és a hozzá való töltényekre, amiből hetekig nem lenne gondja az élelemre. Persze lehet, hogy lopta. Vagy talán játékpisztoly? Ahhoz már néhány dollárért hozzá lehet jutni és a legkisebb játékboltban is a valódira megtévesztésig hasonlító darabok kaphatók.

    Vajon mekkora esélye lenne, ha váratlanul nekitámadna? Úgy látta, szinte azonos fizikai adottságokkal rendelkeznek. Csakhát az a pisztoly... A másik kiolvasta a tekintetéből, mi jár a fejében.

    - Valódi - mondta és meglóbálta a fegyvert.

    - Mit akar tőlem?

    - Készpénzt. Mindet, ami a házban van. Hol tartja?

    - Az emeleten, a dolgozószobámban.

    - Indulás! És semmi ostobaság!

    Lassan, ám határozottan lépkedett, kerülve a hirtelen mozdulatokat.

    A dolgozószoba két falát polcok fedték, rajtuk könyvek álltak. A helyiség közepén nagy méretű íróasztal állt székkel, az asztal egyik sarkában számítógép.

    - A pénz az asztal alsó fiókjában van.

    - Akkor vegye ki!

    A különböző címletű bankjegyeket ( körülbelül háromszáz dollárt ) átadta a rablónak. Amaz kabátja zsebébe dugta a pénzt. Szája mosolyra húzódott. Tényleg úgy fest, mint egy kalóz, gondolta, mikor láthatóvá vált igencsak hiányos fogsora.

    - Most hogyan tovább? - kérdezte.

    Követte az utasításait, ezért nem fogja lelőni - legalábbis ebben reménykedett. Talán a székhez kötözi, hogy amíg kiszabadítja magát, el tudjon menekülni.

    A rabló arcáról lehervadt a mosoly. Feljebb emelte a pisztolyt. A fejét vette célba. Tekintetében rémisztő fény csillant.

    Reflexszerűen cselekedett. A pillanat törtrésze alatt, az életét mentő ember fürgeségével kapta fel az asztalról a kis tubust. Kitért a pisztoly elől és a férfi szemei felé irányította a szórófejet. Ahogy a permet célba ért, az idegen felkiáltott. Lövés dörrent. A pisztolyból kirepült golyó célt tévesztve az egyik oldalfalba csapódott.

    A rablóra vetette magát. Néhány gyors mozdulattal sikerült ártalmatlanítania. A férfi szeméből patakokban folyt a könny. Jó néhány percnek el kell még telnie ahhoz, hogy visszanyerje a látását.

    - Maradjon ahol van, különben golyót eresztek a fejébe! - mondta a padlón vonagló embernek, kezében a pisztollyal.

    Fél kézzel tárcsázta a 911 - et. Miután letette a telefont, tekintete a kis tubusra siklott. A találmánya. Megmentette az életét. Most már tudja, hogyan kell átalakítania, hogy megkapja a megérdemelt elismerést.