Felzárkóztatás – ne a fejlettebb régiók kárára

– Kutatóintézetünk munkatársai nevében elmondhatom, örülünk, ha az egyes országokon belüli fejlettségi különbségek eltűnnek, de mindennek nem láthatják kárát a fejlettebb régiók. Az előttünk álló néhány év egyik fejlesztéspolitikai kulcskérdése ezért az, hogyan lehet a lemaradtakat a fenti szempontoknak megfelelően felzárkóztatni. Ehhez például a spanyol, a portugál és részben az ír tapasztalatok is kiváló például szolgálhatnak; ezen országokban az uniós pénzek segítettek abban, hogy az egy főre jutó jövedelem közelítsen a közösségi átlaghoz, ám ez nem jelentette azt, hogy az országokon belüli különbségek csökkentek volna.

            – Majtényi László a sajtótájékoztatón említette, hogy a vasi gazdasági élet szereplőinek elsősorban nem hazai, hanem osztrák versenytársakra kell számítaniuk. Az Európai Unió tagjaként Magyarországnak is komoly lehetőségei adódhatnak Ausztriában, ám ezzel mintha szinte senki nem számolna.

            – Schengen regionális vonzataival valóban nagyon keveset foglalkozunk, pedig a határok megszűnésére Vas megyében is több éves fejlesztéspolitikát lehet építeni, de az bizonyos, hogy a szabad átjárás tényét mindenképpen figyelembe kell venni. Jelentősen csökkennek az adminisztrációs terhek és időmegtakarítást is eredményez a szabad átjárás. Az üzleti megfontolásokon kívül azonban pszichológiailag is lényeges szerepe van, hiszen egyszerűen megfogalmazva összenő az, aminek össze kell nőnie. Ezt láttuk a német–holland, a német–belga és az osztrák–német határ mentén is – annak ellenére, hogy korábban is jelentős volt közöttük az együttműködés, a határok megszűnése gyökeresen megváltoztatta a cégek mozgásterét. A következő tíz évben a nyugati régió gazdasági élete is teljesen átalakul majd.

A pénz az egyik leghatékonyabb együttműködés-ösztönző

– A lehetőségek kihasználásának egyik legnagyobb gátja lehet az itthon alig-alig vagy egyáltalán nem működő kooperáció. Felülírható ez a hozzáállás?

            – Amikor a fejlesztési lehetőségekről beszélünk, három tényezőt kell figyelembe venni. Az egyik, hogy mekkora a pénzek felszívóképessége. Ez nem kizárólag anyagi kérdés, attól is függ, milyen az intézményhálózat, az infrastruktúra fejlettsége, az emberek mentalitása. A másik, hogy a létrejött fejlesztés önfenntartó, valamint kisugárzó, újabb tevékenységeket elindító-e. A harmadik az emberek együttműködési hajlandósága. Ha ez utóbbi hiányzik, elzárul a pénzcsap. De optimista vagyok, ugyanis a gazdaság és a kapitalizmus történetét szemlélve elmondható, a pénz az egyik leghatékonyabb integráló erő. A közös cél háttérbe tudja szorítani a különböző nézeteket. Emlékszem, Ausztria EU taggá válását követően az osztrákoknál megjelent a külső határok menti együttműködés, az INTERREG-program, Győr-Moson-Sopron, Zala és Vas megye egymásra irigykedve mondta, hogy csak vele lehet együttműködni. Majd gyorsan kiderült, hogy az INTERREG a régiókkal való együttműködési forma, ami nem veszi figyelembe a magyar megyéket. Végül ez a program néhány éves késéssel egészen hatékonyan működött, miután Győr, Zalaegerszeg és Szombathely rádöbbent, hogy csak közösen tudnak pénzhez jutni.

Hálózatépítés és megsokszorozódó profit

– Mely erőforrások segítségével érhet el jelentős eredményeket az ország nyugati részének gazdasága?

            – Ez a régió sok szempontból kedvező adottságokkal és humán tőkével rendelkezik. Az utóbbin nem a diplomások számát értem, hanem azt a szellemi bázist, ami a hatékony együttműködéshez és a 21. század kihívásait tükröző feladatok megoldásához elengedhetetlen. Az iskolázottsági és kulturáltsági szint Nyugat-Magyarországon történelmi hagyományoknál fogva magasabb színvonalú, mint az ország más vidékein, ami a jövőre nézve potenciális tőke. Én inkább erre helyezném a hangsúlyt, mint arra, hogy Kelet-Magyarország több pénzt kap-e vagy sem. Mert jelentősebb összegű forrásokhoz jut, de nem biztos, hogy jól használja fel azokat. Sok múlik azon, hogy ezeknek az összegeknek mekkora tovagyűrűző hatása van. Ha a kisvállalatokból hálózatokat építünk, a résztvevők klaszterekbe tömörülnek, akkor a profit nagyságrendekkel több lesz a fejlesztésekre kapott pénznél.

            – Melyek lehetnek a főbb csapásirányok a régió gazdaságának fejlesztésekor?

            – Nem mondanék le a feldolgozóiparról. Bár egy modern gazdaságban a szolgáltatásoknak meghatározó hányada van (körülbelül 50%), az ipar részesedése 25, a mezőgazdaságé 2–3%, egy ország verseny-, illetve munkahelyteremtő képességének és technológiai fejlődésének ez alapvető eleme. A turizmusban is látok fantáziát. Az infrastruktúra-fejlesztésben komoly munkahely-teremtési lehetőségek vannak. Legkésőbb 2011-ben elhárul az akadály a magyarok ausztriai, valamint az osztrákok magyar munkavállalása elől; további irány a megfelelően (és nem jól!) képzett munkaerő. Megszűnik a termőföld-korlátozás. Ahogy korábban is fogalmaztam, összenő egy régió.

Egy kisvállalkozás is lehet innovatív

– Azt viszont még nem tudhatjuk, 2013-től hogyan alakul az Európai Uniós költségvetés.

            – Biztos, hogy az uniós költségvetésen belül megnő majd a versenyképesség támogatása, előtérbe kerülnek tehát a lisszaboni célok. Függetlenül attól, hogy Nyugat-Magyarország kikerül-e az automatikusan támogatottak közül, a régiónak már most készülnie kell arra, hogy néhány év múlva akkor kap több fejlesztési pénzt, ha a gazdasági életben sokkal erőteljesebben jelenik meg a kutatásfejlesztés és az innovatív tevékenységek. Japán példájából ismert, hogy míg kutatásfejlesztést igen, innovációt nem kizárólag a multinacionális vállaltok végeznek. Fontos tehát szem előtt tartani, hogy egy három munkatársat foglalkoztató szombathelyi kisvállalkozás is lehet innovatív!