Szombathelyen a Megyeháza udvarán, egy kis épület a helyi polgárőrség és a megyei szövetség központja. Itt beszélgettünk Károlyi Alberttel.

    - A szakmunkásképző iskola befejezése után műszerészként kezdtem a pályámat a fűzfői nitrokémiai ipartelepeknél. Később a technikumot is elvégeztem, ezután a veszprémi Vegyipari Egyetem gépkarbantartói szakára jártam. Majd a peremartoni ipari robbanóanyaggyárban dolgoztam. Megnősültem, így kerültem Szombathelyre. A Styl Ruházati Vállalatnál üzemfenntartási osztályvezető - helyettesként, majd a Tisza Bútoripari Vállalatnál üzemfenntartási osztályvezetőként dolgoztam. Ezután az Irodagéptechnikai Vállalathoz kerültem, megyei szervizvezető munkakört láttam el. 14 és fél évvel ezelőtt a Bartók Béla Lakásszövetkezet elnöknek választott. Június 1 - je óta nyugdíjas vagyok, azóta minden időmet a polgárőrségnek szentelhetem.

    - Mikor kezdett érdeklődni a polgárőrség iránt?

    - 1956 - ig kell visszanyúlnom. A forradalmi események miatt több rendőr nem állt munkába, gyakorlatilag rendőr nélkül maradt a város. A megyei rendőrkapitányság a Nemzeti Bizottsághoz fordult; fiatal emberekből nemzetőrséget kellene szervezni, kezdeményezték, hogy fent tudják tartani a rendet, nehogy szabad prédává váljon a város. Én is csatlakoztam hozzájuk. Egy rendőr, egy polgárőr, egy határőr - így mentünk szolgálatba.

    A rendőrkapitányság régi épületében, az első emeleten volt a pihenőhelyünk, ahova november 4 - én hajnalban az oroszok tankkal belőttek. Aki idejében ki tudott volna menekülni, azokat géppisztollyal lelőtték. Ma csak azért beszélgethetünk, mert akkor éjszaka nem voltam szolgálatban. Viszont este még ott voltam. Kártyáztak a fiúk, mondták is, hogy maradjak. De siettem haza az akkor három hónapos kislányomhoz. Ő mentette meg az életem.

    - Mi történt 1956 után?

    - Mivel nemzetőr voltam, különböző inzultusok értek. Öt napra le is tartóztattak. A karácsonyt még itthon töltöttem, de mert újra elkezdték összegyűjteni az '56 - osokat, nyugatra szöktem. Társaimmal különböző országokban lágerekben éltünk. Angliában a magyar menekülttábor rendfenntartását többek között ránkbízta a rendőrhatóság. Egy rendfenntartó és egy tűzoltó csoport alakult, én az utóbbiba kerültem. Ebben az időben oltódott belém az a mentalitás, hogy a közösség érdekében mindig tennem kell valamit.

    - Hazatért, majd bő két évtizednyi szünet után újra helyet kapott az életében a polgárőrség...

    - A rendszerváltás környékén, már mint a Bartók Béla Lakásszövetkezet elnöke, több lakógyűlésen felmerült a probléma: kevés a rendőr, megszaporodtak a betörések, a lopások. 1990 - ben az Éhen Gyula - kör felhívást tett közzé: polgárőrséget kellene szervezni, várják az érdeklődőket. A polgárőrség végül nem alakult meg, ám a lakásszövetkezethez tartozó 119 lépcsőház biztonsága érdekében tenni kellett valamit. Megbeszéltem a házfelügyelőkkel és néhány, a lakásszövetkezet önkormányzatában résztvevő taggal, szervezzenek néhány fős csoportokat és késő este járják körbe a környéket. Így próbáltuk az önvédelmünket megoldani.

    - Alapító tagja a Szombathelyi Polgárőrségnek...

    - 56 évesen nem akartam polgárőr lenni, csak segítséget szerettem volna nyújtani a megalakuláshoz. De a társaim úgy gondolták, leginkább úgy tudok segíteni, ha aktív tag vagyok. Nem sokkal később a vezetésben keletkezett problémák miatt kettészakadt a társaság; egy időben működött a Szombathelyi Polgárőr Egyesület és a Szombathelyi Polgárőr Szervezet. Én az utóbbihoz tartoztam. Mivel azonban az elnökünknek le kellett mondania, a tagság engem kért fel a vezetésre. Rövid idő múlva a két polgárőrség egyesült, így jött létre a Szombathelyi Polgárőrség, amelynek én lettem az elnöke. Ekkor még nem létezett a megyei szövetség, csupán egy négy, öt emberből álló koordináló bizottság, amiben én is részt vettem. Mi alakítottuk meg a Vas Megyei Polgárőr Szövetséget, aminek az alelnöke vagyok. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem veszek részt a járőrözésben. Nap mint nap én is ugyanúgy az utcán vagyok, mint a többi munkatársam.

    - Milyen a megyei polgárőrség helyzete?

    - Most már nem olyan szomorú. 2001 - ig 1,2 millió forint körüli összegből gazdálkodtunk évente. 2002 - ben már több, mint 4 millió forint állt rendelkezésre. A jelentősebb anyagi támogatás a polgárőrség megbecsülését is jelenti. 

    - Mekkora a tagság létszáma?

    - Több, mint 300 embert képeztünk ki ( belépett, polgárőr volt ). A Szombathelyi Polgárőrség állandó létszáma 40 és 50 fő között van. Voltak, akik ma már nem aktív tagok; nem egy időközben rendőr lett. Nem vagyok kétségbeesve, ha egy polgárőr kilép a szervezetből. Nálunk olyan képzést kapott, aminek következtében egész életében magában hordoz egy ,, baktériumot ", amit a közbiztonság érdekében itt ,, beléinjekciózunk ". Az ilyen ember jobban odafigyel a környezetére, ezért többet lát, mint a többiek, s ha kell, jelenti a látottakat a hatóságoknak.

    - Milyen a jó polgárőr?

    - Nagyon fontos az önfegyelem. Tudnia kell, hol van az a pont, amikor már csak azt teheti, hogy segítséget kér a hatóságoktól. A mi feladatunk, hogy figyeljünk és jelentsünk.

    - Nem kevés ez?

    - Jó lenne, ha igazoltatási jogkörünk is lenne. Akkor felírhatnánk az adatait például annak a kerékpárosnak, akinek nincs kivilágítva a járműve. Mi nem büntetnénk, csak a szolgálatunk végeztével továbbjelentenénk az esetet a rendőrségre. És ha ezután a szabálytalankodó kapna egy levelet a rendőrségtől, amiben figyelmeztetnék, hogy a következő szabálysértés alkalmával büntetésre számíthat, valószínüleg kivilágítaná a kerékpárját, aminek akár az életét is köszönheti majd. 

    - Az év polgárőre cím tulajdonosa. Mit gondol, minek köszönheti ezt az elismerést?

    - Ebben 10 éves kitartó munka van. Nagyon sok szervezés, robotolás. A szombathelyi, a megyei szövetség és a kisebb települések polgárőrségeinek megalakítása, ezek működtetése. Maga a polgárőr tevékenység. Kollektív munka eredménye ez a díj.

    - Voltak hullámvölgyek ez alatt a 10 év alatt?

    - Néha elő - előfordult a problémák túlcsordulása, amik letörtek. De aztán aludtam rájuk egyet és másnap minden ott folytatódott, ahol előző nap abbahagytam. A polgárőr élete végéig polgárőr marad.

    - 66 éves, ám nyomát sem látom annak, hogy idős lenne ehhez a munkához.

    - Nem is érzem magam öregnek! Akkor sem, amikor éjjel két órakor kocsiba kell ugranom. Azt hiszem, nem is érezném jól magam, ha a közbiztonság terén nem tennék meg mindent, ami tőlem telik. 

    - Bűnügyi szempontból a többi megyéhez képest Vas megye nagyon jó helyzetben van. Ön szerint mekkora szerepe van ebben a polgárőrségnek?

    - Természetesen nem csak a rendőrségnek köszönhető, hogy megyénkben jónak mondható a közbiztonság. A lakosságnak és az itt működő 74 polgárőr egyesületnek is nagy szerepe van ebben. A Szombathelyi polgárőrség évente 10 000 - nél is több szolgálati órát teljesít. Rendőr vagy polgárőr mindig felügyeli a várost.

    - Mostanában milyen fontos feladata van?

    - Az ifjúság átsegítése az országot elérő droghullámon. Négy darab preventív drogtáskát kapott a megye. Egy szakelőadó segítségével szeretnénk iskoláról iskolára járni és felhívni a fiatalok figyelmét a kábítószerfogyasztás veszélyeire. Ezt kell most megszerveznünk.

    - Az Európai Uniós csatlakozás előtt áll az ország. Mekkora hatással lesz ez a polgárőrök munkájára?

    - Az unióban sem maradunk majd munka nélkül. A közbiztonság elsődleges része a környezetvédelemnek. Hiába építünk például bármit, ha a rongálókkal szemben nem lépünk fel megfelelően.

    - Végül ejtsünk néhány szót a magánéletéről is! Kérem, mutassa be a családját!

    - Nős vagyok. Négy gyermekem van: két lányom, két fiam. Mire ez a cikk megjelenik, már megszületett a tizedik unokám. A gyerekek is részt vesznek a polgárőrség munkájában, és bár nem aktívak, ahol tudnak, segítenek.

    - Kevés szabadidejében milyen hobbival köti le magát?

    - Leginkább kertészkedni szeretek. Két kertünk van, egy a fiamnak, egy nekem. A fiamét is én tartom karban. Jót tesz a szabad levegő, a mozgás. Mindegy, hogy esik az eső, fúj a szél, tél van vagy nyár, mindig örülök, ha kint lehetek.