Prof. dr. Gadányi Károly: Rektor két keréken
Kleinhappel Miklós 2005.10.21. 08:31
A főiskola közelmúltban megválasztott régi/új rektora a kora délelőtti órákban fogadta irodájában a Heti Frissítő olvasóit, hogy ezúttal nem csupán a hivatalos ügyekbe, hanem a magánember mindennapjaiba is bepillantást engedjen.
- A reggeli kávé helyett teázik? – kérdezem az asztalon álló félig már kiürült teáscsészére mutatva.
- Igen. És nem reggelizem, hanem kétszer, háromszor is vacsorázom. Rossz szokás. Nem túl egészséges ez az étkezés, magamra is szedtem néhány felesleges kilót. De lehet, hogy ha olyan finom reggelik lennének otthon, mint a gólyatáborban a négyféle gulyás, megoldódna a probléma.
- Láttam, hogy ott volt. Jól érezte magát?
- Tanári hivatásomból kifolyólag a diákok éltetnek. Körülbelül 100 diákkal személyesen is beszéltem. Érdekel, honnan jöttek, milyen problémákkal küzdenek. Az elmúlt évben 250-en kerestek meg, mert úgy érezték, segíteni tudok nekik. Vagy ami még jobb, csak bejöttek.
- A rektornak viszont kevés órája van.
- Ne is vállaljon sokat, mert nem tudja őket megtartani. Értekezletek, utazások, a főiskola képviselete mind-mind időigényes elfoglaltságok. Ha nem jelenek egy például egy kiállítás megnyitóján, megjegyzik. Hiába képviselte valaki más a főiskolát.
- Sugár András, az egyik távközléssel foglalkozó társaság vezetőjének távozása következtében a cég sorsát illetően sokan megkongatták a vészharangot. Mennyire hasznos, hogy emblematikus alakja a főiskolának?
- Minket ez a veszély nem fenyeget, hiszen a kollégáim is jó kapcsolatokkal rendelkeznek.
- Úgy látom, nem követel különleges bánásmódot, előjogokat, nem érezteti másokkal, hogy ön ,,a” rektor.
- Büszke vagyok arra, hogy 7500 hallgatóval vagyok köszönőviszonyban. Aki pedig nem ismer, azzal nekem kell ismerkedést kezdeményeznem. Februárban lesz 40 éve, hogy először katedrára léptem. Ebből 33 évet itt töltöttem. Elmondhatom, hogy sikeres a pályám. Könnyen megsértődök, haragtartó ember vagyok, diákra azonban nem tudok haragudni. Érdeklődöm irántuk. Kíváncsi vagyok a filozófiájukra.
- Képes azonosulni a mai főiskolás korosztály értékrendjével?
- A fiatalság egy állapot. Ez mindig így volt. A mostani hallgatók semmivel sem rosszabbak, mint 30 évvel ezelőtt. Csak az idő változott meg és az emberek közötti viszony. Nem akarom nosztalgián kapni magam, de régen 260 diákja és 30 oktatója volt az iskolának. Nem azt mondtuk, hogy ez vagy az a hallgató, hanem hogy Feri, a testnevelőktől. A vezetésnek és az itt dolgozóknak nem szabad engedni, hogy a nagyobb létszám ellenére személytelenné váljon az oktatás.
- A fiatalság szeretete is vezérelte, amikor az intézmény új vezetőségét felállította?
- Hadd kezdjem távolabbról a választ. Szombathely polgára is vagyok, szeretem a várost, ezért kötelezőnek érzem, hogy minden nap átsétáljak a Fő téren. Augusztus végéig azt láttam, hogy az idén nem túl forró nyári szél szomorkásan hordta a lehullott faleveleket. Ha benépesítették volna a teret a fiatalok, ezeket a leveleket észre sem lehet venni. Ettől a tanévtől újak a rektorhelyettesek. Olyan fiatal vezetőket kell kiválasztani, akik már most tehetségesebbek, mint a rektor. Akkor biztosítható a fejlődés. Ez az alapfilozófiám. Szombathelynek rengeteget ad a diákság. Nem hagyhatjuk, hogy helyettük a szélhajtotta falevelek kössék le az emberek figyelmét.
- Nem érzi azt, hogy túlságosan kötődik a főiskolához?
- De. Talán ez nem előnyös. Tanítottam más intézményekben, többfelé lett volna módom elmenni, de nem volt szívem. Sokszor a hallgatóinkban kishitűséget akarnak elhinteni. Én tartom azt a mondásomat, hogy a Berzsenyi Dániel Főiskola egy hallgatójáért hármat kérnék, ha más intézményekkel kellene cserélni. Lehet, hogy hihetetlen, de éjszaka mindig felébredek egyszer vagy kétszer. Általában azért, mert az előző nap, a főiskolát ért valamilyen sérelmet még nem voltam képes feldolgozni. Illetve van, hogy eszembe jut, mit kell még elintézni, ilyenkor ezt felírom.
- Milyen elfoglaltságokkal kapcsolatban igaz, hogy azokat csak azért végzi, mert önmagára gondol?
- Egy jó futballmeccset nem szívesen szalasztok el. De megnézem a rosszat is. A Vas Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke is vagyok, ezért ez a feladat nem teher, hanem örömforrás. Ha mód van rá, kerékpárral közlekedem. Szeretem a 30 éves rozoga biciklimet. Bizonyos értelemben konzervatív vagyok.
- Rektor két keréken.
- Sokan nem nézik jó szemmel. Nem sokkal a rektorrá választásom után toltam a kerékpáromat a Király utcában. Sportos ruha volt rajtam. Valaki leállított. Azt mondta, ,,ezt nem teheted, érted mindig menjen az autó, ha elintéznivalód van”. Néhány méterrel távolabb, a Fő téren újra leállítottak. ,,Ez az, őrizd meg sportosságodat!”, mondta az illető.
- József Attila és Ady Endre még mindig a kedvencek?
- Azt hiszem, örökre. Gyermekkorom első olvasmányélménye Petőfi volt. Azóta szenvedélyem az olvasás. A klasszikusokat kedvelem. Janus Pannoniustól van egy kötetem, amiben latinul és magyarul is megtalálhatók a versek, ezt nagyon szeretem. De ha rossz a kedvem, József Attilához vagy Adyhoz fordulok. Akkor visszatér a jókedvem.
- Érzelmi beállítottságú ember. Van valami, ami ezt ellensúlyozza?
- Eredmény koncentrikus vagyok. Nem szeretem a középszerűséget. Vagyok olyan önző, hogy azt mondjam a Berzsenyi Dániel Főiskolának a legjobbnak kell lennie.
|