- Az első évben is ketten vezettük az RTL Klub híradóját, igaz, felváltva: a hét első felében én, a másodikban István. Később azonban a nézői igények azt mutatták, hogy az emberek szeretik, ha változatos, pergő a műsor, amit a páros műsorvezetés nagyszerűen tud biztosítani. Mivel Istvánnal az első perctől kezdve nagyon jó, mondhatni baráti a kapcsolatunk, senki sem csodálkozott azon, hogy együtt szerepelünk a képernyőn. Két ember között nem elengedhetetlen, de jó, ha van valamiféle összhang. István jó kedélyű ember, akivel lehet együtt dolgozni, mindig könnyed, vidám, ami fontos a mindennapi munkában. Talán ez a képernyőn is tükröződik, noha természetesen nem ez a cél, hanem hogy a híreket elmondjuk a nézőknek.

    - Könnyű volt az összecsiszolódás?

    - Alig-alig kellett egymáshoz idomulnunk. A híradózásról alkotott elképzelésünk nagyon hasonló, így nem volt szükség különösebb egyeztetésre. Abban megállapodtunk, hogy az RTL Klub híradójában nem lesz bájolgás, hiszen a hírek nem arról szólnak, hogy éppen milyen a hangulatunk. A műfaj kevés lazaságot enged meg, és ezeket a határokat soha nem is akartuk tágítani. A műsor végén, amikor elköszönünk, és a néző már nem hallja, amit mondunk, annyi azt hiszem, látszik, hogy elmosolyodunk, megbeszéljük, mi történt az adás alatt. Ekkor engedünk meg egy pici ,,fegyelmezetlenséget”, de szerintem nincs is szükség többre.

    - A barátságotokat a közös munka indította el?

    - Amikor az ember hétfőtől péntekig együtt van valakivel, ha nem akar, akkor is sokat megtud a másikról. Vannak olyan munkatársaim, akikkel nem alakult ki közelebbi barátság, de jó viszonyban vagyunk. Ennek sokféle oka lehet: más területen dolgozunk vagy egyszerűen nem illünk egymáshoz. Nem kötelező barátokká válni, a lényeg, hogy a munkánk tökéletes legyen. Istvánnal ez másként alakult, mert nyitott, barátságos ember. Ráadásul két évig ugyanabban a házban laktunk, így gyakoriak voltak a közös programok, vacsorák, mozi. A férjem jó barátságban van vele, és én is kedvelem Mónikát, a feleségét. Előfordult, hogy a férjem vigyázott István nagyobbik fiára, Andrisra, amíg mi híradóztunk. Nagyon megkedvelték egymást a férjemmel. Mostanában kevesebbet találkozunk a munkahelyen kívül, mert mióta elköltöztek, nehezebb egyeztetni a találkozókat. De a kapcsolatunk nem változott meg.

    - Márai szerint nincs emberi kapcsolat, amely mélyebb lenne, mint a barátság. Erős, komoly szolgálat ez, vallja, a legnagyobb emberi próba és szerep.

    - A barátság valóban nehéz és szép szolgálat, hiszen egy idegen embert kell befogadnunk, elfogadnunk, kiállni érte, vigyázni rá, megvédeni, ha kell, és ott lenni élete legrosszabb pillanataiban is. Ha kiegészíthetem Márai Sándor gondolatát, ezt a szót tenném hozzá: idegen. Azaz nem rokon, családtag. Mert ugyan még nincs gyermekem, mégis azt hiszem, hogy a legmélyebb kapcsolat a szülő és gyerek, vagy anya és gyermeke között lehet, és talán ez a legnagyobb emberi próba.

    - Mekkora baráti körrel rendelkezel?

    - A baráti köröm többrétű. Vannak barátaim, barátnőim a gyermekkoromból (Ági, Gabi Szigetvárról), aztán a főiskoláról (Ani, Anikó, Csidi), és később már a munkahelyekről, a felnőtt életemből (Mariann, Mérei Andrea, Gyöngyi és persze az férjeik, párjaik). Férjemmel rendszeresen találkozunk a siófoki barátainkkal, akiknek a középső gyereke a keresztfiúnk. Pécsre hazajárunk ottani barátainkhoz és természetesen Budapesten is vannak, leginkább televíziós kollégák, akikkel összejárunk. Mérei Andival az RTL-ben szövődött barátság, és hálás vagyok a sorsnak, hogy felnőtt fejjel is találok még olyan embereket, akiket feltétel nélkül el tudok fogadni.

    - Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, akit a barátoddá fogadsz?

    - Őszinteség, önzetlenség, határozottság. Érezzem, hogy mindenben számíthatok rá, mint ahogy ő is rám, ha arra van szüksége. Merjen kérni bármit, vagy akár ne is kelljen kérni, hanem ajánljuk fel egymásnak azt, amiben tudunk a másikon segíteni. Hasonló gondolkodás, hasonló értékek; azt hiszem, elég általános, amiket mondok, de így érzem.

    - A legtöbb kapcsolatban előfordul szakítópróba. Ez a ti esetetekben is így volt? Ki kezeli jobban a konfliktusaitokat: te vagy István?

    - Nem volt komolyabb konfliktusunk. Egyszer előfordult, hogy két napig nem nagyon beszéltünk egymással, mert mindketten azt hittük, hogy a másiknak valami problémája van. Mivel szerencsére ezt is megbeszéltük, kiderült, félreértés volt az egész. Tehát úgy kezeljük a nem létező konfliktusokat, hogy beszélgetünk egymással.

    - A magánéletben is szóba kerül köztetek a munka?

    - Nem lehet nem beszélni a televízióról, hiszen ebben élünk. De inkább a vidámabb történetek kerülnek szóba egy kellemes vacsora mellett, mintsem a szakmai kérdések. Igaz, jó társaságban, kellemes környezetben könnyebb beszélni a komolyabb témákról.

    - Milyen kérdésekben adtok 100%-osan egymás véleményére?

    - Ha például utazásról van szó, István kitűnő tanácsadó. Bejárta az egész világot, vannak jó tippjei, hol mit érdemes megnézni. Az ő tanácsára mentünk el először Prágába, és azóta is visszajárunk ebbe az általunk Európa egyik legszebb –ha nem a legszebb- fővárosának tartott városba.

    - Klasszikus kérdés: soha nem volt köztetek rivalizálás? A csúcson mennyire lehet valaki csapatjátékos és mennyire tekintheti a saját érdekeit?

    - A televíziózás csapatjáték, mégpedig nagyon komoly játék. Nincs helye hatalmi harcnak akkor, ha egy televízió műsor készül. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem létezik rivalizálás, de köztünk ezt nem tudom elképzelni. Azért sem, mert egy férfi-nő kapcsolatban ez nehezen lehetséges. Az RTL Klub híradójában mindig azonos megítélés alá került a nő- és a férfi-műsorvezető. Ugyanakkora felelőssége, feladata van mindkettőnek. Ezért nem alakulhatott ki rossz értelemben vett versengés kettőnk között.

    - Nemrég egy pályázaton az RTL Klub híradója nyerte el az Év Hírműsora címet. Mit jelentenek az ilyen elismerések?

    - Ez a díj éppen a nézők választása volt, ezért az egyik legfontosabb az életünkben. Nincs nagyobb elismerés annál, mint amikor a nézők többsége azt mondja, ha híradót szeretne nézni, akkor az RTL-re kapcsol fél hétkor. Természetesen fontos a szakmai elismerés is, de az más jellegű. Jó látni a nézettségi adatokat is. Ezek szintén fontosak számunkra minden nap, mert így közvetlen visszajelzést kapunk arról, hogy kedvelnek és elismernek bennünket.

    - Ha felmerülne az ötlet, hogy másik műsorvezetőtárssal dolgozzatok együtt…

    - Összeszokott, együtt dolgozni képes páros vagyunk, akik között a nézők visszajelzése szerint is megvan az összhang, ezért nem látom okát, miért kellene más párban gondolkodnunk, illetve bárkinek a televíziónál. Az RTL Klub híradójában egyébként is állandó párosok vannak, akiket együtt szokhattak meg a nézők. Persze a híradózás változatos műfaj, mindig megújulásra kész, így mi is. De nem hiszem, hogy változtatáson kellene töprengeni. Ami jó, azon nem kell változtatni.

    - Úgy látom, az RTL Klub indulása óta eltelt időben úgy nőként, mint műsorvezetőként –ha szabad ezt a szót használnom- beértél. Te hogy látod magadat, illetve az Istvánnal közös munkakapcsolatod fejlődését?

    - Egyik oldalról semmi sem változott, a másik oldalról minden más lett. Közhely, de igaz, hogy folyamatosan tanulok. És most nem csupán arra gondolok, hogy főiskolán képzem magam vagy nyelvórákra járok. Hanem elsősorban arra, hogy egy-egy újabb kihívás újabb képességeket hív életre vagy elevenít fel. Az augusztus 20-ai debreceni közvetítés például csak részben volt új feladat, hiszen csináltam már ilyet máskor is, de jól esett újra kimozdulni a stúdióból, és élőben, külső helyszínről spontán tudósítani egy eseményről. Hasonlóképpen jó próba volt a választási műsor, amikor Istvánnal stúdióbeszélgetéseket vezettünk. Talán akkor derült ki, hogy valóban létezik közöttünk az összhang, mert különösebb megbeszélés nélkül egymásnak adtuk a szót. Egyikünk sem volt dominánsabb, mint a másik, hanem egymást kiegészítve, lendületesen, jó hangulatban vezényeltük a sokszor parázs vitákkal tarkított műsorfolyamot. Mindez változatosabbá teszi a munkánkat, érettebbé, kötetlenebbé a stílusunkat. Mesterségesen nem lehet valakit megöregíteni, tapasztalatokat önteni belé, mert hiába adunk komoly kosztümöt és sötét sminket egy gyereklányra, vagy valakire, aki kiforratlan egyéniség, attól nem válik hiteles híradóssá. A szakemberek szerint a híradózáshoz kell egy bizonyos életkor, szakmai tapasztalatok és élettapasztalat is. Ahogy telnek az évek, talán nekünk is egyre több van mindebből. És nem csak azért, mert az RTL indulása óta már hét évet öregedtünk. Remélem, hogy ezt a fejlődést érzik, látják a nézők.