Egyéb interjúk : Juhász Árpád: Árvizek és szélsőséges időjárás vár hazánkra? |
Juhász Árpád: Árvizek és szélsőséges időjárás vár hazánkra?
Kleinhappel Miklós 2007.04.14. 07:40
Ha valóban a globális felmelegedés korszakát éljük, komoly problémát jelent, hogy sok erdőt kivágtak a vízgyűjtőkön, és a patakmedrek szabályozása miatt a csapadék gyorsan eljut a nagyobb folyókba. A hirtelen levonuló árvizek pedig növelik az árhullámokat. Vissza kell tehát állítanunk a korábbi vagy az ahhoz hasonló természeti környezetet. A mezőgazdaságban a szélsőségekhez alkalmazkodni képes növényi kultúrák telepítése a megoldás, vélekedik Juhász Árpád geológus. A neves szakembert az egyre szeszélyesebbé váló időjárás lehetséges okairól és következményeiről faggattuk.
– Ha a híradásokból indulunk ki, úgy érezzük, megszaporodtak a Földön a természeti katasztrófák. Kijelenthetjük, hogy a természet „viselkedésének” átalakulásáról van szó? – Úgy tűnik, az utóbbi években megnövekedett a száma, valamint a „szezonja” is kitolódott bizonyos természeti jelenségeknek. Gondoljunk csak a hurrikánokra és a tájfunokra. Mindkettő trópusi ciklon, csak az előbbi általában a Mexikói-öböl térségében, az utóbbi Ázsiában keletkezik. Ezeknek a nagy örvénylő rendszereknek a létrejöttéhez a tengermedencék vizének felszínén tartósan legalább 26,5 fokos hőmérséklet szükséges. Az Egyenlítőtől tíz fokkal északra és délre ez mind az északi, mind a déli félgömbön adott. Napjainkban azt is tapasztalhatjuk, hogy nem a korábban megszokott időszakban, szeptember végén, illetve október közepén, hanem november végén vagy decemberben ér csak véget a hurrikánok és a tájfunok időszaka. Ez összefüggésben lehet a tengerek vizének felmelegedésével, vagyis a globális éghajlatváltozással. – A geológus a múltból következtet a jövőre. – Kijelenthetjük: a Föld éghajlata folyamatosan változik. 100 millió éven át például a mainál legalább tíz fokkal melegebb volt légkörünk átlaghőmérséklete. Ebben a korban uralták földünket a dinoszauruszok. Csupán néhány millió, illetve néhány tízmillió évig tartott a nagyobb lehűlések korszaka, ekkor a Földön a jégsapkák is megjelentek. A leghidegebb időszakokban nagymértékben csökkent a tengerek szintje. Az utolsó eljegesedés végén, körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt (tehát amikor az emberi civilizáció kifejlődött), a Föld hőmérséklete melegedő fázisban volt. Ez a tendencia napjainkig szinte megszakítás nélkül tart. Háromszáz éve újabb melegedési folyamat kezdődött, tehát még az ipari forradalom, és az ezzel összefüggően megnövekedett szén-dioxid-kibocsátás előtt. A jégtömegek olvadása miatt emelkedik a tengerek szintje. Grönlandon például három kilométer vastag jégpáncél található, így nem csoda, hogy egy-egy leszakadó jégtömb akkora is lehet, amiből ki lehetne elégíteni New York egyévi ivóvízigényét. A felmelegedésről ugyan nem, de arról vitáznak a szakemberek, hogy ebben mekkora szerepe lehet az emberiségnek. Úgy gondolom, a globális felmelegedést tagadók véleménye manipuláció eredménye. Megálljt kell parancsolnunk a nagymértékű szén-dioxid-kibocsátásnak – bár amikor az USA, Kína és India egyedül annyi káros anyagot bocsát ki, mint a többi ország együttvéve, akkor sejteni lehet, hogy a klímaegyezmények nem hozzák meg a kívánt eredményeket. – Mi várhat ránk, ha nem sikerül megfékeznünk a szén-dioxid-kibocsátást? – A következő ötven évre vonatkozó elméletek szerint legalább két, de akár hat fokkal is melegebbé válhat légkörünk átlaghőmérséklete. A magasabb hőmérséklet fizikailag szeszélyesebb jelenségeket produkálhat, ezért a hazánkban tapasztalható szélsőségekről elmondható, hogy a több csapadék, a gyakoribbá váló szélviharok éppúgy tarkíthatják időjárásunkat, mint az aszály. Sok ilyet láttunk az utóbbi években, de kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy ezek a globális felmelegedés következményei; rövid időn belül egymást követő szélviharok például a múltban is számtalanszor előfordultak már. Úgy gondolom, függetlenül a klímaváltozás mértékétől, Magyarországon a szélsőséges időjáráshoz alkalmazkodni képes növényi kultúrák telepítése a megoldás. Természetesen ezután is vizsgálnunk kell, hogy éghajlati és mezőgazdasági szempontból mit hozhat számunkra a jövő. Véleményem szerint a klímaváltozás miatt itthon az árvizek okoznak majd komoly nehézségeket a szakembereknek. Az elmúlt tíz évben láttunk olyan példákat, hogy adott vízgyűjtő területen sok csapadék esett. Ez az árvizek pusztításának mértékét és gyakoriságát is befolyásolja. Ha valóban a globális felmelegedés korszakát éljük, komoly problémát jelent, hogy sok erdőt kivágtak a vízgyűjtőkön. A patakmedrek szabályozása miatt a csapadék gyorsan eljut a nagyobb folyókba. A hirtelen levonuló árvizek pedig növelik az árhullámokat. A Tiszánál például ez reális veszély. Vissza kell tehát állítani a korábbi vagy az ahhoz hasonló természeti környezetet. Problémáinkat főképp ez orvosolhatja.
|