Partnerség, bizalom, minőség - Csatár Kft.
Kleinhappel Miklós 2007.09.26. 08:49
Több mint egymilliárd forintos éves bevétellel büszkélkedhet a mindössze hatodik éve létező Csatár Személy- és Vagyonvédelmi Szolgáltatás. A cég sikereit ezen kívül mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a vagyonvédelem mellett – keresve az új és új lehetőségeket – immár munkaerő-kölcsönzéssel, elektronikai hulladékok feldolgozásával is foglalkoznak, de a professzionális takarítás piacán is meg kívánják vetni a lábukat. A következő hónapokban részletesen bemutatjuk majd ezeket a tevékenységeket, ezért Heinisch Zoltán igazgatóval ezúttal elsősorban a kezdeti lépésekről, valamint vezetői filozófiájáról beszélgettünk.
– Földrajztanári és katonai képesítéssel a gazdaságba vezetett az útja. Zökkenőmentes volt a váltás?
– A katona a terepen él, térkép alapján dolgozik, tehát ismernie kell a földrajzot. A ’60-as évek végén a katonatiszti pályára lépők egyszakos tanári képzésben is részesültek, így szereztem földrajztanári képesítést. Azóta is használom a megszerzett ismereteket. Katonai pályafutásom azonban a ’80-as évek végén egy baleset következtében megszakadt. Jelenleg nyugállományú ezredes vagyok.
– Leszerelése után nem a sebeit nyalogatta.
– A ’90-es évek elején három társsal létrehoztam a Vasi Nyugalom Kft.-t. A kezdeti időkben, amikor tele voltunk gondokkal, rengeteg feladat állt előttünk, jó barátok voltuk, ám később, ahogy rendeződtek dolgaink, nyugodtabbá vált a helyzetünk, egyre sandábban néztünk egymásra. Az ezredfordulóra már megértek a körülmények a teljes önállósodásra, és megalapítottam a Csatár Személy- és Vagyonvédelmi Szolgáltató Kft-t.
– Alapvetően vagyonvédelemi feladatokat látnak el, ám egyéb tevékenységeket is végeznek.
– Társaságunk partner- és minőségközpontú szemlélete meghozta gyümölcseit, s a telített piacra történő betörésünket hamarosan cégünk szolgáltatói struktúrájának terebélyesedése követte. Mindig kerestük a több lábon állás lehetőségét. Ennek érdekében először munkaerő-kölcsönzéssel bővítettük palettánkat, majd elektronikai hulladék-gyűjtés, valamint feldolgozás következett, jelenleg az ipari jellegű takarító tevékenység lehetőségeit keressük.
– Ez utóbbi mennyiben különbözik a hagyományos takarítástól?
– Egy háziasszonynak bizonyos fokig értenie kell a fizikához, a kémiához, a biológiához, hiszen eszközei, felhasználandó anyagai, és a takarítási terület ezt megköveteli. Ha valamit elront, saját kárán tanulja meg a helyes megoldást. Ha egy cég ezt vállalkozásszerűen akarja csinálni, akkor olyan személyzetet kell felkészítenie, amely ezeknek a szakismereteknek mesterfokon a birtokában van. A tapasztalat sokat számít, de ha csak arra hagyatkozunk, olyan hibalehetőségek keletkeznek, amelyek megkérdőjelezik vállalkozásunk komolyságát. Mi ezt a szolgáltatást annak tudatában kívánjuk végezni, hogy a takarítói tevékenység magas kvalifikációt igénylő szakipari munka. Nem csak irodát kell takarítani, esetleg felmosni a folyosót. Üzemcsarnokok, raktári és gyártóterületek tisztítását nem lehet seprűvel és felmosóronggyal végezni. A munka gépesítést igényel. Nagy mennyiségű az anyagot kell felhasználni, s hogy ez mindig rendelkezésre álljon, az már a logisztikai feladat. Folytathatnám hosszan a felsorolást. Összegezve: új mesterség születik.
– Az elektronikai hulladékok feldolgozásáról mit tudhatunk meg?
– Ezt a tevékenységet két éve kezdtük, jelenleg a Dunántúlt átfogó hálózatunk működik. Mára kirajzolódott, hogy egyértelműen alapanyag-termelésről van szó. A hulladék nem szemét. Az összegyűjtött hulladékot csoportosítjuk, a heterogén szerkezeteket homogenizáljuk. A kezdetekkor két irányba kellett lépnünk. Meg kellett keresnünk azt a helyet, ahol a hulladék keletkezik, majd meg kellet találni azt a partnert akinek szüksége van az alapanyaggá előlépett hulladékra.
– A vagyonvédelemben telített piacon igyekeztek sikerre vinni a vállalkozást, de az e-hulladék feldolgozás Magyarországon ma még nem elterjedt. Melyikhez kellett nagyobb merészség?
– Minden vállalkozás elindításához kisebb-nagyobb merészség szükséges. Egy vállalkozás sosem állhat meg. Mindig jobb munkára van szükség, emellett, folyamatosan és bátran keresni kell az új lehetőségeket. Ha másokat követsz, csak második lehetsz. Az első mindig jó pozíciót jelent, amit később sem szabad elveszíteni. De megjegyzem, annyira azért nem volt szűz terület ahová léptünk. Azért voltunk eredményesek, mert profi munkát garantáltunk.
– Az elsőknek viszont sokkal nehezebb dolguk lehet például akkor, amikor munkatársakat keresnek a tevékenységekhez.
– Nagyon sok elképzelésem van, sok helyen el is mondom ezeket, de nagy részüket azért nem tudom megvalósítani, mert nem találok olyan munkatársakat, akik megértik a célokat és a siker érdekében tenni is tudnak. Az elektronikai hulladék-feldolgozásában szerencsére ez másként alakult. Kollégáim felkészültek, aktívak, így szakszerű módon tárgyalnak, szervezik a munkát és végeznek kereskedelmi tevékenységet. De a többi szolgáltatási területen is jól felkészült, rugalmas, és ami a legfontosabb, önálló gondolkodású munkatárssal dolgozom. Aki nem ilyen, csak azt hajtja végre, amit meghatároztam, csupán pénzkereseti lehetőséget lát munkájában, azzal sokáig nem szoktam dolgozni. Egyébként sokan jönnek hozzánk, mert nálunk szeretnének tevékenykedni, de mindenki a készbe akar beülni. A jelentkezőktől megkérdezem, mit akarsz csinálni. Ha nem tudja, én nem fogom megmondani, mert ha én tudnám, már régen megcsináltam volna.
– Milyen vezetőnek tartja magát?
– Ezt nem tőlem kell megkérdeznie. Magammal természetesen soha nem vagyok megelégedve. No reggelenként nem szoktam magam megkorbácsolni, de a nap 24 órájában mindig az van előttem, hogy jól csináljuk-e amit teszünk. Nem az örök kétkedéssel, hanem azzal, hogy hogyan lehet jobban. Természetesen mára kialakult a vezetői gyakorlatom, de bármikor tudok vele szakítani, ha bebizonyosodik, hogy gátolja a munkát, vagy van ennél jobb. Nem tartok például értekezleteket. Rossznak tartom azt a vezetői magatartást, hogy ha kell, ha nem, a főnök mindig a hét, vagy a nap kijelölt idejében megbeszélésre hívja a munkatársait. Ilyenkor húszan ülnek egy asztal körül, mindenki áhítattal nézi a vezetőt, miközben a gondolataik természetesen máshol járnak. Ebben az a legrosszabb, hogy miután a főnök befejezte a mondandóját, megnyugszik, hogy jól működik a vállalat. Pedig semmi sem megy jól, csak ő mondta el gondolatait. Ha mondandóm van, azokkal, akikre az tartozik kialakítjuk a közös álláspontot. Sosem szabom meg, hogyan, milyen módszerrel érjék el a kitűzött célt, még tanácsot is óvakodok mondani. Abból az sül ki, mintha előírnám, mit kell végrehajtani. Káros túlságosan szűkre szabni a mozgásteret, mert ezzel szűkre szabom a gondolkodás határait is.
|