- Kezdjük azzal, amivel az előadását befejezte: azt mondta, a bolognai folyamat bevezetésével veszélybe került a művészettörténész-képzés.

    - Azzal, hogy a művészettörténet a bölcsészkarokon a történettudományok helyett a szabad bölcsészet részévé válik, a történetisége háttérbe szorul.

    - Mit jelent ez konkrétan?

    - Inkább az aktuális értelmezési mód, a jelen kultúrájának részeként felfogható művészet számít majd mérvadónak, beleértve azt, hogy az aktuális művészeti tendenciák érvényesülnek.

    - Értelmezhetők, élvezhetők-e a műalkotások az itt és most szemüvegén keresztül?

    - A műalkotásokat a jelenkori kultúra fogyasztási cikkeinek tekinthetjük. De a történeti kritériumokat sem szabad elfelejtenünk! A tudományos megközelítés nem feltétlenül azonos a nagyközönség szempontjaival. Nem csak az a feladat, hogy kiszolgáljuk az aktuális érdeklődésüket. Ekkor az értékítélet alapja, hogy tetszik vagy nem, amit látnak. Ha ezeket a műtárgyakat, mint egy múltbeli kulturális állapot emlékeit próbáljuk megszólaltatni, nem elegendőek a jelenkori szempontok. Azt érzem veszélynek, hogy az ilyen speciális tudás peremre kerülhet.

    - Az elmúlt hónapokban választották meg az Akadémia új vezetését. Vizi E. Szilveszter elnök egy cikkben úgy fogalmazott, ,,A tudás iránt fogékony, azt igénylő, az innovációra is érzékeny társadalom lesz versenyképes a XXI. század Európájában, amelyben a tudomány formáló erő”. A művészettörténész számára pozitív kicsengésű ez a mondat?  

    - Ez egy eléggé általános megfogalmazás. Amikor a Magyar Tudományos Akadémia nyilatkozik meg, a tudomány esetében, mindig kérdés, hogy a természettudományok felől közelít-e (ott is az alap- vagy az alkalmazott kutatások irányából) vagy a tudományoknak arról a másik részéről szól, amelyeket az MTA hagyományosan még nem különböztet meg, s amelyeket a humán- vagy társadalomtudományoknak szokás nevezni. A megismerő és közvetlen, a társadalmat, a fejlődést, a gazdaságot befolyásoló funkció ma direktebb a természettudományos kutatások esetében. Ezekben az alapkutatások hasznát ugyan sokszor vitatják, de könnyebb belátni. Azért harcolunk (és azt hiszem, ebben az Akadémia jelenlegi elnöke is nagyon fontos partnerünk), hogy a társadalomtudományok bizonyos alapelveire ugyanez kimondassék, hisz az emberi létet és életminőséget nehéz elképzelni az emlékezet, a történeti hagyomány nélkül. A nemzeti nyelv, a nemzeti tradíciók oldaláról is emberközeli környezetet kell teremtenünk.

    - Mit ért egészséges környezet alatt?

    - Nem csak a természeti környezet méregtelenségét, ártalmatlanságát, vagy a biodiverzitás megőrzését. Fontos, hogy az emberi kéz formálta jelentést hordozó történelmi környezet is rendelkezésünkre álljon. A városaink például őrizzék meg a jellegüket és ne essenek áldozatul egy radikális modernizálásnak, ami kíméletlen beavatkozást jelent.

    - Az Európai Unióban tapasztalható tendenciák merre mutatnak?

    - Erőteljesen ebbe az irányba. Az Unió különböző kutatási javaslatai az ember szolgálatában, az élhető környezettel, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kutatásokat hangsúlyozzák. Reménykeltő, hogy a most zárult budapesti nemzetközi tanácskozás témaköre a tudást (a világ objektív megismerését), az etikát és a felelősséget, mint egy gondolatmenetnek a három elemét igyekezett bemutatni. És az utóbbi két fogalom a társadalomtudományok területéhez tartozik!