Nyugat-magyarországi Egyetem

Savaria Egyetemi Központ

Hallgatói Hírlevél

III. évf. 18. szám, 2010.09.28.

szki@sek.nyme.hu

Kutatók éjszakája a Savaria Egyetemi Központban (képgalériával)

Minden eddiginél több program várta az érdeklődőket pénteken a Savaria Egyetemi Központban a Kutatók éjszakáján. A szombathelyi campus harmadik éve tárta ki kapuit szeptember utolsó péntekén. Ezúttal a Természettudományi Karon és az egyetemi központ könyvtárán kívül a Bölcsészettudományi, valamint a Művészeti, Nevelés- és Sporttudományi Kar is bekapcsolódott az Európa- és országszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendő kezdeményezésbe, amelynek célja, hogy játékos, közérthető formában közelebb vigye a tudományt fiatalokhoz és idősebbekhez egyaránt.  

A gazdag programkínálat ezúttal feladta a leckét, hiszen – mint azt a tudósító elég gyorsan tapasztalta – képtelenség volt minden programon ott lenni, még ha csak néhány perc erejéig is. A 13 lapot megtöltő kinyomtatott program alapján összeállított „menetrend” gyorsan felborult. Ettől függetlenül a bőség zavara pozitívumnak bizonyult – nem jó egy ilyen rendezvény, ha a látogatók egy-két óra elteltével haza akarnak menni.        

*

„Hol máshol rendeznék Szombathelyen a Kutatók éjszakáját, ha nem a felsőoktatásban?” – tette fel a kérdést prof. dr. Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ elnöke a délután három órakor kezdődött megnyitón, a C–épület aulájában. A Nyugat-magyarországi Egyetem vezetését prof. dr. Neményi Miklós tudományos és külügyi rektorhelyettes képviselte, aki az NYME mind a tíz karára ellátogatott. Hiszen az intézmény összes karán, egyetemi városában kinyíltak a kutatóhelyek ajtajai a Társadalmi Megújulás Operatív Program Tudás határok nélkül című egyetemi projekt révén.

*

A néhány perces megnyitót követően utunk a Bölcsészettudományi Kar első programjára, a Bloom-házba vezetett, ahol Kálmánchelyi Zoltánnal, a Weöres Sándor Színház művészével (aki nem mellesleg a BTK szabad bölcsészet szakának hallgatója) interaktív filmkészítésen lehetett részt venni.

A teremben hat-nyolc fiatal, a tudósító belépésekor éppen Varró Dániel sms verseit olvasgatta. „Ez olyan elvont, mint mi” – mondta egyikük valamelyik versről, majd más valaki egy másikról: „Ezt nagyon szeretem”. Láthatóan élvezték a költészetet; a versek sms-formába öntése kitűnő példa arra, hogyan lehet megszerettetni a fiatalokkal a napjainkban amúgy nem túl népszerű irodalmi műfajt. A kötet persze szánt szándékkal volt náluk, inspirációul szolgált a készülő filmekhez, melyek témája a kommunikáció volt (de jól kitalálták ezt is).

A kezdési időpontig jöttek még néhányan, majd megtudtuk a tervet: két és fél kamerával (két videókamerával és egy fényképezőgéppel, amivel mozgóképet is lehet készíteni) kisfilmek születnek majd, műfaji megkötés és vágás nélkül. A jelenlévők három csoportot alkotnak, kitalálják a helyszínt, és forgathatnak is.

Az ötletelés fázisában Zoltántól megtudtuk, a csapat fiatalabb tagjai a Nagy Lajos Gimnázium diákjai, színházrajongók, nemrégiben az egyik közösségi oldalon vették fel vele a kapcsolatot. Olyannyira a színház hatása alá kerültek, „igazi színészi attitűddel rendelkeznek”, hogy a gimnáziumban elő szeretnék adni az Anconai szerelmesek című darabot. A nagyobbak pedig a SEK hallgatói, Zoltán szaktársai. Ők is örömmel jöttek.

 Időközben az első csoport kitalálta, hogy showműsort forgat a Borostyánkő áruháznál (külső helyszínre volt szükség, bent meglehetősen sötét képek születtek volna). A szabad bölcsészek csapata még dolgozott az ötleten; „Mi jók vagyunk, csak lassúak” – mondta közülük valaki, amikor elindultunk egy másik programra.              

*

Mivel három óra után csupán egy-két program kezdődött (de azt már ekkor is meg lehetett állapítani, hogy jóval többen vannak, mint tavaly ugyanekkor; később hosszú ideig szinte mozdulni sem lehetett az aulában), hagytuk magunkat a gyomrunkon át elcsábítani. Az aulában néhány gyerek vetélkedőben vett részt, mások a kiállított ásványokat vették szemügyre, és elég sokan álltak a különféle teáktól, magvaktól, lekvároktól, szárított gyümölcsöktől roskadozó asztal előtt. A céklateát nem vállaltuk, s ahogy tapasztaltuk, sokan voltak még így ezzel, de ott jártunkkor minden más kelendő volt, elég gyorsan kellett gondoskodni a csemegék utánpótlásáról.

*

A kóstolás után Jászberényi Balázs „standjához” léptünk. A papírhajtogatás helyi fiatal mestere nem csak munkáival, személyiségével is elvarázsolta a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt. „A papírhajtogatás nem egyszerű papírformálás” – mondta éppen egy hölgynek és egy kislánynak. „Önkifejezés, nyelv, amit az ember a szívével beszél a keze segítségével. Annyival több a hagyományos szobrászatnál, hogy társas tevékenység.” Majd azt mutatta meg, hogyan lesz a papírlapból műalkotás. A felnőtt ügyesebben másolta a látottakat, a kislány kevesebb sikerrel, de néhány segítő mozdulatot követően az ő keze által is megszületett a papírállatka. „Ezek a legaranyosabb pillanatok, amikor a hajtogatók egymást segítik” – kommentált Jászberényi Balázs, s bevalljuk, mi e néhány perc alatt kedvet kaptunk a papírhajtogatáshoz.

*

A B–épület első emeletén lufikat szorongató lurkók álltak az egyik terem előtt. Az ajtón az állt: Önismeret tesztközelben. „Ti ehhez még kicsik vagytok” – mondta nekik az egyik pszichológus. – „Ezek a tesztek 14 éves kor felettieknek szólnak”.

A gyerekeket tanárnő kísérte, s miután továbbindultak, néhány információ erejéig velük tartottunk. Az egyik körmendi általános iskolából jöttek a 11–12 éves lurkók. Nem volt kötelező itt lenni, de akinek kedve volt, az pedagóguskísérettel vehetett részt a Kutatók éjszakáján.

Később, mintegy két és fél óra múlva újra találkoztunk a kis csapattal. Ekkor a tanárnő elmondta, a gyerekek eddig mindenhol jól érezték magukat, mindenre kíváncsiak és fáradhatatlanok, így még nem mennek haza.

*

A C–épület egyik termében gombákat válogattak. Kisebbeket, nagyobbakat, több papírdobozra és tálcára valót. Megtudtuk, ezekből lesz nem sokára gombakiállítás az aulában. Néhány fajt sikerült felismernünk, de a többséget nem. Az egyik fekete színű gombáról kiderült, az a fekete trombitagomba, s annak ellenére finom és drága, hogy a külsejéből nem erre lehet következtetni. „Csak olyan gombákat szabad felszedni, melyeken a leírásában szereplő jegyek megtalálhatók. De egy fajtát sem könyvelhetünk el úgy, hogy az ehető vagy sem. Itt vannak például a tinórufélék, ezek egy része fogyasztható, egy része pedig nem.” – így hangzott a hevenyészett, kiállítás előtti, csak nekünk szóló „tanfolyam” anyaga.

*

„Jó lenne, ha olyan erős lenne a szervezetünk, mint a muskátlinak” – mondta egy nyolc–tíz éves kislány A növények csodálatos világa című program vezetőjének. „Az is jó lenne, ha nem gyengítenénk az immunrendszerünket” – felelte a szájmaszkot viselő hölgy. „A kóla például gyengíti.” „Azt hallottam, hogy a kólával rozsdát lehet oldani.” „Nem is szeretem. A gyümölcsízű ásványvizet viszont igen, az szerintem nem egészségtelen. Csak akkor iszom kólát, ha nincs más.” „Télen próbáld ki a csalánteát. Finom, és nem kell majd félned a betegségektől.”

A teremben több felnőtt is a mikroszkópok fölé hajolt, hogy vessen néhány pillantást a növényi metszetekre. Egyiküktől, egy harminc körüli férfitől megtudtuk, műszaki érdeklődése miatt jött el a Kutatók éjszakájára. A növények is érdeklik, de maguk a mikroszkópok jobban. Lelkesen ült le minden egyes szerkezet elé, és tanulmányozta, melyik alkatrész mire való. „Ilyen mikroszkópokkal otthon nem rendelkezik az ember” – mondta.

*

„Mielőtt belépünk a terembe, kapcsoljátok ki a telefonjaitokat, bent ne csapjatok zajt és ne is fényképezzetek” – mondta a bemutató vezetője a helyiség ajtaja előtt várakozóknak.

A neurobiológiai laboratóriumban epilepsziás patkányokat vizsgálnak. „Az emberek többsége az úgynevezett nagyrohamos epilepsziát ismeri, ami ájulással, görcsökkel, habzó szájjal jár. De az is epilepszia lehet, ha például az órán elbambul a diák. Mindössze az látható rajta, hogy megremeg a szemhéja, az ujja, majd filmszakadás, és azt még érzékeli, hogy a tanár felírja a táblára egy mondat első betűjét, de a következő képe már az, hogy pontot tesz a végére. Ezeket a kis rohamokat vizsgáljuk, hiszen felnőtt korra ezekből fejlődnek ki a nagyok. Az epilepszia kialakulásáról jelenleg nincsenek ismereteink, gyógyítani nem lehet, csupán kezelni. Kísérleteink során az epilepsziás patkányok koponyájába elektródákat ültetünk, majd kis sapka kerül az állatok fejére, s az ebben lévő csatlakozó segítségével továbbítjuk az EEG jeleket a számítógépbe. Olyan szereket adunk az állatoknak, amelyek a jövőben gyógyszerekké válhatnak.”

*

A Berzsenyi Rádió stúdiójában ott jártunkkor Velics Gabriella főszerkesztő hallgatókkal éppen a Nádor család című hangjátékot olvasta fel. Előbbitől megtudtuk, nemrég ötven feletti látogatók álltak a mikrofonok mögött, fel is vették az általuk elmondott jelenetet.

*

A legmodernebb eszközökkel felszerelt terhelésélettani laboratóriumban több vizsgálatot végeztek. A labor vezetője éppen azt ecsetelte, hogy a gépeket az oktatásban is használják. „Ma a testnevelő-edző szak valójában sportszak. A hallgatóknak meg kell ismerkedniük ezekkel a gépekkel is, hiszen munkájuk során használniuk kell majd őket.”

A laboratóriumban EEG és EKG felvételeket készítettek, értékeltek. A terheléses vizsgálatokkal kapcsolatban valaki megjegyezte, a labdarúgóknak szerződéskötés előtt át kellene esniük egy ilyen vizsgálaton. Sajnos, ez ma még álom. A laborvezető némileg pozitív hangulatot adva a diskurzusnak elmondta, a Haladás már felismerte a vizsgálat jelentőségét, az ő játékosaikon elvégzik a vizsgálatot. Szerencse, hogy Szombathelyen van erre lehetőségük.

*

100 éve emelkedett a levegőbe az első magyar építésű repülőgéppel Adorján János, a gép tervezője és építője. A vasvármegyei Sorkitótfaluban született gépészmérnök munkásságáról dr. Nemes József, a Természettudományi Kar főiskolai docense tartott előadást a C–épület nagyelőadójában.

Ebben a teremben is sokan megfordultak: elsőként Vissy Károly meteorológus előadása töltötte meg a helyiséget, majd a Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ természettudományos középiskolai tehetséggondozásról szóló programja, ezt követően pedig a vulkáni tevékenységekről és az antropológiáról szóló prezentáció.

*

Az éjszakát a Bloom-házban zártuk. Akkor cseppentünk bele a beszélgetésbe, amikor Enyedi Ildikó filmrendező egyik tanítványa arról beszélt, miért szinte megoldhatatlan feladat egy filmet kronologikusan leforgatni.

Bevalljuk férfiasan, Varró Dániel sms verseiről szóló beszélgetésre jöttünk, mint ahogy még jó néhányan, akik utánunk léptek be a terembe, és suttogva arról érdeklődtek szomszédjaiktól, hogy mikor kezdődik már a program. Aztán kiderült, a beszélgetés elmarad, helyette a rövidfilmek vetítése, illetve az ezekről szóló beszélgetés folytatódik. Ennek ellenére – nem csak udvariasságból – nem volt olyan, aki sarkon fordult. Pedig alkalom lett volna rá, hiszen a beszélgetés–vetítés-blokkok közé szüneteket is beiktattak a szervezők. Csakhogy a tanítvány, Horváth Lili ekkor következett vizsgafilmje hatásosnak bizonyult. A prof. dr. Tallár Ferenc, a BTK egyetemi tanára által szociodrámaként meghatározott, kevés párbeszéddel operáló film nem nélkülözte az „emelkedett és gyönyörű” pillanatokat, holott – bevallotta – ő maga tartott attól, mit lát majd a vásznon. A film (a címe Napszúrás, s több díjat is bezsebelt már a szerzője) erejére jellemző, hogy a vetítést mély csend követte. „Erős film volt” – mondták róla többen, s mi sem gondoltuk másképp, amikor éjfélkor kiléptünk a Bloom-ház kapuján a csendes Fő térre hogy hazafelé induljunk. Erős film és erős éjszaka volt.

*

Képgaléria a http://www.sek.nyme.hu/szki/NYME%20SEK%20KPTR/Forms/AllItems.aspx?RootFolder=%2Fszki%2FNYME%20SEK%20KPTR%2F2010%2FKutat%C3%B3k%20%C3%A9jszak%C3%A1ja%20szeptember%2024&View={84F047D4-F770-4DEE-9DB1-C55FE7A7ECAE} címen

(Szöveg és fotó: Kleinhappel Miklós)