Egyéb interjúk : Dr. Manherz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára: Létkérdés lehet az integráció |
Dr. Manherz Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára: Létkérdés lehet az integráció
Kleinhappel Miklós 2006.11.25. 10:05
Sok intézmény számára most létkérdés, hogy együttműködési megállapodásokat kössenek, mondta dr. Manherz Károly. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára a Regionális Felsőoktatási Forrásközpontot avatta fel szerdán, ezután adott interjút a Heti Frissítőnek.
– Úgy hírlik, az állam nem finanszírozza tovább a PPP-konstrukcióban létrejövő beruházásokat. A Forrásközpontot látva nem fáj a szíve emiatt?
– Több „elképzelés” is szárnyra kapott az utóbbi hetekben. Tény, hogy ezeket az építkezéssel és szolgáltatással megtöltött beruházásokat a kormány felül kívánja vizsgálni. Világosan kell látnunk, mennyit képes finanszírozni belőlük a költségvetés. Lehet-e, illetve kell-e újakat indítanunk? Emiatt (érthetően) félelem van az érintettekben. Be kell látni, ha az épületeket használni kezdik, akkor a minisztériumnak és a felsőoktatási intézménynek 15-20 éven át fizetni kell a bérleti díjat, valamint az üzemeltetési költségeket. Ezek havonta több millió forintos kiadási tételt jelentenek. Sok főiskolán és egyetemen az utóbbi időben komoly fejlesztések történtek. Őket ez az infrastruktúra megfelelően kiszolgálja. A demográfiai hullámvölgy viszont hamarosan a felsőoktatást is eléri, így egyre kevesebb hallgatóra számíthatunk. Elképzelhető, hogy igényeik kielégítéséhez nem lesz szükség ilyen háttérre. Az iskoláknak el kell tehát gondolkodniuk azon, hogy passzívan „csak” oktató- és kutatómunkával foglalkoznak, vagy nyitottak és egyéb képzéseket is beengednek a falaik közé. Szerencsére úgy tűnik, az utóbbi csoportba tartozik a Berzsenyi Dániel Főiskola is, mert könyvtárát, Felnőttképzési Központját és Pedagógiai Szolgáltató Központját a piac számára meg lehet nyitni. Az előttünk álló időszak a tudásalapú társadalom építésével fog telni. Ebben a főiskoláknak új szerepük lesz, hiszen valahogy bele kell „csatornázniuk” a tudást a gazdaságba.
– Az elmúlt napokban Szegeden járt, ahol azt nyilatkozta, a versenyképes nagy intézményeknek nincs félnivalójuk a felsőoktatási reform következtében történő változásoktól. Némelyek viszont nem tudnak megfelelni a minőségi követelményeknek, így lesz egyfajta „természetes szelekció”. – Ezután nem osztják el a hallgatókat az iskolák között, hanem a jelentkezési lapon első helyen megjelölt választásuk és az intézmény kapacitása dönti el, mennyi és milyen képességű hallgatót oktat majd egy főiskola vagy egyetem. Ez csökkenti a szakok és az intézmények számának túlburjánzását. Előfordulhat, hogy például a bölcsészettudományi vagy a pedagógusképzésben, ahol jelentős lesz a felvehető hallgatók számának visszaesése, a harminchat állami iskola közül csak tizenhat vehet részt. De az sem kizárt, hogy egyik sem. Az intézmények vezetőinek fel kell mérniük, kívánatos lenne-e újabb együttműködési megállapításokat kötniük. Erre most lehetőséget ad a felsőoktatási törvény. Az egri főiskola szemléletmódját például követendőnek tartom: annak érdekében, hogy a jövőben fontos szerepet tölthessen be a régióban, tárgyalásokat kezdeményezett Miskolccal, így próbálja meg a piaci igényekhez igazítani képzési profilját. Az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak világosak a céljai: ha nem teszünk lépéseket, nem visszük végig az oktatási reformot, akkor elpazaroljuk az adófizetők pénzét, ráadásul munkanélküli diplomások tömegét képezünk.
|