A bérgyilkos irodája valójában egy bérelt lakás volt. Itt fogadta az ügyfeleit hétfőtől péntekig mindig ugyanabban a két órában, kilenctől tizenegyig. A lakás szobáját rendezte be irodának. A berendezés praktikus volt: egy íróasztal székkel és egy az egyik falat teljesen elfedő polcállvány. Az előtérben egy tucat szék kapott helyet; itt várakozhattak az ügyfelek. Tolongás sosem volt, az azonban előfordult, hogy egyszerre két, három ügyfél is várakozott. Az emberek ilyenkor némán ültek és vártak a sorukra. Nem kérdeztek, mereven maguk elé bámultak - jól tudták, miért van itt a másik.

    Amikor Ray belépett az előtérbe, senki sem várakozott a székeken. Egyenesen az irodába ment hát. Kopogott és amikor meghallotta a ,,szabad" kifejezést helyettesítő csengőszót és az ajtó zárjának zümmögését, belépett a helyiségbe.

    - Szervusz, sógor! - üdvözölte  a belépőt a bérgyilkos. Középkorú, kopaszodó, köpcös ember volt, aki úgy öltözködött, mint egy hivatalnok. A kölcsönös üdvözlések után a két férfi helyet foglalt.

    - Mi járatban, Ray? Bajban vagy?

    - Csak ideig-óráig... remélem - felelte Ray.- Van egy kellemetlen alak... De beszélj előbb magadról! Hogy megy az üzlet?

    - Nem panaszkodom. Erős a konkurencia, szükség van minden munkára. Ha az ember nem enged a színvonalból, becsületesen megél. Minden ügyfél egyforma, nincs jó vagy rossz ügyfél. Olyan ez, mint a szállodák esetében: fizetővendég van, akár fehér, fekete vagy sárga az illető bőrszíne. Szóval, miért jöttél?

    - Lenne egy kis munka - felelte Ray és lényegretörően rokona asztalára tett egy nagy méretű fényképet és egy papírlapot, melyen rövid gépelt szöveg állt. - A fényképe és a címe. Egy héten belül el kellene tüntetni az útból.

    - Rendben, Ray! Neked fél áron megcsinálom: első a család!

    - A pénzt a szokott módon?...

    - Természetesen.

***

    Harminc perc múlva már egy másik ügyfél ült Ray helyén. Úgyanúgy, mint ő, fényképet és az áldozat címét letette a súlyos íróasztalra.

    - Néhány nap, de legfeljebb egy hét ideje van.

    A bérgyilkos a fényképre nézett, vonásai nem árulták el az érzelmeit.

    - Rendben, megoldható - mondta. - A tarifát tudja.

    - Holnap megkapja a pénzét a szokott módon.

***

    A bérgyilkos a Ray látogatása utáni harmadik napon elvégezte a sógora által adott munkát. Hogy megbizonyosodjék az eredményről, az áldozat nyaki verőerét kereste. Közben arra gondolt, kár, hogy meg kellett halnia a három nappal ezelőtti második ügyfelének, aki Ray után körülbelül harminc perccel érkezett. Jól ismerte.   Megbízható orgazda volt.

    Ezután következett az immár halott férfi ügyének elintézése. A bérgyilkos - csakúgy, mint az előző áldozatánál - ezúttal is biztosra ment: Ray nyaki verőerét kereste.

    - Sajnálom, Ray - mondta, miután megbizonyosodott róla, hogy sógora meghalt. - Elmagyaráztam: erős a konkurencia. Az embernek ügyelnie kell a jó hírére, a megbízhatóságára. Minden ügyfél egyforma. Persze azért a család az első, ezt láthatod!