- A Megasztár 2-be is elküldtem a jelentkezésemet, de akkor nem hívtak be –mondja. – Volt, aki bíztatott, mások lebeszéltek volna, de úgy gondoltam, a saját fejem után megyek, ezért újra megpróbáltam.

    A jelentkezőknek rövid bemutatkozót kellett írniuk magukról. A műsor készítői többek között kíváncsiak voltak a zenei múltjukra és arra, mik a kedvenc műfajaik.

    - Hat évig énekeltem fiúkórusban, ezután két évig vegyeskarban. Játszottam egy tiszavirág életű zenekarban is. Azért álltunk össze, hogy felvegyünk néhány számot, amiket a szalagavatón adtunk elő.

    András 2004-ben elindult egy könnyűzenei dalversenyen, ahol különdíjként demoszám-rögzítési lehetőséget biztosítottak számára egy zalaegerszegi stúdióban.

    - Azt mondták, egy dal kedvéért nem érdemes bepakolnunk, ezért hármat vehettünk fel. Mindegyik saját szerzemény volt.  Sajnos a zenekar nem maradhatott együtt, mert a középiskola befejezése után én Szombathelyre, a többi tag Budapestre, Sopronba vagy még távolabbra került.

    Szeptember elején volt a Megasztár 3 válogatására. Andrást egy vasárnapi napra várták Budapestre.

    - Volt egy délelőtti, egy kora délutáni és egy kora esti csoport. Én az elsőbe kerültem. Mindenki kapott egy sorszámot. Az enyém az 1395-ös volt. A regisztráció után alá kellett írnunk egy papírt, így hozzájárultunk ahhoz, hogy a Tv2 adásba szerkessze a válogatáson készült felvételeket. Valamint felírtunk néhány dalt, amiket énekelni szerettünk volna.

    András fél tizenegykor léphetett a zsűri elé. Nem tagadja, izgult, hiszen nem mindennap kell számot adnia a tudásáról a zenészszakma olyan etalonja előtt, mint például Presser Gábor.

    - Tisztában voltam vele, hogy nincs olyan jó hangom. A gitárjátékom is hagy kívánnivalót maga után. Görcsös voltam, éreztem, hogy valószínűleg nem jutok tovább, de éppen emiatt gyorsan feloldódtam. Nem volt vesztenivalóm. 5-6 percig voltam bent, ebből másfél percnyi anyagot adtak le a televízióban.

    A válogatásra magával vitte a gitárját is, de azt nem vihette be magával.

    - Egy finn számot énekeltem. Majd elkezdtem a Rozsomák-dalt, amit a nővéremmel közösen írtunk. Ezt nem énekeltem végig. Mondtam, ha megkapom a gitáromat, folytatom. ,,Köszönjük, elég lesz”, válaszolta Pély Barnabás. Én viszont erősködtem, hogy folytatni szeretném.

    És folytatta is. A produkció befejezése után András szerint Presser Gábor fogalmazta meg a legtalálóbb kritikát: ,,nagyon jó, amit csinálsz, de nem ez a verseny a tiéd”.

    - A bekonferáló szöveg is hasonlót fejezett ki: hiába volt valaki nagy egyéniség, ez sokszor nem pótolta a zenei tudást.

    András úgy érzi, néhány negatív reakciót leszámítva pozitív kritikákat kapott azoktól, akik ismerik.

    - A Megasztár honlap Fórum rovatában négy, öt hozzászóló értékelte a teljesítményemet. Laár Andráshoz, Dolák-Saly Róberthez hasonlítottak. További sikerélményt jelentett, hogy az adás után vicces zenék kategóriában feltette valaki az internetre a Rozsomák-dalt. Örültem volna, ha eljutok a következő fordulóig, de így sem vagyok szomorú. Találkozhattam Presserrel, Novák Péterrel, Bakáccsal, Somával, Pély Barnával, Tillával, és két olyan versenyzővel is (a felvidéki és a svéd lánnyal), akik a döntőbe is bekerültek.

    Olyannyira nem keseredett el, hogy azt fontolgatja, ha megrendezik a Megasztár 4-et, arra is jelentkezik majd, de ezúttal talán valami komolyabb hangvételű és átütőbb dallal.

    - Felvettek színészképzésre ide, a BDF-re. Egy év alatt fejlődhetek annyit, hogy a következő alkalommal sikeresebben szerepeljek. Van például énekóránk. A hangszeres tudásomon is javítani szeretnék. Jó lenne, ha együttest is tudnék alapítani. De ezt nem könnyű megvalósítani, hiszen számos problémával kell megküzdeni (nincs például próbahely, egy rendes gitár is jó lenne). Addig is dalokat írok. Hallottam, hogy újra rendeznének Ki mit tud?-ot. Lehet, hogy ott is szerencsét kellene próbálnom.

    András a televíziós szereplésnek köszönhetően a saját bőrén tapasztalhatta meg, mivel jár, ha valaki akár csak percekre feltűnik egy népszerű műsorban.

    - Többen felismertek. Amikor a nevemet mondtam a pultnál ülő könyvtáros hölgynek, hogy elkérjem a leadott olvasójegyemet, azt válaszolta, ,,Tudom, láttalak a tévében”. Nemrég visszamentem az egykori középiskolámba, és odajött hozzám két tizenegyedikes lány, hogy írjam le nekik a Rozsomák-dal szövegét.

    András azt mondja, az ismertségnek ezt a fokát képes kezelni, örül az érdeklődésnek, ám zavarná, ha lépten-nyomon megállítanák. Pedig lehet, hogy egyszer életének szerves része lesz a rivaldafény és mindaz, ami ezzel jár. Hiszen ahogy az a zalaegerszegi könnyűzenei dalversenyen indulók teljesítményének értékelésében szerepelt, a versenyzők további gyakorlással, rutinszerzéssel sikeres előadókká válhatnak. De az sem baj, ha megmaradnak lelkes amatőröknek, akik a környezetüket szórakoztatják éneklésükkel, hangszeres játékukkal.