- A Tényeket Tisztelők Társaságának elnökségi tagja vagy. Az elmúlt hetekben új műsorod indult a Magyar ATV - n, X - aknák címmel. A két dolog összefügg?

    - Igen. A rendszerváltás után egyre-másra bukkantak fel az ezoterikus gondolatok. A magyar könyvkiadók hihetetlen mennyiségben ontják magukból az ilyen témájú könyveket. A diktatúrában a hivatalos tudománypolitika ezt nem engedte. Ezért nagyon sokan azt gondolták, azért nem jelenhettek meg ezek a kiadványok, mert az igazságot tartalmazták. Véleményem szerint viszont különböző furcsa spekulációkat. Amit tanulatlanul, műveletlenül állítanak csapongó fantáziával megáldott emberek, nem biztos, hogy igaz. Ezt a folyamatot akarta kissé visszafogni tudós embereknek egy csoportja. Ezért jött létre a Tényeket Tisztelők Társasága. Mivel ők olvastak, hallottak tőlem különböző megnyilvánulásokat e témában, azt gondolták, közöttük van a helyem. Igazuk volt. De a Tényeket Tisztelők Társasága megmaradt egy eléggé magába zárkózott, a nyilvánosság elé ritkán lépő, szerény indulatokkal felvértezett mozgalomnak, ami számomra kevésnek bizonyult. Én ebben az ügyben ennél sokkal indulatosabb vagyok. Ezért szerettem volna már hosszú ideje elkészíteni az X - aknák című műsort, amire most megkaptam a lehetőséget.

,,AZ EZOTÉRIA A FELNŐTTKOR MESEKÖNYVE."

    - Asztrológia, aura, földsugárzás, feng - shui, nyelvtanulás alvás közben, táplálkozási téveszmék, agykontroll; csak néhány azok közül a témák közül, amiket fel szeretnél dolgozni, illetve amiket már feldolgoztál. Az Interneten heves vita alakult ki a műsor kapcsán, újságok hasábjain a halálodat kívánva azt ,,üzente" egy boszorkány, megátkoz, ha tovább feszegeted ezeket a témákat...

    - Nagyon nagy port vert fel például az Egely - kerék. Ez a szerkezet a feltaláló szerint egy vitalitásmérő. Ha egy portékáról ezt állítja valaki, annak két kérdésre kell tudnia válaszolni: mi az a vitalitás és azt méri - e egyáltalán a műszer? Ezekre az alapkérdésekre két adás során sem kaptunk választ. Az Egely - kereket 16 000,- forintért árusítják. De rosszabbat mondok: egy székesfehérvári alapítványi iskolában az evvel a szerkezettel mért eredmények alapján szelektálják a gyerekeket. Az állításom bizonyítására alkalmas dokumentumok a kezemben vannak.

    - Elfogadják a meghívásodat a műsorba a feltalálók, boszorkányok, és egyéb szakértők?

    - Látod, ez központi kérdés. Ha nagyon indulatos vagyok, és pragmatikusan megpróbálom rávenni őket arra, hogy érveljenek, ahogy azt az ,,én" oldalam, a szkeptikusok várják tőlük, elriasztom őket. Ha megengedő vagyok velük szemben, felesleges az egész műsor. Ezért úgy kell libikókáznom, hogy megpróbáljam rávenni őket a racionális érvelésre, ugyanakkor ne riasszam el őket. Így is nagyon sokan vannak, akik nem jönnek el.

    - Újra és újra bebizonyosodik, milyen hiszékenyek vagyunk?

    - Szeretjük azt hinni, hogy a legkisebb gyerek a legtehetségesebb. Sokkal egyszerűbb ilyesmiben hinni, mint tanulni és esetleg vért izzadva bizonyítani egy állítást. Azt gondolni, hogy nem szükséges iskolába járni, mert otthon a sufniban is feltalálhatjuk az örökmozgót.

    - Mennyire vagyunk fogékonyak a bizonyításra?

    - Alig - alig. Az emberek szeretik, ha az élet bonyolult kérdéseire egyszerű válaszokat kapnak. Én azt mondom, kapsz tőlem egy új definíciót: az ezotéria a felnőttkor mesekönyve. Hiszen a felnőttek is szeretik a mesét.

,,NEM AKAROK LEMARADNI."

    - Jelenleg, amikor beszélgetünk, újra látható a Legyen Ön is milliomos!, folyik a játékosok toborzása. Kijelenthetjük, hogy a játék visszatért a képernyőre?

    - Úgy tűnik, igen. De a műsor sorsa nem rajtam múlik, ebbe nekem nincs beleszólásom. A programigazgató feladata átgondolni, mit akarnak elérni vele, mik a műsorpolitikai, gazdasági és egyéb célok. 

    - Milyen érzéseket kelt benned ez a bizonytalanság?

    - Semmilyeneket, ugyanis nem létkérdés számomra, képernyőn vagyok-e vagy sem. Anyagilag nem függök tőle, ez a dolog lényege. Ugyanakkor nagyon szívesen vezetem a Legyen Ön is milliomos! - t, remélem, a televíziónézők is érzik, hogy élvezem.

    - Az X - aknákban reménytelen vállalkozásnak tűnik meggyőzni téged a másik oldal tagjainak, ugyanakkor amikor az RTL Klubhoz igazoltál, nagy feltűnést keltett a külsődben megvalósult átalakítás, azaz hogy megváltoztatták a frizurádat, amit évtizedekig viseltél. Valójában mennyire vagy formálható?

    - Soha nem szólok bele abba, milyen ruhát akarnak rám adni. Ha át akarják alakítani a frizurámat, megtehetik. Valóban, amikor a TV 2 - től az RTL Klubhoz kerültem, nagy visszhangja volt annak, hogy megváltozott a frizurám. Ezen én jókat mosolyogtam. Úgy gondolom, egy ember személyiségében a külső megjelenése nagyon kevéssé játszik szerepet. Külsőleg formálható vagyok, de a személyiségem, a világnézetem nem. Irdatlan vita alakult ki az X - aknák kapcsán az Interneten, ahol ezeket a személyiségjegyeimet keményen bírálják is. Egyetlen kérdésben változott a véleményem az idők során: politikailag. Az ember véleménye az élete alatt szerintem politikailag elég sokszor változik. Régen, egy nagyon bölcs ember azt mondta, az, aki fiatal korában nem harcos baloldali, idősebb korában nem harcos konzervatív, valószínűleg nem intelligens ember. Ezért furcsa a mai magyar helyzet, hiszen ennek a fordítottját látjuk: Magyarország a világ azon kevés országához tartozik, ahol a fiatalság nagy része konzervatív. Ezt egyszerűen nem értem. A kérdés szerintem megérne egy elemzést.

    - Érdekel a politika? Miért nem te vagy az, aki ilyen témájú elemzésekbe bocsátkozik?

    - Hajlamos vagyok belemenni aktuálpolitikai kérdésekbe, mert ezek engem foglalkoztatnak. Így 50 - en túl azonban kezdő lennék, ha például politikai vitaműsorok vezetésébe vágnék bele. Ennek a vágyamnak egy része ugyan most az X - aknákban realizálódott, hiszen ez is vitaműsor. Bár ebben az esetben nem a szó klasszikus értelemében vett vitavezetésről van szó, hiszen nem vagyok pártatlan. Belátom, ilyen nem nagyon fordult még elő a televíziózás történetében.

    - Miért tart vissza, hogy kezdő lennél? Maximalista vagy?

    - Nem, de nem akarok lemaradni. Nem megyek bele olyan csatákban, amelyekben tudom, hogy alulmaradok majd. Helyesebben ennél pragmatikusabb vagyok és nem ennyire önző: azt mondom, miért én csináljak valamit, ha azt más valaki nálam jobban tudja? A szívem mélyén azért szívesen kipróbálnám, hátha nem így van - de erre már nem fog sor kerülni.

,,A KÖZÖSSÉG HATÁROZZA MEG, SZÁMÁRA MI HORDOZ ÉRTÉKEKET."

    - Hogy éled meg, hogy nincs utódod?

    - Ez egy nagyon jó kérdés, és érdekes, hogy még senki sem kérdezte. Először is elbizonytalanít engem abban a tekintetben, hogy ez azért van - e így, mert a kvíz már nem volna olyan népszerű műfaj. Az is elképzelhető, hogy mások is úgy gondolkoznak, ahogy én: egy másik műfajba nem vágnak bele, mert azt meg én csinálom jobban. A kérdésekben én az általános műveltséget szeretem számon kérni. Az általános műveltség fogalma viszont az elmúlt évtizedekben változott. Ami nem baj, hiszen mindig a közösség határozza meg, számára mi a fontos, mi hordoz értéket. Ebből a szempontból konzervatívabb vagyok, hiszen véleményem szerint a klasszikus értékeket át kellene menteni a fiatalabb korosztály számára. Abban egyfajta küldetést érzek, hogy ezek az értékek ne merüljenek feledésbe.

    - Mennyiben változott az általános műveltség fogalma?

    - Csökkent az értéke a kultúrtörténetnek. Montesquieu -t, például sokan már nem csak leírni, de kimondani sem tudják. Ha valaki egy élő adásban ezzel a névvel találkozik, egyáltalán nem zavartatja magát, ha rosszul ejti ki. Ettől én szomorú vagyok. Előtérbe került a könnyűzene-, a televízióműsorok-, a sport-, a gasztronómia-, a filmek ismerete. Az emberek azokat tartják fontos információknak, amelyekkel nap, mint nap találkoznak. Ezzel szemben már talán a középiskolában sem igazán kérik számon Racine - t, Voltaire - t. Pragmatikusabbá vált az élet.

    - A Legyen Ön is milliomos! adásait nézve elkeserítő, hogy sokan még az átlagos műveltségű ember számára alapvető kérdésekre sem tudnak válaszolni, holott (úgy gondolom) 100 000,- forintig mindenkinek illene zökkenőmentesen eljutni, különösen akkor, ha játékosnak jelentkezik.

    - Előfordult, hogy elég erőszakosan felhúztam valakit 100 000,- forintig. Azért szeretem ezt az összeget odaadni, mert úgy gondolom, ez a minimum azért, amiért a játékos jelentkezett, részt vett egy tippelési folyamaton , elutazott a stúdióba. Ritkán fordul elő, hogy nyeremény nélkül engedek el valakit. Ahhoz nagyon súlyos hibát kell elkövetnie: ha olyan kérdésre ad rossz választ, amelyről azt gondolom, a néző számára elvárható tudásanyag. A játék a 100 000,- forintos határ felett válik élessé. Nekem akkor van leginkább szerepem, mialatt valaki eléri a második garantált összeget. Ekkor én a műsor érdekében hol jó, hol nem jó irányban igyekszem befolyásolni a játékos lelkivilágát. Úgy érzem, ebből úgy lehet műsort csinálni, hogy közben nagyon sok információ hangzik el. Csak úgy tudok elbizonytalanítani valakit, ha valamelyik válasz mellett vagy ellen olyan tényeket, információkat hozok fel, amelyek érdekesek, izgalmasak, elgondolkodtatóak, hogy aztán a nézők számára is tanulságos beszélgetés alakuljon ki köztem és a játékos között. Számomra az a kihívás ebben, hogy nagy a tét: az általam közölt információkat helyesen vagy helytelenül értékeli-e a játékos.

    - A kultúrtörténet az első számú hobbid?

    - Talán igen. Az általam vezetett műsorokban soha nem azt mondtam, hogy Franciaország fővárosa Párizs, hanem mindig az érdekelt, miért éppen így hívják. Ez engem is lelkesít.

    - A jelenleg éppen szünetelő, de hamarosan újrainduló Nekünk '80 nosztalgiaműsor. Te nosztalgikus alkat vagy?

    - Szerintem mindenki az. Azért Nekünk '80 a műsor címe, mert a célközönség számára a '80 - as évek jelenti a nosztalgiát. Ez az évtized szerintem kifejezetten unalmas volt. Nem történt szinte semmi izgalmas. Beállt a világ, mindenki azt gondolta, ennek így kell lenni. Szívem szerint Nekünk '60 - at készítenék.

    - Mit jelent számodra a '60 - as évek?

    - Akkor alapozódott meg az a kor, amelyben most élünk. Ez logikailag ugyan nem túl szerencsés megfogalmazás, mert azt gondolhatod, a most 50 és 60 év közötti korosztály élete alapozódott meg akkor. De nem! Mik is történtek ebben az évtizedben? Felépült a berlini fal, megölték Kennedy elnököt, a magyar csapatok bevonultak Csehszlovákiába, diáklázadások törtek ki Párizsban és Amerikában, hippimozgalom, békemozgalom, Holdra szállás, vietnámi háború. Hihetetlen forrongásban volt a világ. És még gyorsan hozzáteszek valamit: megalakult a Beatles, a Rolling Stones és a Led Zeppelin; az egész mai zenei élet ebből táplálkozik.

    - Abban az időben talán túlságosan is forrongott a világ, legalábbis az akkori fiatalok szülei szerint. Milyen volt a kapcsolatod az apáddal, illetve milyen most a fiaddal?

    - Apám sokkal inkább békén hagyott engem, mint én a fiamat. És nem akart minden áron magához hasonlatossá tenni. Ennek következtében én sokkal inkább hasonlítok az apámra, mint a fiam rám. Én erőszakosabb voltam, jobban ki akartam jelölni számára az utat, benne pedig nagyobb volt az önbizalom és az önakarat, hogy ennek ellenálljon.Volt egy elképzelésem arról, hogyan fogok gyereket nevelni. Így is tettem, ami hiba volt. Azt gondoltam, a trójai háború minden epizódjának az ismerete elengedhetetlen egy gyerek szellemi fejlődése szempontjából. A fiam nem így gondolta. Elég sokszor kerültünk ilyen okok miatt konfliktusba. Végül ő győzött. Miközben nem ismeri a trójai háború minden epizódját, nagyon ügyesen megállja a helyét a világban.

    - Könnyen belátod, ha tévedtél valamilyen kérdésben?

    - Igen, de nagyon ritkán tévedek. Amiről nem vagyok teljesen meggyőződve, abban nem foglalok állást. Sok ilyen dolog van, ezeken nem vagyok hajlandó töprengeni. Amilyen kérdésről határozott véleményem van, úgy gondolom, elég racionálisan körbejártam.