Mindenki megkapja a magáét - a Diáknapokon is!
Kleinhappel Miklós 2006.05.03. 09:22
A Nyugat Rádió a Berzsenyi Dániel Főiskola (BDF) idei diáknapi programsorozatának hivatalos rádiójaként segíti az intézményt abban, hogy a diákokon kívül a Szombathelyiek is magukénak érezzék a rendezvényt, illetve hogy az eddigieknél jobban tolerálják az ezzel járó esetleges kellemetlenségeket. Főiskolánk ezen kívül több szállal is kapcsolódik a Nyugat Rádióhoz. Szép Bence marketingigazgató az elmúlt években a BDF-en diplomázott, Huszár Judit és Horváth Eszter szerkesztő–műsorvezetők pedig jelenleg is az iskola hallgatói.
SZÉP BENCE MARKETINGIGAZGATÓ
– A korábbi években probléma volt, hogy az intézmény közelében lakók hangosnak tartották a zenét, illetve zavarták őket a bulizó fiatalok – mondja. – A rádió eszközeivel most türelmet, megértést kérünk az érintettektől.
– Mi a rádió (divatos szóval élve) célközönsége?
– A Nyugat Rádiót olyan helyi médiumnak szántuk, amelyet az itt élők teljes mértékben magukénak érezhetnek. A szokásos kereskedelmi rádiózásnál magasabb színvonalon, ugyanakkor szórakoztatóan szeretnénk működni.Mindenki igényeire figyelünk, ezért is a szlogenünk: ,,Mindenki megkapja a magáét”.
– Kérlek, mutasd be az olvasóknak a Nyugat Rádiót!
– 2005. október 17-én indult a 88.4 MHz-es frekvencián. Műsorait a nap 24 órájában sugározza. Szombathelyen és a környező településeken, valamint a www.nyugatradio.hu weboldalon hallgatható. A törvény adta lehetőségeket kihasználva reggel hat és este hét óra között lényegében kereskedelmi rádióként üzemelünk, 19.00 és 24.00 óra között pedig a tematikus műsoroké a főszerep.
– Milyen eredményeket ért el a rádió az elmúlt fél évben?
– A visszajelzések azt mutatják, a hallgatók kedvelik, hogy nemcsak megvadult mp3 lejátszóként ontjuk a zenét, hanem különféle információkat adunk, közéleti beszélgetéseket közvetítünk. A Nyugat Rádió tematikus műsorai izgalmas újdonságot képviselnek a helyi rádiózás történetében. Például Prieger Szabolcs vagy Tóth Bálint műsorára gondolok. Az előbbi a kortárs könnyűzenét mutatja be, az utóbbit nehéz zeneileg behatárolni, de a mottója beszédes: ,,védd a veszélyeztetett zenéket”. Sokat elárul a rádió által képviselt új minőségi rádiózásról, hogy a szombathelyi rádiózás történetében a 88.4 volt első helyi rádió, amely élő kosárlabda mérkőzést közvetített az új sportcsarnokból.
– Sikerül majd megszólítania a Nyugat Rádiónak azokat a korosztályokat, akiket esetleg zavar a Diáknapokkal járó nyüzsgés, zaj ?
– A helyi rádiók közül elsőként egy kérdőíves felmérést készítettünk a közelmúltban, hogy többek közt megtudjuk, kik hangolnak a 88.4-re, és ők milyen rádiót szeretnének hallgatni. Aki válaszolt a kérdésekre, annak például a kívánságműsorban lehetősége volt elküldeni egy dalt. Számos esetben előfordult, hogy valaki az unokájának kért számot. De a műsorokba betelefonálók között is szép számmal akadnak az idősebb korosztályba tartozók. Több generáció rádiója tehát a Nyugat, ezért igen, jó esély van arra, hogy meg tudjuk szólítani, és türelmet tudunk kérni például a BDF szomszédságában élőktől.
HUSZÁR JUDIT ÉS HORVÁTH ESZTER SZERKESZTŐ–MŰSORVEZETŐK
– Hogy kerültetek a rádióhoz?
H. E.: – Kommunikáció szakosként gyakorlati helyet kellett keresnem. Korábban fél évig dolgoztam a főiskolán, a Berzsenyi Rádióban, ezért úgy döntöttem, rádiónál töltöm el az előírt két hetet. Több próbálkozás után végül itt fogadtak.
H. J.: – Én nemzetközi kommunikáció szakos vagyok. Körülbelül egy évvel ezelőtt a nyugat.hu internetes portál rádiójához hívták egy ismerősömet, aki tudta, hogy azelőtt dolgoztam a Berzsenyi Rádióban. Épp a rádióba tartott, amikor találkoztunk. Ha érdekel a lehetőség, tartsak vele, mondta. Körülbelül másfél hónap múlva indult a Nyugat Rádió, ahova válogatás után választottak ki néhány munkatársat. Többek között engem is.
H. E.: – A mentorom jónak értékelte a teljesítményemet, ezért megkérdezték, hogy szeretnék-e maradni a gyakorlati idő letelte után is. Természetesen éltem a lehetőséggel.
– Főiskolára jártok, de a rádiózás is teljes embert kíván. Megdolgoztatnak bennetek?
H. J.: – Mindenkinek gyorsan kialakult a szerepe. Én műsort szerettem volna vezetni, erre kaptam is lehetőséget. És befogtak szerkeszteni. De bármilyen sok munkánk van is, szívesen, örömmel csináljuk.
H. E.: – Judit egyéni tanulmányi rendes, én nem. Szerencsére a rádió figyelembe vette az elfoglaltságaimat, így ha egy–egy nap nem tudok bejönni, azt máskor is ,,ledolgozhatom”. Szükségünk van egymásra, és így a nehézségek ellenére is együtt lehet dolgozni.
– Eszti, neked magyar a másik szakod. Ez vagy a kommunikáció áll közelebb a szívedhez?
– Középiskolásként a magyar volt a kedvenc tantárgyam, ezért adta magát ez a szak. De a kommunikáció is érdekelt. Mára változott a helyzet. Időközben rájöttem, hogy egyszakos tanárként lehetetlen elhelyezkedni. Viszont kommunikáció diplomával a kezemben sem sokkal jobbak a kilátásaim. Divatfoglalkozásról lévén szó, telített a pálya. De ha a média területén szeretnék elhelyezkedni, a Nyugat Rádiónál szerzett tapasztalataimmal úgy kerülök ki a munkaerőpiacra, hogy elmondhatom, van gyakorlatom.
H. J.: – Lényeges kérdés, hogy mennyire elhivatott valaki. Ahhoz, hogy ki tudjuk magunkból hozni a maximumot, nem elég a néhány hetes szakmai gyakorlat. Fárasztó, ha az iskola mellett a hét több napján is reggel héttől este kilencig itt vagyunk. De másképp nem lehet megtanulni a szakma fortélyait. Egyszerűen csinálni kell.
– Judit, te műsorvezető szerettél volna lenni?
– Nem dédelgettem újságírói álmokat, szakirányra sem jártam. Úgy érzem, ha valaki jó helyen van, jó időben és tehetséges, akkor jó szakember válhat belőle.
H. E.: – Én is azt gondolom, hogy ha van valamihez érzéked, a gyakorlatban gyorsan meg tudod tanulni, ha nincs, akkor hiába jársz a legjobb iskolákba.
– Diákként vagy rádiósként ott lesztek a diáknapokon?
H. J.: – Rádiósként biztosan. Minden kedden este ifjúsági magazint vezetek, ott is téma lesz a rendezvény. Ezenkívül több helyszínen jelen leszünk, rendszeresen bejelentkezünk.
H. E.: – Én általában koncerteket látogatok. Remélem, jó időt fogunk ki, és akkor ki tudunk ülni a csoporttársaimmal az udvarra. Sokukkal ugyan nem egyezik a zenei ízlésünk, de ez nem jelent majd problémát, hiszen többek között az a jó a diáknapokban, hogy nemcsak egy rétegnek kínál színvonalas, szórakoztató programokat.
|