Örömre is, bánatra is van dal
Kleinhappel Miklós 2006.05.12. 08:11
Horváth Tibor és zenekara immár hatodik éve fellép a Diáknapokon. Kedden a Klubban hallhatta őket a közönség. A vezető prímásból, a cimbalmosból, a klarinétosból és a nagybőgősből álló zenekar ezúttal is jó hangulatot teremtett.
– A fiatalok és a cigányzene; nem megszokott párosítás, mégis úgy tűnik, hogy a Klub közönsége nemcsak vevő a zenéjükre, hanem rezonál is a hangszerekből előcsalogatott dallamokra.
– Ahol egyszer fellépünk, oda általában visszahívnak bennünk. De nem cigányzenekarnak, hanem népi zenekarnak nevezem magunkat.
– Miért?
– Az eredeti cigányzenét többek között dobokkal, kanalakkal szólaltatják meg.
– Milyen számokból áll a repertoárjuk?
– Szinte minden műfajú zenét játszunk a magyar nótától az operetten át a komolyzenéig.
– És úgy látom, hogy nem használnak kottát.
– Minden dal a fejünkben van. Odamegyünk az asztalokhoz, és bármilyen számot kérnek, azt azonnal megszólaltatjuk. Nem kell megvárni, amíg kikeressük a számítógépen a listából.
– Ilyenkor hány nótából tudnak meríteni?
– Ezt soha nem számoltuk össze. Képtelenség is lenne, hiszen sokszor csak akkor ugrik be, hogy egy számot ismerünk, amikor a vendég kéri.
– Ha odalép az asztalomhoz, és mondok egy sort valamelyik dal szövegének a közepéből, azt elkezdik játszani?
– Így van. Bárki kipróbálhatja. Kezdje el, majd kísérjük.
– Mire van ehhez szükség: jó memóriára, kiváló zenei tudásra?
– Én öt éves korom óta zenélek. Emlékszem, a nagyapám egyenként rakta rá az ujjaimat a hegedűre. Mindegyikünk képzett, vizsgázott zenész. A nótákat pedig az öregektől kell tanulni.
– Hol laknak a zenekar tagjai?
– Körmenden, Szentgotthárdon, Szombathelyen. Ilyen szempontból nem egységes a csapat. Sajnos úgy tűnik, ez a zene, a tradíció lassan eltűnik. Kevesen vagyunk, de mi még tartjuk a ,,frontot”.
– Hol vannak fellépéseik?
– Sárváron, Bükön hotelekben. És külföldön. A külföldiek jobban megbecsülnek bennünket, mint a magyarok. A saját zenénket dobtuk el. A rendszerváltás előtt minden étteremben 3-5 tagú zenekart is alkalmaztak. Ma ritkaságszámba megy egy-egy olyan vendéglátó-ipari egység, ahol élőzenét lehet hallgatni.
– Akkor gondolom, nem ez a főállásuk?
– A zenélésből sajnos már nem lehet megélni. Csak másodállásként művelhető. Én vállalkozóként keresem a kenyerem.
– Külföldön hol lépnek fel?
– Vásárokon, fesztiválokon. Például Ausztriában. Ilyenkor osztrák és német dalokat is játszunk. És operettet. Azt a világon mindenhol ismerik. Nem akadály, hogy valaki nem ismeri az adott ország nyelvét, hiszen a zene egyetemes, képes arra, hogy összekösse az embereket.
– Mi hiányzik más zenei kultúrákból, ami az Önökében megtalálható, és amitől annyira vonzó?
– Olyan hangulatot teremtünk, olyan temperamentumos zenét játszunk, ami nagy hatással van még a fiatalokra is. Emellett szimpatikusnak tartanak minket, nem vagyunk részegesek. Határtalan öröm számunkra az, amikor olyan emberek nótáját húzhatjuk el, akik élvezik a zenénket. Ez doppingol minket.
– Még el sem kezdtek játszani, de már felpezsdült a helyiség.
– Nagyon hiányzik az emberek életéből a kikapcsolódás. A magyar nótákban az élet minden örömére, bánatára van egy-egy dal. Nem véletlenül, mert ezeket a számokat az élet ,,írta”. Ezért bármilyen hangulatban van is éppen valaki, ahol fellépünk, ott a szórakozás garantált.
|