– Az Egészségügyi Főiskolai Kart, az Egészségtudományi Kar elődjét 1990-ben alapították. Nem rendelkezünk nagy múlttal, ennek ellenére óriási utat tettünk meg az elmúlt másfél évtized alatt – mondja dr. Takács Magdolna.
– Milyen eredményeket emel ki ebből az időszakból?
– Korábban az egészségügyben az orvosképzés, illetve a hagyományos egészségügyi képzések mellett Magyarországon nem volt egyetemi képzés. 1990 előtt hazánkban nem létezett diplomát adó szociális képzés sem. Mára ezeknek a felsőoktatásban is létjogosultságuk lett. Ahhoz, hogy 2006. március 1-jétől egyetemi karrá válhattunk, úttörő munkákat kellett elvégeznünk. Talán ezért is van bennünk egyfajta bizonyítási kényszer. Mindent, így a Tudományos Diákköri munkát is nagyon komolyan veszünk.
– Milyen úttörő munkákra gondol?
– A szociális munkás főiskolai képzést 1990 nyarán hirdettük meg. Akkor senki, még a szakmabeliek sem tudták, mit is takar a szociális munkás kifejezés. A rendszerváltás időszakát éltük, ezért mindenki a szocialista vagy a munkás szóra asszociált. Annak idején szakmailag nagyon fontos volt, hogy ugyanaz legyen a magyar elnevezés is, mint a külföldi, mégsem volt kezdetben szerencsés, hogy szó szerint fordították le az angol social worker, vagy sozial arbeiter elnevezést. De ezen a problémán szerencsére már túljutottunk. 1990-től kezdődően tehát az egyik fő feladatunk volt, hogy elfogadtassuk a Szakot, illetve magát a képzést. A feltételeink adottak voltak infrastrukturális szempontból: megkaptuk azt az épületet Szombathelyen ahol most is folyik a képzés. Kidolgoztuk a tanterveket, beindult a képzés. A Magyar Akkreditációs Bizottság „kiválóra” értékelte a teljesítményünket.
Az egészségügyi képzésről is hasonló problémák mondhatók el. Még szakmai körökben is felmerült a kérdés, hogy miért van szükség diplomás ápolókra? - Szemléletváltásra volt szükség. A helyzetet bizonyos fokig nehezítette az egészségügyben az, hogy amíg a szociális területen megjelentek azok a jogszabályok, amik az egyes munkakörök betöltéséhez előírják, hogy milyen szakmai végzettség szükséges a betöltésükhöz, az ápolók esetében ezt nem lehet így egyértelműen elmondani.. Ez a probléma aztán természetesen megmutatkozik az ápolói hallgatói jelentkezések számában.
– Melyik a kar legnépszerűbb képzése?
– Azt gondolom több népszerű szak is van a Karon. A szociális munkás szakra mindig bőven van a jelentkezés. Szombathelyen közel 600 hallgatót képezünk. A védőnőképzésünk is kedvelt. Gyógytornásznak szintén szívesen jönnek. A szülésznő és a mentőtiszt képzés iránt is érdeklődnek. Választék tehát van. Az egyik legnagyobb kara vagyunk az ország legnagyobb egyetemének, a mintegy 35 ezres hallgatói létszámmal rendelkező Pécsi Tudományegyetemnek.
– A felsőoktatási intézményeket manapság sokszor éri az a kritika, hogy nem veszik figyelembe a munkaerőpiaci követelményeket, aminek következtében az amúgy is telített pályákra újabb szakembereket képeznek. Az Önök esetében mennyire igaz ez a megállapítás? Itt elsősorban a több száz leendő szociális munkásra gondolok.
– A nagy ellátórendszerek közül az egyik ilyen a szociális ágazat. Sokan nem rendelkeznek még az előírt felsőfokú szakmai végzettséggel, ezért a szociális munkások el tudnak helyezkedni. A diplomázás után különféle /pl. személyes/ okok miatt többen a végzősök közül Szombathelyen maradnak, ennek következtében itt nehezebb az elhelyezkedés. De nem lehetetlen. Az ország más részein viszont nincs ilyen probléma. Képzésünk harmonizál az Európában folyó szociális képzésekkel. Idegen nyelvtudás birtokában az ápolóknak, gyógytornászoknak például nagyon jók az elhelyezkedési lehetőségeik külföldön is.
– De gondolom, nem ez a cél.
–Nagy luxus, ha egy hallgató Magyarországon magas színvonalú képzést kap, azután elmegy külföldre dolgozni. De sajnos létező jelenségről van szó. Ezt megfelelő anyagi és erkölcsi elismeréssel meg kellene akadályozni.Bizonyos értelemben ez is jelzi azokat a problémákat, amelyekkel küzd az egészségügy mint ellátórendszer, és ezek a problémák aztán az egészségügyi felsőoktatásban is érződnek.
– Beszélgetésünk elején említette a teljesítménykényszert. Ennek lehet pozitív, de negatív hozadéka is…
– Nagyon nagyok a kollégákkal szemben támasztott szakmai elvárások tudományos teljesítmények, és tudományos fokozatszerzés vonatkozásában. Emellett még kívánatos, az is, hogy a felsőoktatásban oktató kollégák ne szakadjanak el a gyakorlattól.
– Ebben a rosszban is van valami jó, hiszen az egészségügyinek más képzéseknél gyakorlatcentrikusabbnak kell lennie. És ki oktathatna hatékonyabban, mint egy praktizáló orvos?
– Ez valóban így van, például az egészségügyi felsőoktatás oktatóinak egy része napi gyógyító tevékenységet is ellát. is. A szociális munkás képzés is gyakorlatorientált képzés.. A képzés 40%-a munkahelyeken tereptanárok vezetésével végzett gyakorlat, ami során alkalma van a hallgatónak az elméleti tudását integrálni a gyakorlati ismeretekkel
– Sokan gondolom nincsenek is tisztában azzal, milyen ismeretekkel kell rendelkeznie egy szociális munkásnak.
– A szociális munkás képzés elméleti ismeretekkel alátámasztott gyakorlat –orientált képzés. A szociális munkás tevékenysége intellektuális jellegű, tehát nem testi gondozásra irányul. Akkor van munkájára szükség, amikor az egyénnek, a kliensek valamilyen okból megromlik a környezetével való viszonya, krízisbe, vagy szociálisan elnehezült helyzetbe kerül. Ezért – amellett, hogy együtt érzünk vele-, a probléma megoldásához, sokszor magának a problémának a feltárásához kell konkrét segítséget nyújtani
– Tudjuk, hogy az egyetemi karrá válás gyümölcseként a hallgatók egyetemi diplomához jutnak, valamint a képzés színvonala is tovább fejlődhet. De mit jelent mindez az oktatók életében?
– Büszkék vagyunk, az eredményeinkre. Az Egészségtudományi Kar saját személyi állományából (akadémiai doktorok, akadémikus közreműködésével) létrehozta a saját doktori iskoláját, a Magyar Akkreditációs Bizottság pedig jóváhagyta a Doktori Iskola programját Ez egyik feltétele volt az egyetemi karrá válásnak. Oktatóink közül a saját Kari Doktori Iskolánkban szerezhetnek minél többen PhD fokozatot. Társadalomtudományi program is van, tehát a szociális képzésből is csatlakozni tudnak majd ehhez oktatók a megfelelő feltételek birtokában. A lehetőség tehát adott a siker folytatásához, azonban a jövő sikerei úgy gondolom kizárólag akkor valósulhatnak meg, ha azokat további kemény és kitartó munkával, valamint összefogással teremtjük meg.