– Nem voltam ügyes labdarúgó, mégis elég sokra vittem –mondja. – U18-as, U21-es, és NB I-es csapatokban játszottam
– Ha az ügyesség hiányzott, akkor minek köszönheti a sikereit?
– A szorgalmamnak és az akaraterőmnek. Jó eredményeket szerettem volna elérni, egyre feljebb akartam jutni a ,,szamárlétrán”.
– Mióta focizik?
– Mindig játszottam – a grundon. De elég későn, csak tizennégy éves koromban álltam be a Haladás csapatába.
– Miért fejezte be a pályafutását?
– Sérülés miatt. Több, mint egy évig tartott a lábadozási idő. Ezután mindenképpen a pályán szerettem volna maradni, de edzőként vagy vezetőként nem tudtam elképzelni magamat.
– 1986-ban tett játékvezetői vizsgát.
– Igen. Megyei szinten 1992-ben kezdtem el a játékvezetést. Egy véletlennek köszönhetően csöppentem a felsőbb osztályba. A jelölési folyamat úgy zajlik, hogy a megyékből egy, Budapestről három utánpótlás-játékvezetőt választanak ki, közülük kerül ki a későbbi bíró. De akit akkor jelöltek, az a teszt előtt három héttel hasnyálmirigy-gyulladást kapott, ezért esett rám a választás. Addig mindössze tíz mérkőzést vezettem. Az első félévet közepes eredménnyel zártam, a másodikat megnyertem. 1996 nyarától országos játékvezető vagyok. Egy évet vezettem az NB II-ben, másfél évet az NB I/b-ben. 1998 óta fújom a sípot az élvonalban.
– A jó labdarúgók közül kerülnek ki a jó bírók?
– Úgy gondolom, sokkal könnyebb elfogadtatnia magát annak, aki legalább NB III-ban focizott. A játékosokat nem lehet becsapni, a mérkőzés első öt, tíz perce után látják, hogy a játékvezető érti-e a dolgát.
– Ezt mikor mondhatja el magáról egy bíró?
– Soha. Egy dolgot tehet: a pályára lép és levezeti a mérkőzést. Minden meccsnek van egy ellenőre, ő majd értékeli a szakmai teljesítményét.
– Az Ön munkáját milyennek ítélik?
– A játékvezetőnek tisztában kell lennie a hibáival és az erényeivel. Az előbbiekből tanul, az utóbbiakat kiviszi a pályára. Labdarúgó múltam következménye az egyik legnagyobb ,,hibám”, hogy játékospárti vagyok. Betartatom a szabályokat, de nem a könyvekben leírtak szerint vezetek, hanem gyakorlatiasan, a játék szellemének megfelelően.
– Jól sejtem, hogy egy élvonalbeli összecsapást nehezebb feladat levezetni? Hiszen sokkal nagyobb a tétje.
– Ez pont fordítva igaz. Az alsóbb osztályokba tartozó csapatok mérkőzéseinél sok esetben kétséges, hogy egy szituáció ügyetlenség vagy szándékosság eredménye-e. Minél profibb egy csapat, annál tisztább a játék.
– Milyen következményekkel jár, ha a bíró hibázik?
– Ezt nem engedheti meg magának. Ha valamelyik játékos hibát követ el, aminek következtében például gólt kap a csapat, ki lehet köszörülni a csorbát. Egy játékvezetői döntést nem lehet javítani, ezért nekünk sokkal nagyobb a felelősségünk. Igaz, hogy a tartalék játékvezetővel együtt van három segítőnk, mégis magunkra vagyunk hagyatva.
– A játékvezetés magányos ,,sport”, a labdarúgás csapatjáték…
– Emiatt teljesen más személyiséget kíván a kettő. Most is ugyanúgy kell edzenem, mint ahogy azt játékosként tettem, csak egyedül. De ez is lelkesít; a sportban ,,langyos” emberekkel semmire sem lehet menni.
– Gondolom, ezután is sportemberként képzeli el az életét.
– Negyvenöt éves koráig lehet valaki bíró. Most negyvenhárom éves vagyok. Jelenleg a megyében és az NB III-ban ellenőrként is tevékenykedem. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy országos ellenőrként is számítanak rám. Megköszöntem a bizalmat, de nem biztos, hogy élek majd a lehetőséggel. Ha az egészségem engedi és szükség lesz rám, elképzelhető, hogy Ausztriában folytatom a pályafutásomat, a negyedik, az ötödik, vagy a hatodik ligában. Évtizedek múlva is aktívan szeretném tölteni a napjaimat. Nagy a mozgásigényem, nem vagyok képes egy helyben megülni. Kerékpározás, úszás, bármi szóba jöhet – a lényeg, hogy sportoljak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
