Kapunyitási pánik
Kleinhappel Miklós 2006.05.30. 06:39
A klimax az ötvenedik életév környékén bekövetkező hormonális változás. Nemrég új jelenségre figyeltek fel a szakemberek: a felsőoktatásban tanuló hallgatók között egyre többen fordulnak orvoshoz a diákklimax, szakkifejezéssel élve a kapunyitási pánik tüneteivel. Ezt a stresszes állapotot (ami akár testi tünetekkel is járhat) az okozza, hogy a fiatal úgy érzi, a diplomával a kezében sehol sem tud majd elhelyezkedni, illetve elképzelése sincs arról, hogy a főiskolás / egyetemi évek után hogyan szeretné folytatni az életét. Erről kérdeztem Nagy Beátát, a Pszichológia Tanszék óraadóját.
- Mikor jelentkezik először az ember életében a jövővel kapcsolatos bizonytalanság?
- Ez egyrészt összekapcsolódik azzal, milyen az otthoni egzisztenciális helyzet: ha rossz körülmények között élő családról van szó, a gyerekek is minden nap szembesülnek azzal, mennyire kiszámíthatatlan a jövőjük. Másrészt fontos, hogy a családban mennyire élesek a generációs határok. Két lehetőség van: a gyerek tudja, hogy az anya vagy az apa állása bizonytalan, és ez mit jelent a családra nézve, tisztában van vele, hogy például hitelt kell felvenni, vagy mintegy burokban tartják a szülők, úgy gondolják, mindez a felnőttek dolga.
- Iskolaválasztás és bizonytalanság. Ezek hogy függnek össze?
- Kérdés, hogy miért választ valaki egy iskolát? Erősen befolyásoló tényező, ha például azért jött hozzánk, mert határozott elképzelése volt arról, hogy tanár szeretne lenni. Szülői indíttatásból adta be a jelentkezését, vagy mert ez a főiskola van helyben? Valódi választás volt-e a döntése, esetleg csak időt akart nyerni a gondolkodásra?
- Egy fiatalnak ilyenkor útbaigazításra lenne szüksége, de ezt nem kapja meg a szüleitől?
- Nem is biztos, hogy ez az ő feladatuk. Egy szülő elfogult a gyerekével. Könnyen alul- vagy felülértékeli a teljesítményét. Lehet, hogy a pedagógusoknak kellene nagyobb szerepet adni, hogy segítsenek. Létezik a pályaválasztási tanácsadó, több fórumtól is lehet segítséget kérni. Kérdés, hogy mennyire használják ki ezeket a lehetőségeket? Kimunkált pszichológiai eszközeink léteznek, hogy vizsgáljuk, ki milyen pályán válna be a leginkább. Szélesek a friss diplomás lehetőségei, és ez mindig azt jelenti, hogy nehezebb őket átlátni, összetartani.
- A pályakezdéssel kapcsolatban a magyar főiskolások a bizonytalanságot említik elsőként, majd az aggodalom és a szorongás következik. Szakemberek szerint soha nem fordult még ennyi diák orvoshoz a kapunyitási pánik tünetei miatt. Ennek az lehet az oka, hogy ma nagyságrendekkel többen tanulnak a felsőoktatásban, mint évekkel korábban?
- Biztosan ez is közrejátszik az esetek számának növekedésében. Kétoldalú dologról van szó: fokozódik a bizonytalanság, és ez jobban, korábban hat az emberekre, valamint köztudottabb, hogy ilyen problémákkal orvoshoz lehet fordulni. Ezért nem biztos, hogy a tünetek száma nagyobb, csak többen kérnek külső segítséget. Sok olyan professzió létezik, amikről a szülőknek nincs tudomásuk. Nagy részük nem tudja például, mivel foglalkozik egy szociálpedagógus, ezért arról sincs elképzelésük, hova fordulhatnak a gyerekkel, ha annak segítségre van szüksége. A pedagógus, pszichológus ilyenkor is nagy segítség lehet.
A témával napjainkban két pszichológus, Horváth Tünde és Makai Andrea is foglalkozik. Tanulmányokban összegezték a tapasztalataikat. Ám egyes nézetek szerint a kapunyitási pánik csupán a saját lábra állás előtti elkerülhetetlen bizonytalanság. A munkahelykeresés, családalapítás nagy terhet ró egy pályakezdő fiatalra, mondják. A személyiségtől függ, ki hogyan éli meg mindezt. Abban mindenki egyetért, fontos, hogy a diákok már az iskolaévek alatt kipróbálhassák magukat azon a pályán, amire készülnek. Így még idejében változtathatnak – ha arra van szükség, külső segítséggel.
|