- Mikor kezdtetek érdeklődni a rendőri pálya iránt?

    I. L.: - Én nem szombathelyi születésű vagyok. 1990 - ben költöztem a városba. Az országszerte nagy méreteket öltő munkanélküliség itt is éreztette hatását. Megmondom őszintén, az érettségimmel és a gépipari gépész végzettségemmel abban az időben a rendőrségen tudtam a legkönnyebben elhelyezkedni. Először közrendvédelmi járőrként dolgoztam, majd a Közlekedésrendészeti Osztályra kerültem. Itt elég sok mindennel kell foglalkozni: közlekedési -, gépészeti -, autómechanikai -, bűnügyi technikai ismereteket igényel ez a munka, feladatunk a helyszínbiztosítás, fényképezés, videózás, tanúkihallgatás és sok minden más. Mondhatjuk, ezen a területen mindenhez érteni kell.

    P. A.: - Édesapám rendőr, talán ennek is köszönhető, hogy a középiskola utolsó évében érdeklődni kezdtem a rendőri pálya iránt. 1996 - ban jelentkeztem a ,, rendőrszakközépbe ". Egy év múlva próbaidősként a megyei Közlekedésrendészeti Osztályon kezdtem dolgozni. Tavaly jöttem át ide, a városi kapitányságra baleseti helyszínelőnek.

    - Úgy látom, időközben olyannyira megszerettétek ezt a munkát, hogy most már mást el sem tudnátok képzelni.

    P. A.: - Van bennünk egy nagy adag hivatástudat. Én már több, mint öt éve közlekedési rendőr vagyok, nem is vágyok máshova. Az egyenruhás állományban képzelem el a jövőmet. Egy rendőr szerintem attól rendőr, hogy egyenruhába jár. Nem érezném jól magam akkor, ha a munkaidőm nagy részét egy íróasztal mögött kellene töltenem. Igaz, hogy itt is van épp elég íróasztali munka, de ez mégis más. És bár annak idején a Laci kényszerpályán mozgott, amikor a rendőrségre jött dolgozni, jó rendőr lett belőle. 

    - Milyen a jó rendőr?

    I. L.: - Kimész egy balesethez és megpróbálsz segíteni. Még a vétkesen is azzal együtt, hogy mint a törvény képviselője, megmondod neki, hogy ő a hibás. Mindenki meg van ijedve és mint semleges fél, nyugodtan odamész és ha kiabálnak egymással, megpróbálod megnyugtatni őket, mivel kapcsolatban vagyunk a kórházzal, közlöd a hozzátartozókkal, hogy nem komolyak a sérülései annak, akit szeretnek, féltenek.

    - És ha komoly a baj vagy éppen meghalt valaki?

    I. L.: - Összeszorul az ember szíve. Az a legrosszabb, amikor ilyenkor ki kell értesíteni a hozzátartozókat. Ennél rosszabbat nem tudok elképzelni.

    P. A.: - Szükség van egy cseppnyi ,, ferde hajlamra ", hogy az ember élvezze ezt a munkát. Kimész és látod, hogy össze vannak törve az autók. Sérültek vannak. Hasonlít mindez az orvosok munkájához, ahol adott esetben szétroncsolódott testekkel ,, dolgoznak ".

    - Egy - egy súlyos sérültet látva hogy érez a rendőr a vétkes sofőrrel szemben?

    P. A.: - Balesetet szándékosan senki sem okoz. Hibázott, így kell hozzáállni. Természetesen a rendőr is ember, de a mi feladatunk nem az ítélkezés, hanem a törvény képviselése. A magánvéleményünket pedig megtartjuk magunknak.

    I. L.: - Bárkivel előfordulhat, hogy egy pillanatra másra figyel: a magnóra, a telefonra, a hátul ülő gyerekre. A felelőtlenség viszont megbocsáthatatlan.

    - Az Országos Karos Forgalomirányító Versenyről eddig nem beszéltünk. Hogy jött az ötlet, hogy Ti is induljatok?

    P. A.: - Harmadszor indultunk már. Most voltunk másodszor együtt.

    I. L.: - Az Országos Balesetmegelőzési Bizottság írta ki ezt a versenyt. Miután a Vas Megyei Balesetmegelőzési Bizottság által rendezett versenyen ismét a mi párosunk szerepelt a legjobban, ezért az országos versenyen mi képviselhettük a megyét.

    - András, te az elméleti versenyben nyertél különdíjat, Laci, te pedig a legjobb mozgáskultúrával rendelkező forgalomirányítónak járó különdíjat nyerted el. Hogy zajlott a megmérettetés?

    P. A.: - Egy KRESZ - tesztet kellett kitöltenem, olyat, mint amilyet annak, aki B kategóriás jogosítványt akar szerezni. A szakmai tesztben a rendőrségi törvénynek, a szolgálati szabályzatnak, a közlekedési miniszteri rendeleteknek az ismeretéről kellett tanúbizonyságot tennem.

    I. L. : - A gyakorlati feladat többek között azért volt érdekes, mert minden évben más megye rendezi a versenyt, ezért az mindig más városban zajlik. Odamentünk Szegedre, beálltunk egy hatalmas kereszteződésbe, amit még életünkben nem láttunk, itt kellett elvégezni a feladatot. A felkészülés mindössze annyi volt, hogy a verseny előtt tanulmányoztuk a kereszteződés rajzát, amit a szervezők elküldtek nekünk, és mielőtt Szegeden ránk került volna a sor, megnéztünk néhány párost, ők hogyan csinálják. Az csak tovább bonyolította a helyzetet, hogy Szegeden van, Szombathelyen viszont nincs villamos.

    A gyakorlati végrehajtást öt szempont alapján bírálták el a Győri Műszaki Főiskola által delegált emberek: a szakszerűséget, a mozgáskultúrát, a dinamikát, a kiegészítő jelzések használatát és mindezek összehangolását pontozták.

    - Van alkalma egy rendőrnek a forgalomirányítást gyakorolni?

    P. A.: - Nálunk, Szombathelyen, évente egyszer, kétszer van olyan nagyobb rendezvény, amikor szükség van arra, hogy rendőr irányítsa a forgalmat. Forgalomterelési feladat azonban gyakran előfordul.

    - A gépkocsivezetők hogyan reagálnak, amikor meglátnak egy forgalmat irányító rendőrt?

    P. A.: - Sajnos nem tudják, mit keresünk ott és miért integetünk. Pedig a rendőr jelzése a legfontosabb. Rendőr, lámpa, tábla, útburkolati jelek, általános szabályok - ez a fontossági sorrend.

    - Forgalomirányítás szempontjából milyen város Szombathely?

    I. L.: - Elég jól leszabályozott, biztonságos város a miénk, azaz szinte minden kereszteződésnél találhatók táblák, lámpák, és jó néhány körforgalmi csomópont van a városban.

    - Ejtsünk néhány szót a civil Izer Lászlóról és Puklér Andrásról is! Hogy éltek, mivel töltitek szívesen a szabadidőtöket?

    I. L.: - Nős vagyok, van egy óvodáskorú kisfiam. Szabadidőmben szüleimnek, anyósoméknak, a volt és jelenlegi kollégáknak segítek, legyen szó építkezésről, villanyszerelési - vagy fémipari munkáról. Ha időm engedi, szívesen járok színházba, moziba.

    P. A.: - Barátnőmmel élek. Imádok olvasni, tévét nézni ( a szórakoztató műsorokat és az akciófilmeket szeretem ), focizni, Playstationnel játszani.