– 2002 és 2006 között a kis-és középvállalkozások (kkv-k) hitelállománya 124, a nagyvállatoké mindössze 44 százalékkal bővült. Az adatokat alapul véve kijelenthetjük, hogy e tekintetben a kkv-ké a jövő?

– A pénzintézeti szektorban korábban egyebek mellett azt tapasztaltuk, hogy a nagyvállalatok hitelállományának részaránya meghatározó volt, vagyis az összes vállalati hitelállomány 80–90 százalékát tette ki. Mára ez az arány kevesebb, mint a felére csökkent. Az utóbbi 5–7 évben egyrészt a lakosság, másrészt a kis- és a középvállalkozások hitelei növekedtek nagyon dinamikusan többek között annak eredményeképp, hogy kifejezetten az utóbbiak érdeklődésére számot tartó termékek jelentek meg a piacon. A széles értelemben vett szolgáltatói szektorban, az építőiparban – ahol ezek a cégek beszállítóként és kivitelezőként vannak jelen –, a kereskedelemben, valamint (aminek sokszor az ellenkezőjét halljuk a médiából) az agrárgazdaságban is figyelemre méltó fejlődést lehetett tapasztalni. A tendencia a jövőben is folytatódik majd, hiszen nincs más lehetőség a dinamikus növekedésre: hazánkban körülbelül százötven nagyvállalat található, mindenki a kegyeiket keresi, de ezek már kiépítették a finanszírozási csatornáikat.

– A pénzintézetek a hitelhez jutást a közelmúltban egyszerűsített hitelbírálattal segítették, aminek következtében jelentős hitelkapcsolat-bővülés következett be. Hasonló lépések ezután is várhatók?

– Igen. Jelennek meg a kkv-k fejlesztéséhez is köthető uniós források lehívásával összefüggésben kifejezetten a minél egyszerűbb hitelbírálatra építő konstrukciók, melyekhez új eszközök is kapcsolódnak. A Széchenyi kártya igénybevételekor például a Vállalkozók Országos Szövetsége, illetve a Kereskedelmi és Iparkamara hitelinformációt ad a cégről. Említhetem a gazdahitelt, amit ugyancsak perspektivikus terméknek tartok; igaz jelenleg csak a takarékszövetkezetnél lehet hozzájutni, de remélem, a nem olyan távoli jövőben a bankok is bekapcsolódnak majd a hitelezési folyamatba. Fontos még megemlíteni, hogy a pénzintézetek szabályozásának egyik központi eleme, és nem utolsó sorban az ő érdekeiket is szolgálja, hogy a kis- és középvállalkozások esetében bizonyos határokon belül alkalmazhatják az egyszerűsített hitelbírálatot.

– 2007 második felében dolgozták ki a kkv-szektor fejlesztési és finanszírozási lehetőségeit közvetlenül is érintő pénzügyi eszközök (Jeremi) programot. Mennyiben különbözik ez az eddigi lehetőségektől?

– Az jelenti a változást, hogy bizonyos kiegészítő állami garanciák is kapcsolódnak hozzá. A pénzintézetek számára komoly kockázatot jelent egy hitel abban az esetben, ha a pénzintézet viseli a teljes kockázatot. A bankok és az ügyfelek számára ma már nem az az alapvető kérdés, hogy mekkora a kamat, mert az előbbiek között olyan mértékű a verseny, hogy az a kis- és középvállalkozói szektorban sem lehet indokolatlanul magasabb, mint ahogy a kis cégek kiszolgáltatott helyzetéből és a banki erőfölényből adódóan ez hosszú időn át jellemző volt. Ma már azok a banki hitelkonstrukciók a sikeresek, amelyekben a kockázat megoszlik a pénzintézetek és a különféle garanciát nyújtó intézmények között.

– Más téma: a Magyar Bankszövetség elnökségének legutóbbi állásfoglalása szerint sürgető a magyar adórendszer egészének átalakítása. Milyen változtatásokat tartanak szükségesnek?

– Nem jobbnál jobbnak tűnő tippeket szeretnénk adni, hanem négy általunk fontosnak tartott szempontot kívánunk maximálisan érvényesíteni. Adórendszerünk ma áttekinthetetlen, ezért váljon lényegesen egyszerűbbé a személyi adózás éppúgy, mint a vállalatokat érintő. Legyen minden tekintetben semleges, mert jelenleg vannak olyan ágazatok, melyekben más szektorokhoz képest akár a kétszeres mértéket is eléri a tényleges adókulcs. Kívánatosnak tartjuk, hogy a tőkét terhelő adózás súlya csökkenjen, ezzel párhuzamosan a munkát terhelőé növekedjen: a társadalombiztosításhoz kapcsolódó adózás helyébe részben olyan lépjen, amely kevésbé terheli a vállalkozásokat.

– A Körmend és Vidéke Takarékszövetkezet takarékossági világnapi rendezvényén beszélgetünk. A gazdasági fejlődés motorja – mint ahogy azt köszöntőjében is hangsúlyozta – a megtakarítások növekedése. Hogyan tudják elősegíteni ezt a pénzintézetek?

– Családi kapcsolatokból adódóan személyes kötődésem van Vas megyéhez, ezért jól látom, hogy akárcsak az ország többi vidékén, itt is a takarékosság teszi lehetővé a fejlesztéseket. Egyetlen nemzet sem válhat naggyá, ha jövőjét kizárólag a külföldi hitelek felvételére alapozza. Ezek csak kiegészítői, gyorsítói lehetnek a fejlődésnek. Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is erős, stabil, minden minőségi próbát kiálló, dinamikusan fejlődő a pénzintézeti rendszer. Ennek ellenére természetesen vannak megoldandó feladataink, ezért nem ülhetünk a babérjainkon. Komoly kihívást jelent a makrogazdasági stabilizáció. Az első év eredményei jók, ám nem nyugodhatunk meg, mert előttünk áll még néhány egyensúlyjavító esztendő. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fejlett országok példájával ellentétben hazánkban alacsony a megtakarítási hányad. Szerencsére egyértelmű jelekből látható (a bankok és a takarékszövetkezetek például egyre több és vonzóbb betéti ajánlatot kínálnak), hogy ennek növekedése elkezdődött. Elengedhetetlen a pénzügyi termékkör folyamatos fejlesztése, valamint a pénzintézetek részéről a mainál korrektebb, közérthetőbb, pontosabb tájékoztatásra van szükség. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk ügyfélbarátabb eljárások megteremtésére; ennek egyik, sőt talán leghatékonyabb eszköze a pénzintézetek közötti verseny erősítése.