VI. évfolyam, 4. szám (2009. február 12.)

Kleinhappel Miklós  2009.02.12. 19:08

VI. évfolyam 4. szám 2009.02.12.

---

Kutató egyetem lesz-e az NYME?

            Negyedszer rendezett Regionális Természettudományi Konferenciát az elmúlt napokban a – prof. dr. Gadányi Károly, a Savaria Egyetemi Központ elnök-rektorhelyettese megnyitón elhangzott szavaival élve – három szombathelyi NYME-kar közül a tudományos munkában, eredményekben élen járó, a tudományos munka szervezésében ugyancsak kiváló Természettudományi és Műszaki Kar, a Magyar Tudományos Akadémia Vas Megyei Tudományos Testületével és a Szombathelyi Tudományos Társasággal karöltve. A rendezvényen a SEK vezetőjének szavait követően prof. dr. Neményi Miklós, a Nyugat-magyarországi Egyetem tudományos és külügyi rektorhelyettese az egyetem tudománypolitikájáról beszélt. Mondandóját azzal a megállapítással kezdte, hogy az oktatásból, de főképp a kutatásból egyre inkább kivonul az állam. Ennek helyét a vállalkozási szféra veszi át, így viszont sérülhet az intézmények oktatási és kutatási szabadsága. Az NYME-nek van kutatásfejlesztési és innovációs stratégiája, ezt tavaly márciusban fogadta el a Gazdasági Bizottság, tudtuk meg. A dokumentumban szerepel, hogy minden karon az oktatók legalább 30 százalékának kutatással is foglalkoznia kell. Az egyetemi átlagot tekintve ugyan kedvezőnek tűnhet a helyzet, hiszen eszerint oktatóink több mint 50 százaléka kutatási tevékenységet is folytat, ám az adatok alaposabb vizsgálatakor kiderül, egyes karokon az arány 30 százalék alatti. A kutató egyetemmé válás pedig sürgető feladat, hangsúlyozta a rektorhelyettes. Az oktatási kormányzat a tervek szerint az év első felében kijelöli azokat az intézményeket, amelyek kutató egyetem státuszt, ebből következően kiemelt állami támogatást kapnak. A közelmúlt beruházásai jó esélyt adnak arra, hogy az NYME ezek között legyen – s így a vállalkozókra kevésbé rászorulva működhessen. Ehhez azonban eleget kell tenni például a rendszeres statisztikai igényeknek. Az egyetemnek erre jelenleg nem minden esetben van lehetősége. Az adatszolgáltatás hatékonyságának növelésére van szükség. Neményi felhívta a figyelmet az egyéni felelősségre: a publikációs adatbázis hiányossága mutatja, milyen teendők várnak munkatársainkra. A kutató egyetemi státusz eléréséhez a legsürgetőbb feladatok közül a legfontosabb a doktori iskolák akkreditációjának előkészítése; a pályázatokat március 21-ig kell beadni. Szükséges még az egyetemi periodikák elektronikus megjelentetése. Probléma, hogy intézményünk a szabadalmi eljárásokban rejlő lehetőségeket nem használja ki. Igaz, ez ügyben az utóbbi időben előremutató döntések születtek: az egyetem elfogadta, hogy kutatóink a szabadalmakat elsőként az intézménynek ajánlják fel. Neményi Miklós az Európai Uniós pályázatok fontosságára is felhívta a figyelmet. 
            A konferencia programja ezután a kutatói előadásokkal folytatódott. A résztvevők 21 prezentációt hallgathattak meg. Ördög Vince, a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar oktatója a Mosonmagyaróvári Algagyűjtemény – amely Európa ötödik legnagyobb ilyen gyűjteménye, ráadásul a törzsek mintegy fele saját izolálású, többnyire brazil talajokból származik – csaknem ezer édesvízi algatörzsével végzett kutatásról szólt. A kutatócsoport az elmúlt húsz évben a törzsek szaporodása és néhány, a mezőgazdaság és az energiatermelés szempontjából fontos tulajdonsága tanulmányozásakor megállapította, a mikroalgák a magasabb rendű növényekhez hasonlóan növényi hormonokat termelnek. Bizonyos körülmények között szaporított biomasszájuk a termesztett növényekre kijuttatva előnyösen befolyásolja azok növekedését, fejlődését. A növényi kórokozók elleni antibakteriális hatásuk miatt a növényvédelemben hasznosíthatók. Telítetlen zsírsavat termelnek, ezért állati takarmányozásra lehet őket használni. A nagy lipidtartalmú és -termelésű törzsek hozzájárulnak a globális felmelegedés csökkentéséhez, a jövőben megújuló energiaforrásként is használhatók lesznek. Egyes fajok perspektivikus hidrogéntermelők, amelyek a legtisztább megújuló energiatermeléshez juttatják az emberiséget. Skribanek Anna és Fábián Hajnalka, a TTMK oktatói, valamint Tomcsányi András, a Gabonatermesztési Kutató Kht. munkatársa a talajok elsavanyosodásával kapcsolatos vizsgálatokat folytatott. A folyamat nem csak hazánkban, az egész világon megfigyelhető a helytelen talajhasználat, például az ammónia alapú trágyák alkalmazása következményeként. A Növénytani Tanszék és a közhasznú társaság az alumínium stressz sörárpára gyakorolt hatásait vizsgálta. A kezelés hatására csökkent a gyökerek és hajtások tömege, illetve a gyökérhosszúság. Facskó Ferenc, az Erdőmérnöki Kar oktatója előadásából kiderült: a karon a számítástechnikai ismeretek oktatása fakultatív formában az 1970-es évek elején kezdődött el az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kara Erdőrendezési Tanszék gondozásában. A tantárgy azért kötődött nagymértékben a tanszéken oktatott tárgyakhoz, mert azok ezt igényelték, valamint az akkori fiatal oktatógárdából többen rendszerszervező képesítéssel is rendelkeztek. A számítástechnika az 1977-es tantervi reform következtében háromszemeszteres kötelező tárggyá vált.

(Kleinhappel Miklós)

---

Világválság–magyar válság
           

             Világválság–magyar válság címmel rendez konferenciát az ISES Alapítvány, a Vas Megyei Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége, valamint a Bölcsészettudományi Kar Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete február 12-én 10 órától a D–épület nagyelőadójában. Az ISES Alapítvány idén konferenciasorozatot indít a gazdasági válság magyarországi hatásairól és a kilábalás lehetséges módjairól, ennek első rendezvénye ez a konferencia. A vitasorozatban a szervezők reményei szerint részt vesznek a gazdasági szféra, a társadalmi és politikai élet képviselői. Az alapítvány ezzel a kezdeményezéssel kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a felek álláspontjai közeledjenek egymáshoz, valamint, hogy lehetőség nyíljék a piaci szereplők, a közigazgatás és a civil társadalom közös fellépésére, a tartós együttműködésre. Számos magyarországi multinacionális cég képviselője, egyetemi oktatók, önkormányzati képviselők, kistérségi képviselők, falugazdák, a civil szféra képviselői folyamatos konzultációjára van szükség ahhoz, hogy konszenzus jöjjön létre a válságból származó problémák kezelésére. A szervezők meggyőződése, hogy régiós, helyi összefogás nélkül nem valósítható meg a szükséges együttműködés. A csütörtöki konferencián bevezető előadást tart prof. dr. Miszlivetz Ferenc intézetigazgató. A világgazdasági folyamatokról négy előadó beszél majd. Dr. Pogátsa Zoltán egyetemi docens A válság megoldhatósága rövid és hosszú távon; dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ szakmai főigazgató-helyettese A gazdasági válság hatása a munkaerőpiacra; Győrffy Gábor, az ISES munkatársa Válság vagy átmenet-management. Amennyiben ez utóbbi, hova tovább?; Kovács Vince, a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke A válság kamarai szemmel címmel tart előadást. Ezt követően két műhelymegbeszéléssel folytatódik a program. Az elsőn az üzleti szféra képviseletében Takács Balázs, az EPCOS, Joó László a General Motors és Szőnye József a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége képviseletében helyzetértékelést tart és megoldási javaslatokat tesz. A másodikon a civil szféra képviselői a válságból kivezető útról, az együttműködési lehetőségekről, reformjavaslatokról és hálózatépítésről osztják meg egymással gondolataikat. A konferencia február 20-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetében folytatódik.

(Kleinhappel Miklós)

---

A francia emlékíratás gyöngyszemei
           

            Jean Garapon, az Université de Nates professzora A francia emlékíratás gyöngyszemei, Retz bíboros memoárjai címmel tart francia nyelvű előadást február 16-án 16 órakor a Regionális Felsőoktatási Forrásközpont Konferenciatermében, a Bölcsészettudományi Kar Európa Tanulmányok Intézet szervezésében. A rendezvényen közreműködik prof. dr. Tóth Ferenc főiskolai tanár. A szervezők a francia nyelven nem beszélő érdeklődőkre is gondoltak: az előadást szinkrontolmács segítségével magyarul is meg lehet hallgatni.

(Kleinhappel Miklós)

---

Nyugat 100, Széchenyi 200
           

             A Nyugat című irodalmi folyóirat 100. születésnapját, valamint Széchenyi István, a legnagyobb magyar szombathelyi vizsgáinak 200. évfordulóját ünnepelték nemrégiben egy-egy kétnapos konferenciával a vasi megyeszékhelyen. A rendezvények előadásait tartalmazó kötetek hamarosan megjelennek.  
            A Nyugattal a helyzet… című Nyugat-konferencia nem volt szombathelyi előzmények nélküli. A Bölcsészettudományi Kar (BTK) Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet 2005-ben József Attila születésének centenáriuma apropóján Száz év magány címmel rendezett nagy sikerű konferenciát (az előadások szövegéből összeállt kötetet pillanatok alatt elkapkodták, azóta is hiánycikk). S ha már a kapcsolódásoknál tartunk: a költő maga is a nyugatosok táborát gyarapította, ifjú tehetségként az 1920-as években többek között Szabó Lőrinc, Németh László Illyés Gyula társaságában tűnt fel. A BTK Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet és a Vas Megye Közgyűlése Tudományos Tanácsadó Testülete által rendezett tudományos tanácskozáson dr. Czetter Ibolya intézetigazgató elmondta, a centenáriumok egyebek mellett a visszatekintésre adnak alkalmat. Arra, hogy tisztázzuk az ünnepelttel való kapcsolatunkat. Az önvizsgálat szükségessége mellett szól még az, hogy e konferenciát Nyugat-Magyarországon, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központban, vagyis egykor a Nyugat királynőjének titulált városban rendezték. Nem véletlen tehát a rendezvény elnevezése sem, hiszen a címadó mondatot (Eric Maria Remarque után szabadon) mindenki azonos – a változatlan – szóval fejezi be. Nyugaton tényleg változatlan a helyzet?, hangzott el a kérdés. Hazánk az Európai Unió tagja, ekképp a folyóirattal kapcsolatos politikai és társadalmi idea nincs többé. Jogosan merül hát fel bennünk a kétkedés: érvényesülhetnek-e, és ha igen, hogyan, a magyar értékek a kultúra európai piacán? Egyáltalán mit ér az ember, ha magyar? Időszerű-e még a nyugatosság a tudományos szemfényvesztés, a vizuális terror világában? Mi a sorsa a félszeg és jóindulatú írástudóknak információra éhes, rekordbecsvágyban szenvedő korunkban? És mi a sorsa a humán kultúra értékeinek, a tudománynak? Csaknem mezítelen a Nyugat királynője, de nem csak „róla”, hanem az egész nyugatról elmondható, hogy az összefogás helyett a megosztottság uralkodik, nincs pezsgő kulturális, szellemi élet, hiányzik a teremtő és megőrző generáció, híján vagyunk a géniuszoknak. Ezzel szemben a folyóirattal korántsem ez a helyzet – jelzi ezt például  ez a konferencia, amelynek szervezői igyekeztek a sokszínűség jegyében megvalósítani a tanácskozást. Felidézve ezzel azt az aranykort, amit a Nyugat jelentett: a kulturális progressziót, a több nemzedék gondolkodását és szellemiségét meghatározó hagyományteremtő műhelyt, amely nemzetközi kitekintésű polgári kultúrát jelentett. 100 év telt el a folyóirat első számának megjelenése óta, több százan értelmezték és definiálták újra a Nyugat helyét az irodalomban és a kultúrtörténetben, ám a mai napig kérdések sokasága van előttünk. Értelmezések, amelyek éppen Szombathelyhez kötődnek, és kérdések, amelyeket itt válaszolhatunk meg. Előbbiek két neves irodalmár, Láng Gusztáv és Lőrinczy Huba nevéhez kötődnek. Oktatói-kutatói hagyományaikat, örökségüket pedig ápolnunk kell. Az irodalom tanszék fény(Nyugat)korát jelentik ők, akik hittek abban, hogy a művészet és a tudomány az élet legnagyobb feladata. Tőlük tanultuk a tudós munka alázatát, a tudomány iránti elkötelezettséget, a középszerűség elutasítását, zárta szavait Czetter Ibolya.
            A konferencián 21 előadást hallgathattak meg a résztvevők. Érfalvy Lívia Ki beszél kihez? – A lírai beszélő kérdéseiről Kosztolányi Dezső Esti Kornél éneke című versében címmel például arról beszélt, hogy ma már nem állja meg a helyét az álláspont, miszerint a mű a szubjektum önkifejezéseként értelmezhető. Horváth Kornélia Hagyománytörténés: Kosztolányi és Petri elnevezésű prezentációjában elhangzott: bár a két szerző műveiben több (egyebek mellett modalitás- és világlátásbeli) különbség fedezhető fel, a környezetbeli látásmód szempontjából sok közös vonásuk van. Láng Gusztáv a kánonokról és az apokrifekről szólt, Schiller Erzsébet a Nyugat antológiáiról, Bokányi Péter a folyóirat hasábjain megjelent történelmiregény-vitáról, Tverdota György Németh Andor és a Nyugat kapcsolatáról osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. Mekis D. János a Nyugatban megjelent önéletírásokról, Barták Balázs Nietzsche a Nyugat első nemzedékére gyakorolt hatásáról, Szilágyi Zsófia pedig Móricz Zsigmond félbehagyott Kamaszok című regényéről fejtette ki nézeteit. A bölcsészkar fiatal oktatói, Juhász Andrea és Kovács Ágnes, akik egyben a rendezvény szervezői voltak Kuncz Aladár munkásságát és Elek Artúr prózaművészetét mutatták be.
            Nemzetközi tudományos konferenciával és ünnepséggel zárult az Itt kezdődött a reformkor című Széchenyi-projekt. A legnagyobb magyar, Széchenyi István szombathelyi vizsgáinak 200. évfordulója tiszteletére a BTK Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Élményközpontú irodalomtanítási program által gondozott projekt az Ünnepi Könyvhéthez kapcsolódóan 2007 májusában a 24 órás felolvasással vette kezdetét. A nagy dolgokat nagy emberek alkotják, a nagy emberek pedig nem kis részben pedagógusoknak köszönhetik nagyságukat – ez volt a projekt gondolati középpontja. A szombathelyi tudós tanárok minden bizonnyal jelentősen hozzájárultak a legnagyobb magyar szellemiségének – s ezzel az ország felemelkedésének, reformkorának – megteremtődéséhez. Több dokumentuma megtalálható az itteni múzeumokban, könyvtárakban és a levéltárban annak, hogy Széchenyi az akkor alig háromezer lelkes Szombathely líceumában szerezte meg filozófiai képesítését. A dr. Fűzfa Balázs projektvezető által kézben tartott kezdeményezés e fontos tényt tette közismertté és állította reflektorfénybe. A záró konferencia első napján a program Dölingben és Nagycenken kezdődött, ahol az érdeklődők koszorúzáson vettek részt. Az előadások előtt Jordán Tamás előadta a Széchenyi emlékezete című Arany-költeményt. Az ünnepi műsor keretében este Majtényi László, Vas Megye Közgyűlésének alelnöke mondott beszédet, majd levetítették Horváth Zoltán Döblingtől Szombathelyig – 48 órás felolvasás című rövidfilmjét. Ezt követte a Weöres Sándor Színház Széchenyi – 9700 című műsora, és az NYME SEK Berzsenyi Dániel Vegyeskar fellépése Musica Sacra a 19. században címmel.
            Merésznek tűnő, de nem túlzó a konferencia címében megfogalmazott állítás, mutatott rá előadásán Tilcsik György, aki néhány ismert és ismeretlen adatot osztott meg a hallgatósággal Széchenyi István Vas megyei kapcsolatairól. Például azt, hogy miért éppen a szombathelyi líceumba íratták be fiúkat a szülők: miután Széchenyi Ferenc gróf a megye főispáni helytartója lett, Batthyányi Lajos nagyanyjától birtokokat, Szombathelyen házat (a város polgárává is iktatták), Apátiban pedig földet és kastélyt vásárolt. A család így költözhetett a megyébe. Katona Attila előadásából megtudhattuk, mikor kezdődött a reformkor. Az előadó rávilágított a korszakolás problematikájára: egyesek az 1825-ös országgyűlést, mások 1830-at, vagy éppen az 1832–1836-os első reformországgyűlést tartják a korszak kezdetének. Általában komolyabb kormányzati kezdeményezéseknek, vagy korszerű programmal fellépő politikai csoportok felbukkanásának a dátumát tartják egy-egy korszak kezdetének. Mindazonáltal a leggyakoribb – hangsúlyozta az előadó –, hogy az események észrevétlenül, lopakodva alakítják a történelmet. Mire feleszmélünk, már benne vagyunk a másik korszakban – a reformkorban szintén ez történt.
            E konferencián ugyancsak – véletlen? – 21 előadás hangzott el. És nem „csupán” neves előadóktól, hanem három végzős hallgató is megoszthatta gondolatait a hallgatósággal. A fentieken kívül egyebek mellett Széchenyi pártharcairól, a Nyugat Széchenyi-képéről, Széchenyi különféle színpadi megjelenítéseiről, az 1800-as években élt szombathelyi nyomdászokról és kiadványaikról, a burgenlandi magyar- és történelemtanításról, illetve az oktatásban felbukkanó többnyelvűségi problémákról szóltak a referátumok. A rendezvény záróakkordjaként az előadásokat az egykori líceum Szily János utcai épületénél található Széchenyi-emléktáblánál koszorúzás követte, illetve elhangzott Mezősi Miklós erre az alkalomra írt ódája.

(Kleinhappel Miklós)