- Kanyarodjunk egy kicsit vissza az időben! Autószerelő a szakmája. Miért ezt

választotta?

- A tanulmányi eredményemnek és édesapám hathatós segítségének köszönhetően

döntöttem emellett a szakma mellett. Már az iskolában elég hamar kiderült, hogy nem ezen

a területen képzelem el az életem.

- Tudjuk, jómódú ember. Mit jelentett az autószerelőként frissen végzett Kovács

Istvánnak a pénz és mit jelent most?

- Akkoriban nem nagyon állt rendelkezésre, ezért nem is tudtam, mit jelent. Az első

komolyabb pénzösszegeket saját magamnak köszönhetem. 1988 - ban már az átlagnál jobban

kerestem annak következtében, hogy az iskola és az ökölvívás mellett ( akkor már junior

európa bajnok voltam, rá egy évre magyar bajnokságot nyertem ) dolgoztam is. Ez persze

nem azt jelenti, hogy ebből a pénzből egzisztenciát tudtam teremteni. De elköltöztem

otthonról, saját autót, egy Lada 1200 - ast tudtam vásárolni, normálisan tudtam öltözködni,

önnállóan élhettem az életemet. Az igazi anyagi változást az 1996 - os év olimpiai bajnoki

aranyérme és az azt követő profi évek jelentették számomra. A pénz megléte azonban nem

jelent több boldogságot, mint ahogy a hiánya sem jelentett boldogtalanságot, hiszen nem

voltam boldogtalan 1988 előtt sem.

- Mi jelenti a boldogságot?

- A két gyermekem, a 7 éves Bence és a 4 éves Gergő, csodálatos feleségem, Krisztina,

valamint a sikereim. Sokszor szerencsére a sikerek együtt jártak anyagi megbecsüléssel is. Ez

természetesen jóleső érzés, amit nevezhetünk akár boldogságnak is, hiszen ezáltal hosszabbá

vált az a takaró, ameddig nyújtózkodhattam. De nem az határozta meg számomra a

boldogságot, hogy a következő naptól megvehettem a drágább farmert vagy elmehettünk

egy elegáns étterembe is.

- Minden sikernek, boldogságnak ára van.  Ez gondolom az Ön esetében sincs másként?

- Biztos sok mindenről kellett lemondanom, de ezt akkor nem érzékeltem, ezért ezek a

dolgok nem is hiányoztak. Nem érzem azt, hogy túl sok minden maradt ki az életemből. Azt

hiszem, a sikereimnek, a boldogságomnak az volt az ára, hogy több olyan ember, aki régen

szeretett, ma már nem szeret annyira. Talán túl sok volt belőlem a médiában, a

vereségemmel pár embernek valószínűleg csalódást okoztam. Ha így történt, természetesen

nem bánom, de az is igaz, hogy nem örülök neki. Szerencsés embernek tartom magam,

hiszen sok ember az enyémeknél jóval kisebb sikereket sokkal több lemondás árán ér el.

- Sokan úgy tartják, minden sikeres férfi mögött a háttérben ott van egy sikeres nő...

- Igen, egy sikeres ember felesége szintén sikeresnek vallhatja magát. Krisztina azonban

semmilyen területen nem karrierista. Nem folytatta a tanulmányait, pedig a főiskolán

kitűnőre diplomázott, ezért biztos vagyok abban, hogy doktori címet is szerezhetett volna. A

végzettségével sem akart semmit kezdeni. Arra vágyott, hogy egy sikeres férfi mellett egy

kevésbé reflektorfényben élő feleség legyen, akinek megvannak a saját dolgai, kötelességei.

Inkább ezekre koncentrál, amit én egy ideig nem nagyon értettem, de aztán rájöttem, hogy

ha ő így érzi magát boldognak, felesleges ezen erőszakkal változtatni.

- Milyen értékeket talált meg a feleségében, amik alapján úgy gondolta, a társa lehet?

- Gyerekkori szerelem a miénk. Krisztina nagyon szép lány volt, aki gyönyörű asszonnyá

vált. Emellett a nagyon jó természete ragadott meg: kedves, aranyos volt. Ma pedig, 14 év

után már egészen más okok miatt szeretem ugyanúgy, mint a kezdeti időkben: ahogy a

gyermekekkel, a családjával bánik, ahogy vigyáz ránk és a családi békére. Ezek fontosabb

tulajdonságok annál, hogy gyönyörű szép kék szeme van vagy hogy hamvas a bőre.

- Azt már tudjuk, milyen az Ön számára ideális feleség. De milyen az ideális férj?

- Én csak saját magamat ismerem. Azt is el tudom képzelni, hogy nem vagyok ideális férj.

Azt sem tudom, milyen az ideális apa. Próbálom az általam elképzelt mintához tartani

magam. Férjként és apaként is fontosnak tartom a minden területen történő

felelősségvállalást, a családomért akár a tűzbe is mennék. A gyermekek nevelése, a családi

otthon melegének megteremtése viszont nem az én dolgom. Ez teljes egészében női, anyai

feladat, amit a nők nemcsak hogy jobban tudnak, de jobban is szeretnek végezni.

- A hagyományos női - és férfi szerepekben hisz?

- Igen. És nemcsak azért, mert tradícionálisan gondolkodó ember vagyok és szeretem a

hagyományokon alapuló dolgokat végigvinni az életemben. Számomra ez így alakult ki, így

is tudtam elfogadni, és szerintem ez a legideálisabb. Nem szeretném, ha a feleségemnek

azon kellene gondolkodnia, hogyan tartsa szinten a család anyagi helyzetét, mint ahogy azt

sem szeretném, ha a feleségem a gyermekek nevelésénél arra hagyatkozna, hogy nekem mi a

meglátásom, javaslatom. Persze van közöttünk dialógus ezekben a témákban is, de ezek

inkább csak egymás informálásának szintjén zajlanak. Egy családban mindenkinek megvan a

saját feladata. Mint ahogy a repülőgépet is kizárólag egy ember vezetheti, egy családot is

csak egy ember vezethet. Nem hiszek abban, hogy hasznos az, ha az egyik fél nem bízik száz

százalékosan a másik véleményében, elképzelésében, terveiben, hanem konstruktív

javaslatokkal előállva a sajátját próbálja megvalósítani. Krisztina teljes mértékben elfogadja

azt, ahogy irányítom az életünket, amiért vállalja azt a szintén nagyon nehéz feladatot, hogy

biztosítsa a nyugodt, békés családi otthont.

- Szigorú, következetes apa, vagy az a fajta, akit elgyengítenek a gyerekei?

- Életem egyik legnagyobb ajándékának tartom, hogy itt vannak nekem a fiaim.

Következetes vagyok velük, szigorú nem, és teljes mértékben elgyengülök, ha velük vagyok.

Soha nem kaptak még ki tőlem, de még arra sem emlékszem, hogy komolyan megszidtam

volna őket. Ha nagyon mérges és ideges vagyok, akkor is csak ritkán emelem meg a

hangom. Előttük ez még inkább igaz, annyira ellágyulok már attól is, ha csak meglátom őket.

Ezt persze ők is érzik és borzasztó rafinált módon ki is használják. De imádnivaló tündér

mind a kettő. Nagyon jól tudják, hogy az apán lehet ugrálni, mindent lehet vele csinálni,

mert csak mosolyog, mint a Micimackó.

- Ha már a gyengeségnél tartunk, kíváncsi vagyok, lelkileg milyen embernek tartja

magát? A fizikai erőnlét együtt jár a lelki kondícióval is?

- Bizonyos szituációkban kemény vagyok, másokban végtelenül puha szívű. Nem szoktam

elgyengülni ha például egy brazil szappanoperát látok, de bizonyos sorstragédiák és

problémák esetén igen. Ugyanolyan érző ember a sportoló is. Mégha a külső hám egy kicsit

meg is keményedett, belül ugyanolyan érző szív dobog. Pontosan azért kell ennek így lennie,

mert a sportágak nagy része emocionális célkitűzéseken alapszik. Minden győzelem szívet

melengető érzés, ami hatalmas érzelmi töltést okoz. Egy kérges szívű embernél ez nem

jelentene semmit.

- Rendszeres szereplője a különböző magazinoknak. Áldás vagy átok a sajtó  felfokozott

érdeklődése?

- A média ma sajnos arra épül, hogy sztárokat gyártson. Még azokból is, akik nem sztárok.

Ha az ember kinyit egy színes napilapot, azt látja, hogy értéktelenebbnél értéktelenebb

történetekkel van teletűzdelve olyan ,, szenzációs " eseményekről, hogy X színész új

nyakkendőt vásárolt, Y zenésznek ellopták a kerékpárját a háza elől. Csak ilyen hírekkel

traktálják az embereket, ezáltal elértéktelenítenek mindent, ami értékes és értékesnek

próbálnak meg bemutatni értéktelen dolgokat. Sajnos engem is beleejtettek ebbe a hibába.

Akarva, akaratlanul rólam is sokszor teljesen felesleges, nem lényegi híradások jelentek meg.

Azok a hírek viszont, amik iszonyatosan nagy reklámértékkel bírtak és amikre nagyon

büszke vagyok, alig - alig kaptak teret. Például, hogy én vagyok a világon az egyetlen olyan

ökölvívó, aki mindent megnyert, amit ebben a sportágban nyerni lehet. Arról viszont hogy

éppen hol vacsoráztunk, fél oldalon írtak. Ezek a történetek inkább ártottak. De nem csak

nekem, minden közszereplőnek. Ráadásul a média ezt a hatalmát olyan szinten kihasználja,

hogy amikor úgy érzi, lehet rosszat írni, mert egy kudarc érte az embert, teljesen más

irányból közelít. Az addig az újság eladásában arcával segédkező személyből, a pozitívként

bemutatott személyiségből pillanatok alatt negatív figurát farag. Csak reménykedhetünk

abban, hogy előbb - utóbb megváltozik ez a trend, hiszen egyre többen fordulnak el azoktól

a sajtótermékektől, amelyet nem valós értékeket mutatnak be.

- Rohan Ön körül a világ, mégis mindig nyugalmat áraszt. Ilyen az alaptermészete?

- Ilyenné váltam. Ahogy a mondás tartja: az érett kalász lehajtja a fejét. Az elmúlt években

olyan sok jó és rossz történt velem, amikből rengeteget tanultam. Úgy látom, 32 évesen

rendelkezem akkora élettapasztalattal, amivel csak a jó néhány évvel idősebb emberek.

Ennek tudatában másként tudom értékelni, vizsgálni a velem történő dolgokat. Kevésbé

vagyok ingerlékeny, sokkal több a nyugodt pillanatom, mint régebben,

kiegyensúlyozottabbá váltam.

- Szinte mindig sok ember veszi körül. Társasági ember?

- Nagyon. Könnyen kötök új ismeretségeket. És most már azt is el tudom viselni, ha nem

rólam szól a társaság. Ez is annak a megnyugvásnak a jele, amiről az előbb beszéltem. Régen

szinte kizárólag azt tudtam elfogadni, ha körülöttem forgott a világ. Ma már akkor is jól

érzem magam egy társaságban, ha csak meghúzódom és hallgatom a többieket. Sőt, annak is

nagyon örülök, ha van nálam humorosabb, ügyesebb, okosabb ember. Olyankor élvezettel

hallgatom a szavait.

- Az új elfoglaltságok, új ismeretek hatására kinyílt a világ?

- Talán most lettem kíváncsi másokra, míg eddig annak örültem, ha rám voltak kíváncsiak

az emberek. Vitatkozni sajnos még mindig nem tudok. Sokat kell még fejlődnöm ahhoz,

hogy megfelelő és jó vitapartner legyek. Túlságosan lelki módon élem meg a vitákat és ez

nem túl jó. Ezért nem találom meg a helyes hangot, nem tudok reálisan az érveimre

hagyatkozni, így nem is tudom meggyőzni a vitapartnerem.

- Számos elfoglaltsága, kötelezettsége van, mégis szabad embernek tűnik.

- Szerencsére önnálló döntési jogkörrel rendelkezem az életem felett. Mivel nem

befolyásolnak külső tényezők, nincs sem akadálya, sem kényszerítő eleme annak, hogyan

alakítsam a sorsom. Szabadnak érzem magam.

- Sokan azt tartják, mindenki azt kapja az élettől, amit megérdemel...

- Ha ez így van, én nagyon boldog vagyok. Ahogy eddig élhettem, az már a jutalom

kategóriájába tartozik. Nem is várok többet.